Az ókor szellőzési céllal készített nyílásait a római császárkorban váltotta fel az üvegezett ablak, amelyeknek optikai tulajdonsága még nagyon rossz volt. Szerencsére mára már kifinomult nyílászárók közül válogathatunk – lehet fa, műanyag, fém vagy ezek kombinációja –, pontos záródásúak, kitűnően hőszigetelnek és sokkal tartósabbak. A nyílászárók milyenségét azonban nemcsak a keret anyaga, hanem a beépített üvegezés és a vasalat minősége is meghatározza, és van már okosüveg is!
Mióta az ember házat épít, hogy tudjon hol lakni, nagy kérdés: mivel és hogyan tudja lezárni a nyílásokat. Mindezt nyilván meghatározza az éghajlat, a helyben megtalálható építőanyagok és a hagyományok. Az ókori keleti, de még a görög építészet sem alkalmazott a mai értelemben vett ablakokat, a meleg miatt nem is volt szükségük a nyílások elzárására, a terek védelmét pedig tájolással, belső udvarok köré csoportosítással oldották meg. Az északi, hűvösebb éghajlatú területeken a hővédelmi igények miatt a nyílások elzárására más és más fényáteresztő, víztaszító és légzáró anyagokat használtak. Ezeket fix, nyíló vagy toló keretekre szerelték, így az ablaknak a szellőzést szabályozható módon szolgáló, működő része is volt. A külső oldalra szerkesztett tömör fatáblák védelmet nyújtottak a téli és nyári időjárás, a betörés és a belátás ellen, ezekből alakultak ki később a zsalugáterek, redőnyök.
A klasszikus fanyílászárók
A középkortól a faablakok alakja, formája egyúttal már egy-egy építészeti stílusjegy megtestesítői is voltak. A fixen beépített keret és a benne vízszintesen-függőlegesen mozgó, vagy kifelé-befelé nyíló szárny is 500 évnél idősebb találmány, előbbi az angolszász és amerikai, utóbbi az európai kontinensen vált általánossá. A fanyílászárók színvonalukban a legmagasabbak, összevetve a műanyag és fém társaikkal. Legnagyobb előnyük a természetesség, az faerezetű megjelenés meghittebb, és még festve is kellemesebb érzéssel tölt el bennünket a tudat, hogy természetes anyag vesz körül bennünket. Nagy előny a rendkívül hosszú élettartam, és – ellentétben a műanyag nyílászárókkal – a jó javíthatóság. Felületéről minden utólagos sérülés, karc eltüntethető, ha kitörik belőle egy kisebb darab, helyrehozható, és csiszolás, alapozás, festés után olyan, mintha új lenne, akár lazúros a felület, akár zománcozott, Természetesen a vasalat is cserélhető bennük, abban az esetben is, ha a farész sérült is. Másik nagy előnye a fanyílászáróknak, ha megunjuk a színt, át tudjuk festeni, kívül akár más színűre, mint bent. Hátrányuk, amennyiben ez hátrány, hogy néhány évente utólagos kezelést és festést igényelnek – legjobb esetben is maximum 5-6 évenként. Ha ezt megfelelő rendszerességgel megtesszük, élettartamuk nagyon hosszú lesz, léteznek több száz éves működő, használatban lévő fanyílászárók is.
Műanyag-nyílászárók
Az első műanyag ablakok az ’50-es években a háború utáni építési lázban jelentek meg Németországban, a háromkamrás modelleket pedig az 1960-as évek közepén kezdték gyártani. Az első kamra a jó vízelvezetést szolgálta, a középső acélmerevítést kapott, míg a belső kamra a jobb hőszigetelést tette lehetővé. A ’70-es években egymást követték a fejlesztések, megjelentek a színes akril felületű profilok, a színek kavalkádját biztosító alumínium keretek, a jobb légzárást biztosító középtömítésű ablakok, ma pedig már az energiatakarékosság jegyében a profilokat akár öt, hat és hétkamrás kivitelben is készítik. A műanyag-nyílászárók ára a többi nyílászáróhoz képest még mérsékeltnek mondható, nem azért, mert a minőségük rosszabb, hanem mert ipari méretben gyárthatók, szemben a fa- vagy acélnyílászárókkal. A műanyag-nyílászárók nagy hátránya, hogy felületük szinte javíthatatlan.
Sokan gondolják, hogy a műanyag-nyílászárók teljesítménye jobb, pedig ez nincs így, csak olcsóbbak. A profil anyaga extrudált, UV stabil, nagy szilárdságú műanyag. A profilokból állítják össze a szükséges méretű nyílászárót, ami általában 60-80 mm beépítési mélységgel rendelkezik (ez a tok vastagságát jelenti). A profil belsejébe acélmerevítést építenek be, ennek vastagsága és formája határozza meg az ablak merevségi tulajdonságait: minél vastagabb anyagból készült, és minél többször hajlított a merevítés, annál jobb. A többkamrás technológiának köszönhetően a profilok képesek alacsony hőátbocsátási értéket biztosítani, így komoly energiát spórolhatunk vele, és a fűtési költségek is jelentősen csökkennek. Szerkezeti felépítésüket tekintve általában 24-38 mm vastag hőszigetelt üveg befogadására vannak kialakítva, az üveget az ablakkeretbe üvegszegőlécek segítségével rögzítik, szigetelő gumitömítés alkalmazásával. A műanyag-ablak/ajtó biztonsági vasalata több ponton rögzíti az ablakszárnyat/ajtószárnyat, megnehezítve az ablakon keresztül történő betörés lehetőségét. A szárny és a keret közé ütközőtömítés helyeznek.
A műanyagablak profiljai sokfélék lehet: a jó minőségű profil sima felületű és selymes csillogású, általában fehér színűek, de ma már sokféle színben rendelhetők, hatásukban akár valódi fának látszóban is, lehetnek csak külső, illetve külső-belső oldalukon színesek. Fém-, fém–fanyílászárók A fémnyílászárókat családi házaknál nem nagyon használják, főleg a magas áruk miatt. Ahol mégis, ott nagy, akár kétemeletnyi magas üvegfalakat készítenek belőle. Az acélnyílászárók előnye az igen nagy teherbírás, ami anyagának tulajdonságából fakad. Kinézete kissé indusztriális jellegű, de ezt nevezhetjük tetszetősnek, dizájnosnak is. Az egyszerűbb fajták profiljai hőhidasak, de a műanyag hőhídmegszakító beépítésével hőhídmentessé tehetők (ez nem utólagos beépítést jelent). A fémnyílászárók másik nagy előnye, hogy javíthatók, nemcsak a szerkezetük, de a felület is. A hőhídmentes profilból készült termékek magas ára akár hátránynak is tekinthető. Napjainkban találkozunk már a kiváló épületfizikai követelményeknek megfelelő fa-alumíniumablakokkal is, ahol időjárásálló külső alumíniumborítás teszi gondozásmentessé a faablakokat, teraszajtókat. Így az enteriőr felé meleg fafelületet látunk, igényes belsőépítészeti elvárásoknak megfelelően, amely textúra harmonizál a fabútorokkal és -parkettával.
Miért fontos az üveg minősége?
A nyílászárók körülbelül 70-80 százalékát az üvegfelület teszi ki, ezért igen fontos a jó hőszigetelőüveg kiválasztása. Mindentudó nyílászáróinkba építtethetünk két vagy három rétegű üvegezést, és rakathatunk bele okosüveget is. Családi házaknál leggyakrabban két (4-16 ar – 4 Low-e) vagy háromrétegű (4 Low-E- 12 ar- 4 – 12 ar – 4 Low-E) hőszigetelőüveget építenek be. Az okosüveg egy hagyományos üvegfelület, amire ráhelyeznek egy fóliaréteget, az úgy nevezett smartfilmet, azaz intelligens filmréteget. E filmréteg feszültség hatására átlátszóvá válik vagy elhomályosodik, vagyis azt mondhatjuk, hogy „behúztuk” a függönyt, a fény bejutását azonban nem gátolja. Nagy fényhatásra maguktól elszíneződő, sötétedő, parancsra opálossá váló smartfóliák is léteznek.
Az ablakok hővédelme
Házunk hőszigetelését, nyílászáróink hővédelmét a homlokzatra felszerelt árnyékolókkal is növelhetjük, sőt, ezek még másra is használhatók. Az optimális hővédelem eléréséhez az ablakokat külső árnyékolóval, alumíniumredőnnyel védhetjük, amely nemcsak az időjárás szélsőségeitől véd, de még a jó nyílászárók mellett is 20 százalékkal javítja a hőmegtartást. Előnye, hogy az alumíniumredőnyök később, egy ablakcsere után is feltehetők, sőt, a manapság keresett redőnyautomatizálási rendszerrel is felszerelhetjük. Ha az alumíniumredőnyeinket intelligens motorokkal szereljük, nemcsak a le- és felhúzás válik elektromosan mozgathatóvá, hanem a programozható vezérlésnek köszönhetően árnyékolóink akkor is mozgásban vannak a napszakoknak, illetve a megadott időpontoknak megfelelően, ha nem tartózkodunk otthon. Ezek a motorok, rákötve a smartotthon központi vezérlésére, a betörők elleni védelmen túl részt vesznek télen a hőszigetelésben, nyáron a természetes klimatizálásban.
A hősugarak megállítására olyan nanoméretű részecskéket tartalmazó filmréteget kísérleteztek ki, amely elektromosság hatására a hő kiszűrésére is alkalmas, változtatható tulajdonságokkal rendelkező üvegfelületet eredményezve. A felület szűrőképességének paraméterei egyaránt változtathatók manuálisan, egy kapcsoló állásainak változtatásával, illetve a környezeti hőmérséklet változása által. Ezt a fajta üveget elektrokromatikus üvegnek nevezik, amely képes az infrasugarak kiszűrésére, anélkül, hogy bármilyen módon csökkenne az üveg átlátszósága.
Hozzászólások