Évek során gyűjtöttem az erdők, mezők, rétek vadvirágainak tövét, magját, és hordtam be kertünk meghatározott helyére. Aztán éveken keresztül vártam kikelésükre, mindhiába. Ahová vetettem, nem kelt ki egy sem. Aztán ahol szabad gyepfelület vagy felásott föld volt, gyorsan növekedtek a – gyomok?.
Nem irtottuk ki, megvártuk, míg szárba szökkennek, s kiderült, hogy ezek a mi gyűjtött vadnövényeink. Nem ott nőttek, ahol akartuk, hanem maguk választottak területet. Ezért vadvirágok.
Ha van elég türelmünk, amíg ezek az önkényes letelepülők virággá nőnek, burjánzásukkal bőséges kárpótlást nyújtanak.
Hogy kertünk mégse keltse az elvadultság és ápolatlanság érzetét, képezzünk szigeteket a rét virágaiból. Várjuk meg elvirágzásukat, engedjük magba szökkenni,
ez a módszer egy helyben tartásukra.
Már tavasszal látható a kis fejlődő hajtásokról, hogy jól érezik-e magukat. A vadvirágok civilizált környezetben észrevehetően dúsabban nőnek, magasabbra, és talán még virágjuk is szebb. Ez így természetes, hiszen így fogta be az ember e szép
virágokat a termesztésbe.
A mezei-vetési pipacs (Papaver rhoeas, P. commutatum) a vegyszeres gyomirtás következtében kiszorult a vetésből az utak szélére, beköltözött kertjeinkbe. Terjeszkedésüket megengedve impresszionista festmények bájával ajándékoz meg bennünket. Vágott virágként értékük semmi, helyben hagyva egy-két hónapi dús virágzásában gyönyörködhetünk, s talán még száron maradt apró gubói is dekoratívak. Ha akarjuk, hogy évekre megtelepedjék kertünkben a pipacs, várjuk meg, míg megszáradnak és elhintik magvaikat.
A kertben a szél, a madarak terjesztik el a sokszínű mályvát (Alcea rosea), szinte elvadul, s jó társa lesz a szintén két-három méteresre növő molyhos ökörfarkkórónak.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások