Dísztavat már az ókorban létesítettek, a víz azóta is a kert kialakításának fontos eleme. A víz a sok növénnyel, tarka virággal paradicsomi állapotot hoz létre. ma a természetes környezetet utánzó tavak a divatosak. egyre többen helyeznek el kacsaúsztatót, tavacskát, benne növényekkel, halakkal, partján madárra váró itatókkal.
A legkisebb álló vízfelület a madáritató vagy -fürdető. A szárnyasoázis lehet kőbe vájt lyuk, vagy befelé mélyülő, bélelt gödör is. Ne fák alá tegyük, mert ott nehezen veszik észre az állatok. Hogy feltűnőbbek legyenek, a tálakat talapzatra is helyezhetjük. A nagyobb tavak se kerüljenek lombhullató fák alá, mert azok beszennyezik a vizet, és a napot elzárva gátolják a növények és állatok fejlődését. Jó, ha a vízfelületet naponta legalább öt-hat órán át süti a nap. Nem cél, hogy a tó körbejárható legyen, de fontos, hogy a tér több pontjáról rálássunk és gyönyörködhessünk benne. Kisgyerekes családban a tavat vegyük körbe biztonsági ráccsal, megelőzendő a baleseteket. A vizet este jól világítsuk meg, és ne legyen a közelében olyan tárgy, amelyben megbotolhatunk.
Tartalom és forma
Az állóvizet lehetőség szerint a kert legmélyebb pontján alakítsuk ki, hisz a víz amúgy is ott gyűlne össze. A legideálisabb a félárnyék, nem meredek parttal, hogy a növények ne csússzanak bele a vízbe, s télen se feszítse szét a medret a víznyomás. Az északi és északkeleti telekrész nem al-kalmas tótelepítésre: itt nagyobb a fagyveszély, és ez a rész kapja a legkevesebb napsütést. A telek dél-keleti részén nyáron a délelőtti napsütés kevésbé éget, viszont a téli félévben ide esik a legtöbb déli napfény.
A tóépítés során első a meder kiásása. Falát betonból is kiönthetjük, s bélelhetjük fóliával. Az ásás során kialakíthatunk teraszokat is a különböző vízmélységet, illetve fényt igénylő növények számára. A felszínt el kell simítani, a rögöket eltávolítani, s a rendbe hozott földfelületre rákerülhet a tíz cm vastagságú homokréteg. Erre fektethetjük a vízzáró takarót rugalmas anyagból (vehetünk előre gyártott poliésztermedencét), majd következnek a növények és kövek, melyek közé speciális talajkeveréket kell szórni. A felsőbb szintet kedvelő zöldek beültetése után borítsuk be az egész tómeder alját apró, tisztított kavicsokkal.
A növénytelepítésnél ötven százalékban szabad maradjon a víztükör. A fagyérzékeny növényeket ne tegyük közvetlenül a talajba, inkább edénybe, cserépbe, kosárba kerüljenek. A vízfelszín kúszónövényei társaságában jól érzik magukat a kis gyökerű, húsz centiméteres mélységet kedvelő növények, majd a nagy, legalább hatvan centis mélységben gyökerező virágok, így a lótusz vagy a tavirózsa is. Az ültetés ideális időszaka április?május. Õsszel célszerű lombvédő hálóval befedni a tavat.
A formai kialakításnál ne törekedjünk szabályosságra, sőt akár két medencéből álló tavacskát is létrehozhatunk, ha elegendő hely áll rendelkezésünkre. A két medencét tipegőkkel is elválaszthatjuk, és az sem kizárt, hogy a medencék között szintkülönbség legyen. A vízforgató szivattyú mindig a felsőbe nyomja vissza a vizet, onnan folyik vízesésszerűen alulra.
A növényeken kívül állatokat is telepíthetünk a tóba, nagyjából a zöldek után egy hónappal. A díszhalak létezésének nemcsak esztétikai, de biológiai jelentősége is van, hiszen megeszik a víz fölött tenyésző szúnyogok lárváit.
Ne legyen a tóban túlságosan sok hal, négyzetméterenként legfeljebb egy-kettő. A halak mellé – már csak a hangulat kedvéért is – békákat is költöztethetünk, természetesen csak akkor, ha a tó mélysége és mérete megengedi. Az állatok betelepítésekor a tómélység minimum nyolcvan centiméter legyen, hogy a nap ne tudja könynyedén átmelegíteni az egész víztömeget, egyébként elvész az oxigén, és elpusztulnak az élőlények.
A tó kialakítása után magától értetődően költöznek majd a víz közelébe a szitakötők, pillangók, méhecskék is, melyek a természetes vizet a túlcsorduló életteljesség oázisává varázsolhatják.
TÓTAKARÍTÁS
Az elhalt növények, illetve halak után kutatva rendszeresen emeljük fel a nagyobb leveleket, mert az elbomló anyagok elősegítik az iszaposodást. Amennyiben a nagy melegben túl sok víz párologna el a tóból, lehetőleg állott vízzel pótoljuk azt, így nem éri váratlanul a hideg víz az élőlényeket. Az iszapot rendszeresen ürítsük a tófenékről, ha vastagsága meghaladja a tíz centit, mert káros az élő szervezetekre. Ügyeljünk a pH-értékre, kizárólag kerti tavakhoz ajánlott vegyszereket alkalmazzunk, nehogy kárt tegyünk zöldjeinkben.
A dísztó üzemeltetéséhez túlfolyót, illetve lefolyót is építeni kell, s szükséges a víztisztítók, szivattyúk, illetve lélegeztető fúvókák beszerelése is. A hideg évszakban jégmentesítésről is gondoskodni kell. Fontos, hogy a tó mélysége nagyobb legyen, mintsem hogy télen az egész vízmennyiség befagyhasson, illetve elég növénynek kell a jég alatt maradni az oxigéntermeléshez, biztosítva az állatok túlélését. A jegesedés elkerülésére helyezzünk a vízfelszínre légzőnyílással bíró műanyag jéggátlót. Az oxigéndúsításhoz a tó befolyócsövéhez szereljünk porlasztókövet vagy búvárszivattyút. A tó tisztítása akkor válik esedékessé, ha a vízfelület szürkészöld színű lesz. Erre a tavasz, illetve ősz a legalkalmasabb. Szivattyúval szívjuk le a víz háromnegyedét, a halakat átmenetileg telepítsük edénybe, szellőztetve a vizüket. A növényeket szedjük ki – az iszapba gyökerezettekkel együtt?, válogassuk át őket, s ha rothadót találunk, dobjuk ki. Az agresszív fajokat edénybe ültessük. Az iszapot vödörrel merjük ki, és terítsük szét a kert más részén. A tómeder falait slaggal mossuk, majd szivattyúzzuk ki a mosóvizet. Töltsük fel a tavat friss vízzel, és telepítsük vissza a növényeket. A tartályokban cseréljük frissre az ültetőközeget, s abba tegyük vissza a töveket. Az állatok visszahelyezésével várjunk pár napot, ezalatt elillan a víz klórtartalma. A friss víz felszíne azonnal bezöldül majd az algák miatt, de ha elegendő növény van a vízben, hamar kitisztul.
TAVI FENG-SHUI
Mint a lakberendezés megannyi területére, a kerti tavak építésére is léteznek feng-shui szabályok. E szerint a tavakba csak gömbölyű, lekerekített köveket helyezzünk, mert ezek vannak éltető hatással az élőlényekre. A víz gazdagságot és boldogságot hoz, főleg ha a kert északkeleti, illetve délkeleti részén helyezzük el. A derékszögű tavak jól illenek a ház és terasz egyenes vonalaihoz, míg a szőnyegképző növények a szükséges kontrasztról gondoskodnak. Azokhoz a tavakhoz, melyek a kert közepén, szabadon helyezkednek el, jobban illenek a mozgalmas, íves formák. A tó lehet egy szintben a talajjal, de ha megfelelően körülbetonozzuk, akár meg is emelhetjük a szintjét, a falat pedig dekorkővel vagy fával burkolhatjuk, s körbe is ültethetjük. Minden esetben gondoljunk rá, hogy a víztisztításhoz maradjon hely a tó megközelítésére.
Kiegészítők
A tó részére kiásott földből kialakíthatunk sziklakertet, vagy füves dombocskát. Megfelelő terepadottságok esetén vízesést is építhetünk, ügyelve a lépcsőzetességre. A víz útját tagolhatjuk kövekkel, körbeültethetjük növényekkel is. A kerti víztárolókat a takarékosság jegyében érdemes vízforgatókkal működtetni, mely a folyamatos tisztántartásban is jó szerepet lát el.
A csobogók jellegzetes eleme a rusztikusan megmunkált kőtömb, amely körül a sekély vizű tómedence lehet a madarak itatóhelye. A dísztavak közepén jól mutathat egy szökőkút, amely a tóba ékelt gumicsövön keresztül kap vizet, a végén egy permetezővel. Ha a cső minimum három méter magasan elhelyezett víztartályból táplálkozik, a lezúduló víz képes a kút működtetésére.
Újszerű megoldás a víz közepébe rejtett fürdőtó. A növényekkel való közösség feleslegessé teszi a víztisztítók működtetését és a vegyszerek használatát. A medencét még a tóépítés elején ki kell alakítani, hogy a fürdőzés már egy növényekkel körülölelt környezetben történhessen.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások