Az afrikai építészet eltérő vonásai egyrészt a szokásokból, másrészt az időjárás különbözőségeiből erednek, hiszen míg az egyik parton szakad az eső, a másikon nem is tudják, mi az. Egyes helyeken nappal kánikula, éjjel fagy van, ott a tűzhelyek köré csoportosítják a hálóhelyeket. Az elmaradott törzsek a nomád életmód miatt bontható sátrakban rendezkednek be, a városokban vastag kőfalak közé vackolják be magukat. A szegényebb emberek élete nem a lakásban, hanem az utcákon zajlik, persze ők nem is azok, akik nagy gondot fordítanának otthonuk kialakítására. Leggyakoribb építőanyaguk a sár, amelyet könnyű beszerezni és kezelni, emellett jó hőszigetelő: nyáron hűt, télen fűt.
aki területeken előszeretettel alkalmazzák a vályogtéglát, amely a meleg éghajlatnak köszönhetően könnyen szárad és keményedik meg a napon. A legtöbb épület szögletes alapú, de ezekről is elmaradhatatlanok a légies rácsozatok, hol vasból, hol fából. Marokkói jellegzetesség az ólomüvegre emlékeztető vas-színes üveg kombinációjú, aprólékos munkával kidolgozott sokszögletű csillár. A mór stílus jellegzetes eleme a háremrács, amely áttört lyukacsaival szinte minden nemesebb épületen felfedezhető. A végtelen mintájú rácsozatnak köszönhetően akadályozott a belátás és a bejutás is a lakásokba, ellenben a lyukakon ki-be áramlik a levegő. Kedveltek a falba vájt ülőkék, a döngölt padló és a gyékényszőnyeg. A dongaboltozatokat gyakran vájatokkal díszítik.
A zöldek között a rácsra felfuttatott jázminok, rózsaligetek és citromfák adják az alapnövényeket. A természetes építkezés alapanyagai az olaj és a raffiapálma, törzsük a vászonsátrakat tartja, leveleikkel a tetőfedést oldják meg.
Algériában rozsdavörös árnyalatú házak sokasodnak, de nem ritka a csokoládébarna fal sem. A kapuk vasból és fából vannak, s gyakran szerencsehozó szimbólumokkal, így Fatima kezével, bőséghozó hallal, biztonságot adó gekkókkal díszítik. A házak az utcafront felől nézve rejtőzködőnek tűnnek, néha egyetlen kapu jelenti az épület homlokzatát. Odabent aztán tekervényes folyosók, egymásba fonódó lépcsőházak és pazar belső udvarok váltakoznak, s csempézett padlózatok, szökőkutak, csobogók visznek életet a belső kertekbe. Az egyszerűbb emberek lakónegyedeiben gyakoribbak a merész színek, a kanárisárga, a narancs, a babarózsaszín, mindez fűzölddel, türkizzel, tengerkékkel társítva.
A déli vidékeken több az ornamentikus díszítés, élénkebbek a színek, elnagyoltabbak a minták, vastagabbak a házfalak, kisebbek az ablakok, és alacsonyabbak a bejárati ajtók. A nagy nyári esőzésekkel sújtott területeken a kagylótető névre hallható, méhkasszerű megoldás, vagy körkörös szalmatető dívik, de sok helyütt a tölcsérszerű tető vezeti össze az esővizet egy hatalmas gyűjtőbe. A bantu négerek tehéntrágyával vakolt vesszőfonatos házait előszeretettel díszítgetik a lakók. Zuluföldön dús fonatú kupolás tetők jelennek meg a házakon, bambusz vagy nád alapanyagból. A vándorlásra kényszerített törzsek átmeneti otthonaikat bádog- és falemezekből tákolják össze. Az emberi lelemény itt kap igazán teret, amikor a természetes növényi színezékekből, puszta kézzel festenek díszeket a házfalakra. A bennszülöttek törzsi szokásaiból kinőtt egyedi díszítőjegyekből világszerte sok ötletet merítettek már a tervezők.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások