Az egész a gyöngyházfényű vinylpadlóval kezdődött. Zoltán meglátta, és tudta, hogy majdani otthonának főszereplőjévé válik. Gyűjtögette az ötleteket, a tárgyakat, és közben új otthont keresett. De Budapesten hiánycikk az igazi loftlakás. Így várt. Keresett, tovább gyűjtögetett, és megint csak várt…
A mikor meglátta a gyárépületet vendéglátónk, amint méltóságteljesen mosolyog a Dunára, az ő szíve is megtelt vidámsággal. És izgalommal. Műemlék épületről lévén szó, a beruházó mindent eredeti állapotában varázsolt újjá. De milyen lehet belül? A csupasz falak, a kiálló kábelek, vasak és ipari padok láttán Zoltán víziója életre kelt. Tudta, hogy hazaérkezett. Költözött volna. Azonnal. Azonban a költözést hosszú hónapokig tartó lázas munka előzte meg. És szerencsés találkozások sorozata. Így ismerte meg Szilas Ádám belsőépítészt, akivel nagyon erős csapatot alkottak. Rögtön egymásra hangolódtak.
Első lépésben homokfújással letisztították a mennyezetet és a falakat, hogy eredeti szépségükben mutatkozhassanak meg a szürke betongerendák és a téglák. Abban is gyorsan konszenzusra jutottak, hogy a belsőnek elegánsnak kell lennie. A hatalmas ablakokon beözönlő fény, a nagy belmagasság, az egybefüggő terek és a páratlan panoráma a megrendelő elképzeléséhez nagyszerű keretet adtak. A cél egy olyan otthon kialakítása volt, amely modern és nyugodt, amelyet tiszta vonalak, egyszerű formák és nyugodt, férfias színek jellemeznek. Ahol a térnek is kulcsfontosságú szerepet szántak. Itt nem csak az esztétikai minőség első osztályú, hanem a rejtett műszaki megoldásokban is a legkiválóbb technológiát alkalmazták.
A teret kiemelt, süllyesztett síkok teszik mozgalmassá. A dobogó elkülöníti egymástól az étkező és a nappali terét. Az elkülönítést hangsúlyozva padlóburkolatot is váltottak. De a váltás nem csak ezt a célt szolgálta. A dunai panoráma ülve rejtve marad a 90 centiméteres parapetmagasság miatt, a pódiumra helyezett nappaliból viszont ülve is gyönyörködhetünk a Margit-sziget folyóparti látványában. Az emelvény egyik oldalát szegélyező könyvespolc nem csak térelválasztó, hanem hasznos tárolóhely is egyben. A tér egységét szolgálja a galéria szimmetriája és az alatta elhelyezkedő fürdőszoba üvegfala. A szokatlan térhasználat a fürdő tolóajtajában tovább folytatódik, mivel a 4,5 méteres tolóajtó az üvegfal előtt elhúzva engedi be a lakót.
A vizes helyiség padlóján is a megálmodott gyöngyházfény tündököl – Zoltán álmait, kitartását megcsillantva…
|
A lakás egy műemlék gázgyárépületben helyezkedik el. Homlokzata vakolatlan, tisztított téglaburkolat, ezért helyreállítottuk mi is az összes belső téglaburkolatot. Mivel a betonfödém kis javítással helyreállítható volt, ezért minden épületszerkezeti elemet felújítottunk és láttatunk. A galéria üvegfalait is úgy terveztük, hogy mutassa meg az épület szerkezetét. A bejárat feletti üvegfolyosó, amiről a felső tárolókat érjük el, már nem is olyan szokatlan jelenség a mennyezeten lógó öreg motor mellett, amellyel a tulajdonos engem, tervezőt is meglepett.
|
 |
|
| Szilas Ádám vezető tervező |
Fotókkal elmesélve
A múlt és jelen szimbiózisa, régi tárgyaink, emlékeink újragondolása és újrafogalmazása inspirálta a fürdőszoba falán lévő montázst, amelyet a gyárépület egykori és mai fotóiból állított össze a tulajdonos. Nem csak egyedi és stílusos, de tisztelgés is múlt és jelen előtt.
Szeretem a tágas összefüggő tereket, a nagy belmagasságot, amelyek a szabadság érzését erősítik. És nem kevésbé azt az érzést, amit a régi, omladozó épület „újjászületésével” megtapasztalhat az ember. Az értékmentés jó hangulatba hoz.
Változtatnék a fürdőszobák számán. A galérián, a hálószobák szintjén is kialakítanék egyet.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások