Kőrengetegen épült kert Balatongyörökön, valamikor a hetvenes évek közepén. Akkor úttörő vállalkozásnak számított, manapság a bányarekultivációk egyik iskolapéldájaként tartják számon. Dr. Mőcsényi Mihály tájépítész professzor kertjében jártunk.
Első látásra talán hihetetlennek tűnik, hogy az egykori kőfejtő helyén ma szépen beérett kert, barátságos környezet várja a látogatókat, de e mögött semmi képi trükk nincs. Az eredményt a szorgalom és a hozzáértés szülte. Az 1972-ben készült fekete-fehér fotón a fenyő az egyetlen fa, amely a mai napig is él, s amelyhez természetesen anekdota is kötődik. Az épület alapjainak kitűzésekor ugyanis kisebb elszámolás történt, aminek áldozatául eshetett volna a már akkor is szép koronájú fenyő. Mégis inkább a teraszból csíptek le egy darabot, s hagytak helyet a szél keltette ringatózásnak is, ettől a fa az épületnek is szinte szerves részévé vált. A korlát játéka tehát szép példája a természeti érték védelmének, látványa pedig olyan kompromisszumot mutat, amelynek nyertese lett végül a ház is.
A kertet több irányból is meg lehet közelíteni, amely – méreteinél fogva – nem elhanyagolható. Legalacsonyabban fekvő sarkán vadszőlővel álcázott félkarú betonlépcső fut fel, könnyű szerkezete egyúttal díszítőeleme is lett a kerítésnek.
A kert nemcsak függőlegesen, vízszintesen is tagolt. A kiszolgáló raktárépület, valamint a nyári konyha faépülete külön áll, nem zavarva a fentről mutatkozó látványt. A feltöltött alsó rész a „tisztás”, ahol a medence és az egybefüggő gyepfelület kapott helyet. Ez a letisztult terület lendületet ad a tekintetnek, hogy körbepásztázhassuk a meredek lejtőt. A házhoz és a Balatonra néző teraszhoz árnyas erdei úton tudunk felsétálni, s jobb kéz felől folyamatosan követhetjük, miként változik a látvány, ahogy egyre jobban rálátunk a kertre. A boltívek ritmusos sora az épületről átvándorol egészen a teraszig, hogy ott kis kapuként szolgáljon a belépéshez. Egy szinttel feljebb van a lakóépület bejárata, ahová további támfalak között vezetnek betonlépcsők, robusztus tömegüket különböző cserjék és kúszónövények oldják. A fehérre festett falak és a nagy szintkülönbséget áthidaló lépcsőrengeteg mediterrán hangulatot áraszt, amit jól keretez a leanderek és oszlopos növekedésű hamisciprusok formája. A sziklák repedéseiben és a minimális termőtalajon remekül érzi magát a szárazságtűrő varjúháj, amely a kert minden azelőtt lakatlan négyzetméterét meghódította.
A ház födémjére felsétálva újabb „kilátóhoz” érkezünk. A kertnek nem ez az egyetlen közösségi tere. Szinte mindenhol gyönyörű látvánnyal kecsegtet a táj, csak azt kell eldöntenünk, éppen milyen perspektívából kívánjuk csodálni.
A kert felső harmadában félig napos, félig árnyas részen találjuk az üvegházat, tele palántával, az elengedhetetlen utánpótlással. Innen az egykori bánya tetejéhez közeledünk, ahol egy kisebb konferenciaépület lapul, körben üvegfalakkal. Innen nyílik a kert legszebb panorámája a Balaton északi hegyei felé. A rózsakert virágzása a Tanár úr legkedvesebb élményei közé tartozik minden évben, amikor egyetlen fajta borítja vörösbe a tetőt.
A melléképület mellett egy fenyőn található az a legendás kötél, amelyen a közelmúltig a már bőven nagypapa korban járó Professzor minden reggel felmászott. Ha még mindig maradt a lendületből, akkor a kert csúcsán málnázhatunk is, miután minden irányból körbegyönyörködtük magunkat a magyar tenger nyugati sarkában.
Kő kövön nem marad!
Ez egyszer nem negatív értelmében használom a mondást, inkább a tájépítészeti megoldást jellemző célként értelmezve. Hiszen a bányarekultiváció, vagyis a tönkretett, degradált területek újraélesztésének, az élő környezetbe való becsatolásának legfőbb célja az, hogy a kopár meddőhányókból, külszíni fejtésekből újra élő táj szülessen. Lehet cél az, hogy a táj sebét begyógyítva újra egységessé tegyük az adott természetes élőhelyet, hogy kertet alakítsunk ki a kopáran hagyott területen. Természetesen ekkor is legalább annyi jót cselekszünk, mintha a tájat érintetlenül hagynánk, hiszen újraélesztettünk egy halott földdarabot. Ez nem csak misszió, de érdekes építészeti és tájépítészeti megoldásokra sarkalló kihívás is, amelyre sok tervező vágyik, kellő támogatás hiányában azonban még mindig kevés „feltámasztott bányáról” tudunk.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások