Az ezüstlila ötven árnyalata

Lehet, hogy ilyen szó nincs is – bár mégis van, legalábbis mióta papírra vetettem. Ezüst és lila megannyi árnyalata él együtt a négytagú családdal, akik számára a nagyvárosi modern stílusban berendezett lakás a hétköznapok bázisát jelenti kétpólusú életükben.

A másik pólus ezzel merőben ellentétes világ: egy fantasztikus, levendulamezővel övezett birtok a Balaton-felvidéken. Itt töltik a hétvégéket, tavasztól őszig pedig a mindennapjaikat is. Paradicsomot termesztenek, kenyeret sütnek, borospincét építenek – idilli környezetben, vakolatdíszes házban, rusztikus fabútorok között. Megkomponált életükben a fővárosi lakás afféle támaszpont, ahol a 21. század realitása érvényesül: a családtagok innen dolgozni, iskolába és óvodába járnak.

A civilizált rohanás és a természetközeli béke egyensúlyát nem sokunknak sikerül így megteremtenie. A háziasszony a szülőföldjére tért vissza a Balatonhoz, és Pesten is ugyanolyan finom kuglófot süt, mint a tapasztott kandallóval ékes vidéki konyhában. Meglepő módon az effajta szabadsághoz fegyelem, rend és tervezés szükséges. Vendéglátóink városi lakásának atmoszférája ismeretlenül is ezekre az irigyelt erényekre enged következtetni. A kétgyerekes házaspár önnön szakmai korlátait belátva fordult lakberendezőhöz. Kérésük egy praktikus, kényelmes, esztétikus lakás kialakítása volt, ahol a tervező jóformán szabad kezet kapott. Látszólag ideális kiinduló helyzet, ám ahol mindent szabad, ott könnyű az öncélú vagy túlzó gesztusok csábításának engedni. A szakember, Bóna Mónika azonban elkerülte ezt a csapdát, és beérte azzal, hogy teljesítette a kívánságot: célszerű és lakható, egyúttal kellemes otthont tervezett. A sokszor idézett, már közhelynek számító kölcsönös bizalom és tisztelet volt itt is az alapja a tervező és a megbízók sikeres együttműködésének. Az eredménye pedig egy barátságos lakás, amely annak ellenére otthonos, hogy minden részletében megtervezett, és kialakításánál a minimál esztétikai elvei domináltak. A szigorú geometriát a színek oldják – a lila és narancs számtalan árnyalatát a hidegen csillogó ezüst tapéta egyensúlyozza. A tónusok kellően melegek, az ezüst csillogás kellően extravagáns ahhoz, hogy a fényes fehér–diófabarna megszokott minimál párosa egyedivé váljon, és a megformált tér a jól felmondott lecke színvonaláról a barátságos otthon státuszára emelkedjen. Ami a tervező számára a legnagyobb dicséret: a lakók ugyanúgy szeretik és magukénak érzik ezt az atmoszférát, mint a vidék nosztalgikus paradicsomát.

	Az eredetileg kényelmetlenül tagolt, sötét helyiségekből tágas, világos közösségi teret alkottunk, közvetlenül innen nyílnak a hálószobák. A lakásátalakítás nem csupán a tervezésben jelentett feladatot a számomra, hiszen a kiviteli munkálatokat is figyelemmel kísértem. A felújítás minden szakaszát átfogó munka eredménye ez a rendezett, szép otthon, ahol a család apraja-nagyja kényelemre, harmóniára talál.
		Bóna Mónika

térkapcsolat

A jó lakás lelke a jó működés, a legtökéletesebb dizájn sem tudja feledtetni a használat bosszantó hiányosságait. Ebben a praktikus otthonban a 90-es évek tipikus alaprajzát a teret szűkítő válaszfalak elbontásával, és a kényelemhez szükséges új helyiségek kialakításával alakították át.

Az alaprajz szerencsés vonása, hogy a lakás a nappali használatú helyiségek felőli oldalon kiszélesedik. Ez a szögtörés és a nappali közepén statikai okokból meghagyott pillér kellemesen tagolja a teret. A nappali teret öltöztető „kellékek”: az álmennyezet, a világítás, a gipszkarton pillérek, sőt, a közökbe kerülő, egyedileg tervezett bútorok is mind az alaprajzi alakítás következményei. A nappali teréből leválasztott gardrób épp elég helyet biztosít a család ruhatárának. Vele szemben, a kibővített mellékhelyiségben kapott helyet a mosógép, a fürdőszoba így viszonylag kis mérete ellenére is kényelmes maradt. A konyha funkcionális kialakítására különös gondot fordítottak.

A lányszoba piros, a fiúszoba kék – ami különleges itt is, az a tapéta, illetve a színek bátor párosítása.

A korszerű, sokszorosan légzáró nyílászárók vitathatatlan erénye az energiatakarékosság, ám kellemetlen hátrányuk a huzatos ablakokkal szemben, hogy a lakásban megszűnik a természetes szellőzés, és a használat során keletkező pára nem tud a szabadba távozni. Mivel a hőszigetelés gyakran nem egyenletes, a bent rekedt pára könnyen talál a falakon vagy a mennyezeten egy hidegebb felületet, ahol lecsapódik, és megjelenik a penész. Ennek a kivédését szolgálja a lakásba is beépített AERECO szellőztető rendszer, amelyik az ablakokra építhető, zárható lamellás szellőztető egységekből, és egy kürtőbe kötött központi ventilátorból áll.

A színekkel oldott minimál hangulat közös választás eredménye. A háziak eleinte a barna-fehér párost preferálták, aztán szembejött egy lila fotel, és ez mindent megváltoztatott. A gömbölyded kisasztal a házigazda választása, némi bohémságot csempész a szögletes diófa-furnérozású bútorok közé.

„A háziasszony szíve csücske a dupla sütővel felszerelt konyha”

A lakásban mindenütt a rendezettség vegyül az otthonossággal – sehol egy kütyü, mégsem tűnik a tér bemutatóteremnek. Pedig még a fényeket is hidegre hangolták – sok fejtörést okozva ezzel a forgalmazónak, aki külön a házaspár számára rendelte a hideg fényű LED-eket a rejtett világításhoz.

Több változatból választották ki a konyha elhelyezését, ami azért is szerencsés, mert a fürdővel közös fala egyszerűsítette a vízszerelést. Kialakításánál a praktikum volt a fő szempont, a dupla sütő a háziasszony szenvedélyéről árulkodik. A bútorfrontokon nincs fogantyú – ez mindenütt jellemző a lakásban, és sokat elárul a háziak esztétikai igényeiről.

A hálószoba szó szerint új színt visz a lakásba. Jó példa arra, hogy érdemes szembefordulni a sztereotípiákkal. A sötét tónusú tapéta nem szűkíti, és barátságtalanná sem teszi a szerény alapterületű helyiséget. Külön figyelmet érdemel a gipszkartonból épített karnistakaró, amely szintén egy olyan apró részlet, ami az egész lakásra jellemző, és a szakember gondosságát dicséri.

Szeretjük, hogy hogy a lakberendező pontosan olyan lakást tervezett számunkra, ahol minden a helyén van, és semmi sem tolakszik előtérbe, vizuális értelemben sem. Szeretjük a letisztult tereket és formákat, és örülünk, hogy Mónika rávett minket a színek bátrabb használatára.

Amin változtatnánk: mivel főzni-sütni szerető anyuka vagyok, nem ártana egy kamra a lakásban. (A tárolóhoz jelenleg liftezni kell néhány emeletet.) Jól jönne még egy tágas háztartási helyiség, ahol teregetni is lehet. Ebbe az alapterületbe azonban mindez már nem fért bele, a méretes gardróbért így is naponta hálásak vagyunk.