Vendéglátónk maga vall így a kertészkedéshez fűződő érzelmeiről. A kényszer a kert ősi állapotát idézi, amikor még nem látszik a család gondoskodó kéznyoma. Ma látva a kertet és környezetét, elképzelhetetlennek tűnik a tizennyolc évvel ezelőtti állapot. Nemhiába, azóta a kertészkedés a kétgyermekes anya szenvedélyévé vált. A dabasi kert minden szeglete kedves: a növények, a kültéri dísztárgyak nagy szívvel kerültek a helyükre. Ezért hát, hogy ez a kert magazinunk „Az én otthonom” pályázatán kiemelt figyelmet kapott.
Kezdetben „csupán” a kulturált, ápolt és rendezett környezet megteremtése vezérelte vendéglátónkat. – Még ha kissé kényszeresen is, de így indult a kertészkedés! – kezdi történetüket Krisztina. Teltek az évek, és az udvarra virágokat ültettünk, a kertben pedig zöldségek nőttek, majd a virágoskert egyre inkább teret hódított magának, s a zöldségeskert mára már teljesen eltűnt. Hatalmas a kertünk, sokszor mondogatom csak úgy, magamban: Elég elnézni a végéig!
Mégis, minden reggel első dolgom végigjárni, megnézni, nőttek-e a növények éjjel, és vajon a kis kellemetlenkedő vakondunk mekkora földkupacot túrt. Vagy megállapítom: minden rendben, minden gyönyörű! Ilyenkor jól indul a napom! Krisztina vallja, hogy a kert akkor mutatja meg a legszebb arcát, ha mindazt a munkát, amivel a kertszépítgetés, a növénytelepítés, a gyomlálás, fűnyírás jár, a gondozója ajándékként, s nem nyűgként éli meg.
{gallery}images/stories/verysimple/kert_kenyszer/f{/gallery}
Hosszú évekig szórófejekkel oldották meg az öntözést vendéglátóink, idővel azonban egyértelművé vált, hogy öntözőrendszerre lesz szükség, hiszen a szórófejek rengeteg energiát és vizet emésztettek fel. Ezért is történt, hogy Krisztina férje az egyik telet az öntözőrendszerek tanulmányozásával töltötte. Mindent elolvasott, ami ezzel kapcsolatos: mi alapján kell kiválasztani az öntözőfejek méretét, hogyan optimalizálhatjuk a kijuttatott víz mennyiségét, milyen csöveket kell lefektetni és hogyan. Így állt össze a terv, amelyet minden apró részlettel megismerkedve vetett papírra, és a szükséges alkatrészek pontos listájával indult el, hogy beszerezze a hozzávalókat.
Bár a fű kicsit megsínylette az öntözőrendszer telepítését, de két hét múltán helyreállt a rend a kertben. – Miután elkészült a rendszer, még többször állítottunk rajta, hiszen csak később, használat közben látszott, hogy hol, mennyi vízre lesz szüksége a növényeinknek a fejlődéshez. A profi öntözőfejeknek a locsolási szögét is beállíthattuk, így ma álom az öntözés – mondja Krisztina. A kert látványát jobbára nem tervek, sokkal inkább a női megérzések alakítják. Sokszor egy hirtelen hangulat adta ötlettől vezérelve alakít ki egy-egy területet Krisztina. Szereti előtérbe helyezni a színeket, erre a bokrok és a fák kiválasztásánál is nagy gondot fordít.
{gallery}images/stories/verysimple/kert_kenyszer/a{/gallery}
A kertészkedésen kívül a legjobb dolog, ha az ember egy kertészetbe ellátogat, és megszerzi az új „jövevényeket”, gondolatban már el is döntve, hogy melyik, hol mutat majd a legszebben. A szomszéd nénik és ismerősök mind tudják, hogy Krisztinek minden növényt oda lehet adni, ami nálunk nem fér el, vagy csak épp megunták, hiszen a legnagyobb örömet az adja neki, ha elárvult, halálraítélt, vagy leértékelt növényeket vehet gondozásba. Mert a törődés rajtuk látszik a leginkább! – A gesztenyefát a tenyeremben hoztam haza egy árokpartról, ma már nagy lombkoronával kedveskedik. Van olyan, Bajorországból hazamentett fenyőm és páfrányom, amire mindenki legyintett, mondva: itt úgyis kipusztul. Nem lett igazuk. Gyönyörűek! – meséli lelkesen.
Krisztina sokat foglalkozik a formára nyírható növények alakjával. Egyik kedvenc elfoglaltsága a puszpángok alakítgatása, de készített már egy egyszerű oszlopos tujából is gömböket formázó növényt.
Ha beszélni tudna a kert, bizonyára nem is emlékezne már a sanyarú napokra!
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások