Passzívház-nyílt napok

Idén immár ötödik alkalommal került megrendezésre hazánkban a Nemzetközi Passzívház Nyílt Napok rendezvénysorozata, november első hetében és hétvégéjén, hatalmas érdeklődés mellett. Ezt talán az is fokozta, hogy a régóta meglévő két szövetség, a MAPASZ és a PAOSZ mellé idén két új is társult, a HuGBC és a GreenDependent intézet.

 

A Nemzetközi Passzívház Nyílt Napokat tíz évvel ezelőtt hívta életre a német Passzívház Szövetség (a dr. Wolfgang Feist, a passzívház-elmélet megalkotója által vezetett Passivhaus Institut), ma már Európa számos országában kinyitnak november első hétvégéjén a passzívházak. Ez hazánkban is így történt, ahol döntő többségben megépült, évek óta kiváló energetikai mutatókkal üzemelő épületeket lehetett meglátogatni. Passzívház-tervezésben, -építésben járatos programvezetők és építtető tulajdonosok fogadták a látogatókat, és kalauzolták végig az épületeken a vendégeket. A házak egyénileg és csoportosan, vagyis szervezett körút keretében egyaránt látogathatók voltak. Mivel a két, évek óta egymás mellett prosperáló szövetség, a Magyar Passzívházépítők Szövetsége (MAPASZ) és a Passzívház-építők Országos Szövetsége (PAOSZ) mellett idén két újabb szövetség is megjelent a hazai, igencsak szűkösnek nevezhető lakóingatlan-építő piacon, a HuGBC, azaz a Magyarországi Környezettudatos építés egyesülete, illetve a fent említett szakmai szövetségek kommunikációjának koordinálását segíteni szándékozó GreenDependent intézet, és mind a négy szövetség egy időpontra szervezte a programjait, valóban a bőség zavara ejtette gondolkodóba az érdeklődő közönséget. Így lapunk is igyekezett olyan programokat választani, olyan házakat felkeresni, amelyeknek olvasóink számára is nagyobb az újdonság értékük, vagyis amelyeket még nem mutattunk be magazinunk hasábjain és valamilyen különleges műszaki megoldással épültek. Íme egy kis csemege a látottakból, a teljesség igénye nélkül:

Budapest, XI. kerület

Műszaki vénával megáldott embereknek igazi unikum lehet az a ház, amely a főváros 11. kerületében épül. Az ún. aktív hőszigeteléssel készülő házba több mint három kilométer csövet építettek be, amely a falazaton történő hőáramlást hivatott lassítani, vagy megállítani. A B30-as téglából épült tartófalakra 10 cm XPS alapú hőszigetelés került, melynek külső profilján sűrű csőkígyót futtattak végig. A csőkígyóban fagyálló folyadékot fognak keringetni, amely a talajjal lesz összeköttetésben: a falon lévő csőkígyó és hőelosztó lemezek szolár abszorberként a Nap energiáját gyűjtik össze, amelyet a földbe, mint végtelen kapacitású hőakkumlátorba tárolnak el, télen pedig, egy egyszerű, 50 Watt teljesítményű keringető szivattyú segítségével innen nyernek vissza. Az ilyen módon „pincemelegbe csomagolt” ház falai nem a külső levegő hidegével, hanem a talajból kinyert tizenfokos levegővel érintkeznek, így – Bárkányi Tamás, a találmány ötletgazdája elmondása alapján – közel hatvan százalékos lehet az energiamegtakarítás.  A házat az érdeklődők egyéni módon látogathatták, a MAPASZ és a BT&Sons Kft. szervezésében.

 

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/1{/gallery}

GreenDependent Intézet, Gödöllői-dombság

A szombati nap is rengeteg érdekességet tartogatott, igen nehéz volt a választás. Ekkor volt ugyanis a MAPASZ nyugat-magyarországi és a PAOSZ kelet-magyarországi nagy, autóbuszos túrája, ugyanakkor a legtöbb újdonságot (számomra legalábbis) a GreenDependent Intézet Gödöllői-Dombságban tett túrája tartogatta, így végül ezt választottam. A találkozás reggel fél 9-kor volt Gödöllőn, a GeenDependent idodája előtti téren, ahonnan kisbuszokkal indultunk tovább. Az érdeklődők száma olyan nagy volt, hogy én már csak a második buszra fértem fel, amivel három érdekes, merőben más koncepcióval épült, mégis hasonló eredménnyel (legalábbis energetikai szempontból) kecsegtető családi házat mutattak be.

Galgahévíz, Ökofalu – szalmabála szigetelésű vályogház

Utunk első állomása Galgahévíz volt, ahol az igencsak eldugott helyen lévő ökofalut kerestük fel. Az öt éve épülő önálló falu lakói a környezetünkre odafigyelő emberek, akiknek életmódja tükrözi az ökológiai értékek iránti elkötelezettségüket. Az ökofalu megálmodói felismerték, hogy a jelenlegi, korlátlan gazdasági növekedés nem nem fenntartható. Az itt élők tehát egy másfajta életformát választottak: olyat, ahol a fenntarthatóság szempontjait nagyon komolyan veszik, azok szerint élnek, és igyekeznek ökológiai lábnyomukat minél kisebbre összenyomni. Egy lépésről lépésre megtervezett, nagyrészt önellátó, a nagy rendszerektől független közösséget terveztek meg: a falu ivóvizét saját kút látja el, fűtésre és áramtermelésre pedig a megújuló energiákat igyekszenek minél inkább használni (támogatások híján több-kevesebb sikerrel), és nemcsak az ott élő emberek, de az épületek ökológiai lábnyomát is a legkisebbre méretezték. Meg van szabva például az is, milyen anyagokat szabad egy-egy lakóházba beépíteni és az épület milyen összenergia-felhasználással épülhet fel.

Ennek egyik jeles példája a szalmabála szigetelésű vályogház volt, amely U-értékeit és primerenergia-felhasználását tekintve akár a szigorú passzívház-követelményeket is képes teljesíteni. A kisház falai közel egy méter vastagok, teherhordó szerkezete faoszlopos rendszerű, kitöltő falazata a pince helyéből kibányászott és helyben vetett vályogtégla, hőszigetelésére pedig szalmabála-téglákat használtak (utóbbit Magyarországon jelenleg még nem lehet kapni, így Szlovákiából hozatta be az építő). A tulajdonos a házon mindent saját kezűleg vitelezett ki, a ház fűtéséről egy, a nappali ékeként is szolgáló, bontott téglákból épült tömegkályha fog gondoskodni, mely sparhelt is egyben. A ház igen apró ökológiai lábnyomát a természetes anyagok mellett a sok bontott építőanyag is garantálja.

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/2{/gallery}

Rád, épülő passzívház

Buszos túránk második állomása a Vác melletti Rád község volt, ahol egy merőben más koncepciójú épületet, egy klasszikus passzív családi házat néztünk meg. Itt a SILKA falazatra 30 cm vastagságú grafitos XPS hőszigetelés került, a háromrétegű ablakok U-értéke 0,5; a szellőztetésről pedig hővisszanyerős légtechnika fog gondoskodni. – osztja meg a látogatókkal a főbb paramétereket Juhász Róbert, a ház tervezője, aki régóta foglalkozik passzívházakkal. Juhász Róbert építészmérnök már az egyetem alatt kapcsolatba került egy acélvázas, könnyűszerkezetes épületeket kivitelező céggel – ekkor ismerkedett meg a passzívház fogalmával, és vált a koncepció elkötelezett hívévé. „Minden anyagot kipróbáltam és rájöttem, szinte bármiből lehet alacsony energiaszintű házat építeni. Minden épületembe minimális gépészetet tervezek be, mert próbálom követni dr. Wolfgang Feist, a passzívház-elmélet megalkotójának híres kitételét: „Nur mit den Luft!”, azaz „Csak levegővel!” Ez a gyakorlatban annyit tesz, hogy akkor válik egy épület valódi passzívházzá, ha az a szellőztetéshez szükséges friss levegő utánfűtésével vagy utánhűtésével elegendően temperálható, azaz nincs aktív fűtés.”

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/3{/gallery}.

Isaszeg, fokozottan energiatakarékos nyaraló

A nap utolsó felvonása egy találmányoktól hemzsegő nyaraló volt. Áramtermelés szigetüzemű napelemmel és kerékpárral; fűtés „fillérekből” kandallóval és faelgázosító kazánnal; energiatakarékos és „bárki által összerakható” falrendszer és egy gyönyörű kert avantgárd szobrokkal, hiszen Tibor, a tulajdonos nemcsak gépész és feltaláló, de remek szobrász is. Itt mindenkinek bőven volt lehetősége elmerülni a ledek világában, mivel nemcsak a ház világítása, de még az elemlámpa, sőt a töklámpásba rejtett pislákoló mécses is ledekkel működött! És az is kiderült: a ledes világítás közel sem olyan drága, mint azt hinnénk, ügyes praktikákkal bárki „eszkábálhat” magának egy jól működő világítási rendszert.

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/4{/gallery}

AOSZ – nyugat-magyarországi és ausztriai túra

Ennyi látnivaló után sem sok idő jutott a pihenésre, vasárnap ugyanis hajnali kelés várt, mivel a PAOSZ közel hétszáz kilométeres túrája reggel hét órakor indult Budapestről (bár még e korai óra is későinek bizonyult, mivel így is éjjel 11 után értünk vissza a fővárosba…). Győr, Tényő, Szombathely, Zalaegerszeg és az ausztriai Rohonc volt az úti cél, ahol rengeteg érdekességet láttunk, hallottunk. Bevallom, ennyi mindent utoljára a főiskolán tanultam!

Győr, Tényő – passzívház-látogatás

Rendszeres olvasóink számára bizonyára nem ismeretlen Boros Károly neve, akinek talán a legtöbb passzív épület köszönhető kis hazánkban. „Aki passzivházban él, az elsődlegesen
egészséges komfortot, másodlagosan hosszú tavú gazdaságosságot, értekállóságot keres. A saját családi házunk építéséhez 16 év tervezési, kivitelezési, beruházói gyakorlat után fogtunk hozzá” – meséli Boros Károly. „A legegészségesebb, legkörnyezetbarátabb, leggazdaságosabban üzemeltethető, befektetésként a leginkább értéktartó épületet kívántuk megtervezni és felépíteni. Első passzívházunk Darmstadt-i minősítésének megszerzése azért volt fontos, hogy felkészültségünkről mi magunk is megbizonyosodhassunk, és azt külső, szakértő intézettel is tanúsíttathassuk. Égetően fontos, hogy ne csak passzívnak tűnő, hanem valóban passzív épületek épüljenek. Csak a minősített épületet lehet passzívháznak tekinteni! A tényői ház építése során nemcsak mi gyúrtuk, faragtunk az anyagot hajlékká, az is formálta, bárdolta a lelkünket, látásmódunkat.”

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/5{/gallery}

Szombathely, modulházak

Szombathelyre továbbautózva Horváth Tamás építésszel találkoztunk, aki átvette a kalauzolást és jópár, igen érdekes épülettel ismerkedhettünk meg általa. Kis hegyi utcácskákon végigautózva egy új osztásra jutottunk, ahol az ún. modulházakat tekinthettük meg, melyek kicsik, takarosak és élhetők, meg természetesen fokozottan energiahatékonyak. „Bár nem törekedtünk a passzívház-szint elérésére, minden épület megközelíti azt. A déli tájolás, kompakt épületforma, maximális szoláris nyereséget lehetővé tevő nagy déli ablakfelületek, a hővisszanyerős szellőztető berendezések használata mind ebbe az irányba mutat.” – vázolta az alapkoncepciót Horváth Tamás. „A modulházaknál nemcsak arra törekedtünk, hogy az üzemeltetésük rendkívül olcsó és környezetbarát legyen, hanem már magánál az építésnél is felmerült ez a két fő szempont. Az igen kompakt tömegformálás, az egyszerű és olcsó anyaghasználat gyors, és meglepően olcsó építkezést tett lehetővé: a modulházakat 230.000 Ft/négyzetméter áron sikerült kulcsra készen felépíteni, egy passzívház komfortjával!”

 

 

Szombathely, passzívházas lakópark

A modulházak bejárása után utunk egy még épülőben lévő lakóparkba vezetett, amely kizárólag passzívházakból áll. Tudomásom szerint ez az első ilyen jellegű kezdeményezés hazánkban. A hatalmas telken összesen hat családi ház fér el, amelyből eddig négy épült meg, azzal a szigorú kikötéssel, hogy a passzívházakra vonatkozó minden energetikai mutatót meg kell közelíteniük. Az egyik házat már lakják a tulajdonosok, akik talán olvasóink számára sem ismeretlenek, hiszen a két kisgyermeket nevelő házaspár hölgy tagja, Haitzmann Ágnes blogot írt az építkezésről „Hurrá építkezünk! Segítség, építkezünk!” címen. Íme egy idézet a legfrisebb blogból (valami hasonló hangzott el a helyszínen is): „Éppen egy éve, hogy elkezdtünk építkezni. Milyen lelkes, és – még – kipihent voltam! Csodálatos dolog volt végigkövetni saját családunk otthonának születését, beleszólni, irányítani, naivan figyelni, megérteni és befogadni az ezzel kapcsolatos tudást. S ha giccses is most ez, nincs mit tenni, büszkén be kell vallani: a ház fantasztikusan működik! Mennyire hittünk benne! Hisz másként bele sem vágtunk volna. Ki tudta, megéri-e a többletköltség, amivel a passzívház- elvek szerint zajló építkezés jár? Melyikünk lehetett benne biztos, hogy a valóságban is ugyanúgy működik majd a fizika, mint ahogy azt hallottuk és olvastuk előzőleg? Jelentem: néhány hónap után úgy tűnik, hogy igen, megéri, és igen, ugyanúgy működik!” Kell-e ennél nagyobb bíztatás?

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/7{/gallery}

Zalaegerszeg, ESPAN Passzívház Iroda és Bemutatóterem

Újabb hosszas autókázás következett, hiszen Szombathelyről Zalaegerszegre mentünk át, ekkor már igencsak kapkodva. Így itt csak egy épületre maradt idő, ám ez is igen érdekes volt. Az ESPAN irodáját ugyanis eredetileg családi háznak szánták a tervezők, később módosult a terv irodára, így azután minimális erőbedobással bármikror visszalakítható eredeti funkciójára. Bár egyelőre erre nem sok az esély, mondta el Kasza Sándorné, a Pannon Energia Stragégia program felelőse. „A Pannon Energia Stratégia – ESPAN projekt hosszú távu célja a teljes függentlenség a többnyire fosszilis energia importtól. A klímavédelmi célok követése mellett odafigyelünk, hogy a meglévő helyi és regionális forrásokat a regionális értékteremtés jegyében a legjobban felhasználjuk. Ezt prezentálja ez az iroda is, amely passzívházként önellátó, fűtését egy levegős hőszivattyú látja el, melynek üzemeltetéséhez napemelek termelik az áramot.”

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/8{/gallery}

Szombathely, épülő passzív családi ház

Ismét vissza Szombathelyre, ahol egy épülő passzívház mindennapjaiba kaphattunk betekintést. A ház tulajdonosa valami különlegeset szeretett volna, és a környezettudatosság és olcsó üzemeltetés mellett a fő szempontja az egészséges lakókörnyezet volt. Ezért választotta a passzívházat, ahol minden helyiségben azonos hőmérséklet és egyfroma, jó minőségű, folyamatosan szellőztetett levegő a jellemző.

{gallery}images/stories/aktualis/2013_11/passzivhaz/9{/gallery}

Rheimnitz, Ausztria – százéves családi ház felújítása

Bár az idő egyre későbbre járt, már teljes sötét volt, csapatunk az osztrák határ felé vette az irányt, hiszen utolsó állomásunk Rohoncon volt, ahol egy százéves családi házat tekintettünk meg, melyet új tulajdonosai fokozottan energiahatékony épületként újítottak fel. Rengeteg tanulságos történetet hallhattunk itt is, az osztrák előírásokról, arról, hogy miért nem engednek semmilyen Magyarországon vásárolt építőanyagot Ausztriában beépíteni, milyen szigorúak az ellenőrzések, és persze arról is, hogyan lehet egy régi villaépületből A+ minősítésű házat varázsolni. A gépészet és a nyílászárók teljes cseréje, a falak és födémek utólagos hőszigetelése, falak átmoztagása, egy szóval lehet, hogy egyszerűbb és olcsóbb lett volna egy új házat felépíteni, ha az osztrák hatóságok hozzájárultak volna ennek az amúgy védettség alatt álló régi épületnek a lebontásához. A tulajdonosok, akik relatív olcsón jutottak hozzá, azonban bebizonyították: nincsen lehetetlen, és az épület valóban (igen kicsi rezsi mellett) működik.

 

Összegzés, tanulságok
Szekér László, a PAOSZ elnöke, a nyílt napok egyik programvezetője: „Számomra az idei rendezvény egyik nagy tanulsága, hogy építtetői körben egyre nagyobb igény mutatkozik a minőségbiztosított, megfizethető, garantáltan jó eredményeket, azaz kiváló komfortot, alacsony energiafogyasztást biztosító passzívházak iránt. Az idei nyílt napokon – a rendezvény hazai történetében először – nem a szakmai résztvevők voltak többségben, hanem a potenciális építtetők. Ez pedig mindenképpen egy jó irányt, valaminek a kezdetét prognosztizálja.”


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop