Mindig rossz, amikor utólag jövünk rá, hogy mégis le kellett volna a pincét is szigetelni, mert nem csak zöldséget tartanánk benne. Természetesen az is előfordulhat, hogy ezt már az elején tudtuk, csak a kivitelező valamit elrontott, vagy esetleg olyan házat vettünk, ami kész helyzet elé állít bennünket. Sajnos rossz hírrel kell szolgálnunk, a pince utólagos víz szigetelése nagyon sokba kerül, függ persze a vizesedés mértékétől és a használat igényszintjétől is.
A pince utólagos vízszigetelésére több módszer létezik. Mielőtt áttekintenénk ezeket, nézzük meg, mit tehetünk nagy anyagi befektetés nélkül, hogy megszüntessük, vagy a nekünk megfelelő mértékure csökkentsük a vizesedést (ennek eredményessége természetesen függ a vizesedés mértékétől).
Első lépés: folyamatos szellőztetés
A szellőztetés elég egyszerű és költséghatékony megoldás. Kora tavasztól késő őszig hagyjuk nyitva az ablakokat, a kisállatok ellen dróthálóval védekezhetünk. Ha a pincéből engedjük eltávozni a párát, a falak megfelelő mértékben kiszáradhatnak, a penészesedés megszűnhet, természetesen a vizesedés mértékétől függően. Ha a helyzet javult, de még nem az igazi, akkor tovább léphetünk. A gépi szellőzés már pénzbe kerül, de még mindig jóval, nagyságrendekkel olcsóbb, mint az utólagos szigetelés. Kapható az ablakokba szerelhető ventilátoros zsalus szellőző is, ez télen, zárt ablakoknál is működhet. Ekkor az üveget kisebbre kell vágnunk, ami hőszigetelő üveg esetén nem megoldható. A zsalus szellőzőket beépíthetjük a pincefal földfelszín feletti részébe is, és egy egyszerű időkapcsolóval működtethetjük, rásegítve a pára kiszellőzésére.
Ha ezek a módszerek nem működnek, marad az utólagos falszigetelés. Ekkor érdemes talajmechanikai szakvéleményt csináltatni, hogy képet kapjunk a talaj víztartalmáról, valamint megbízni egy szigeteléssel foglalkozó céget, mert mindez házilag már nem nagyon kivitelezhető. A teljesség igénye nélkül az utólagos pinceszigetelési módszerek közül a külső és a belső falszigeteléssel foglalkozunk.
Külső falszigetelés
A külső szigetelés azt jelenti, hogy körbe ássuk a pincét, kizárólag szakaszosan, mert a helytelen épület melletti földmunkától több épület rongálódott már meg, illetve dőlt össze. Elbontjuk a régi szigetelést, ha volt, készítünk egy faldörzsölést (vakolás), és arra rakjuk a megfelelő rétegszámú szigetelést. A pince padlómagasságában toldjuk a fugákon átsajtolt acéllemezt (ezt kizárólag szakcég tudja elkészíteni). Ez után elhelyezzük a szigetelés védelmére az éltéglafalat, hőszigetelést, drain lemezt, és tömörítve visszatöltjük a földet. Ha felületszivárgót rakunk, akkor készíthetünk drénezést is, persze csak akkor, ha van hová elvezetni a vizet. Amennyiben a pince padlóbetonja megfelelő (egyáltalán van), akkor belülről is csatlakoztatjuk a pincepadlóra fektetett szigetelést az acéllemezekhez, ha földes a pincénk, akkor le kell betonozni. A szigetelésvédelem után rárakunk egy tervezett vasbetonlemezt, amit a falakba be kell kötni. Ezután megvárjuk, amíg a pincefalak kiszáradnak, és már lehet is vakolni. Természetesen hagyhatjuk a pincefalakat nyerstégla, vakolatlan felülettel is. A szigetelés anyaga családi házaknál általában bitumenes nehézlemez, ritkábban PVC szigetelés. Az acéllemez-sajtolás helyett van egy ősi módszer is (már sehol nem alkalmazzák, mert lassú és bonyolult), amikor egy-egy méter hosszban kibontják a falat, elkészítik a szigetelést, úgy, hogy a külső és belső oldalon is a megfelelő mértékben túllógjon,majd visszafalazzák a kibontott rész a megfelelő aláékeléssel, majd következik az újabb méter stb.
Belső szigetelés
A belső szigetelés során nem ássuk körbe a pincét, hanem helyette a teljes szigetelést belül készítjük el. Elsőként leverjük a vakolatot, és ledörzsöljük a falat. Megvizsgáljuk az aljzatbetont, ha nem megfelelő vagy nincs, lebetonozzuk a pincét. Ez után elkészítjük a vízszintes szigetelést, és a védelem után a rá kerülő tervezett vasbetonlemezt. Ezután jöhet a függőleges szigetelés (persze ezt lehet egy időben készíteni a vízszintessel is), amit a pincefödém aljáig fel kell vinni. Ezt követően, ha szükséges, hogy a talajvíznyomás ne tolja le a szigetelést a falakról, egy téglafal téglafalpillérekkel és vasbeton fejgerendával vagy egy vasbetonfal készül a függőleges szigetelés elé. Ezeket a vasbeton-, illetve téglaszerkezeteket tervezőnek kell kiszámolnia, megterveznie, függően a talajvíznyomás meglététől (talajmechanika!) vagy nem lététől. Itt azonban adódhat egy másik gond is: az a vízmennyiség ugyanis, ami eddig a pincefalakon keresztül távozott, és nekünk kellemetlen vizesedést, penészesedést okozott, valahol továbbra is el fog távozni. Ez a valahol többnyire a lábazat, ezért hát gondoskodnunk kell arról, hogy a lábazaton át a pára biztosan kijuthasson a falakból. Belső szigetelésre van más megoldás is, mikor a vízszintes szigetelés és az esetlegesen szükséges vasbetonlemez elkészítése után az oldalfalakat speciális vízzáró vakolattal látjuk el. Számos márka kapható, a különleges cementhabarcsok 1,5 – 2 cm, aljzaton 3 cm vastagságban a falra, illetve a padlóra hordva szilárdulás után nagy keménységű vízzáró vakolatot képeznek. Az ÉMI és ETI által végzett vizsgálatok tanúsítják, hogy a vízzáró vakolatok talajvíznyomás ellen is megfelelnek, 20 m magas vízoszlopnyomáson vízzárók, nem kell ellenoldali megtámasztó szerkezet, pl. vasbetonfal. Szigetelő hatásukat a habarcsban lévo különleges anyag adja, amely a habarcsszerkezet pólusainak egy részét kitöltve, nedvességet felvéve térfogatának többszörösére duzzad, és tökéletesen elzárja a víz útját. Ahogy a nedvesség a szerkezetben a mghatározott mérték alá süllyed, a pórusok megnyílnak, és a fal „lélegzése” megindul. Bármilyen sérülés esetén egyszerűen javíthatók, a belefúrt rögzítő szerkezeteknél is vízzárók. Itt mondani sem kell, ugyanazzal a problémával találkozunk szembe, mint az előző szigetelési módnál, figyeljünk hát a lábazatra, a pára kijuttatására!
Hozzászólások