Tartási és életjáradéki szerződések

A tartási és életjáradéki szerződések célja kettős, egyrészt alkalmasak a betegségük, idős koruk és/vagy alacsony nyugdíjuk miatt eltartásra szorulók természetbeni vagy anyagi szükségleteinek kielégítésére, másik oldalról pedig az ingatlanok iránti keresletre nyújtanak választ. az alábbiakban sorra vesszük a legfontosabb tudnivalókat és bírósági döntéseket.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (továbbiakban: Ptk.) a tartási és életjáradéki szerződést külön, de egymással szoros kapcsolatban szabályozza. A tartási szerződés tárgya a jogosult körülményeinek és szükségleteinek megfelelő ellátása, illetve gondozása, az életjáradéki szerződés ezzel szemben járadékszolgáltatásra – alapvetően meghatározott pénzösszeg időszakonként visszatérő szolgáltatására – irányul, megfelelő ellenérték, többségében ingatlan tulajdonjogának átruházása mellett.

Gondozási vagy tartási, tartási vagy életjáradéki szerződés?
Míg az életjáradéki szerződés alapvetően pénzmozgást feltételez, a tartási szerződés elemei összetettebbek, így felvetik elsőként a gondozás kérdését. A gyakorlatban ugyanis többször előfordul, hogy valaki kizárólag a rászorult ember ápolására, gyógykezelésére, gondozására vállal kötelezettséget valamilyen ellenérték fejében. A bírói gyakorlat szerint a betegsége esetére nyújtott gondozás, ápolás és eltemettetés önmagában nem teszi tartási szerződéssé a felek megállapodását, ahogyan a pénz fejében nyújtott ápolás, gondozás sem. A joggyakorlat szerint amennyiben a kötelezett nem saját vagyonából látja el a jogosultat, vagy csak időszakosan, a szerződés nem minősülhet tartási szerződésnek. A tartási szerződés tehát több mint egy általános gondozás, konkrét és effektív ellátás személyes teljesítése is elengedhetetlen annak megállapításához, a tartási és gondozási elemek tételes, mindenre kiterjedő írásbeli rögzítésével.

A tartás és az életjáradék lényege
A Ptk. és a bírói gyakorlat a megfelelő eltartás alatt azt érti, hogy a jogosultat olyan ellátásban kell részesíteni, amely mind a szükségleteinek, mind pedig a körülményeinek megfelel. A tartás tehát nem a létfenntartás minimális feltételeiben merül ki, így a megfelelőség esetről esetre, a jogosult személyéhez kötötten ítélendő meg. Ezeket a körülményeket a szerződésben tételesen szükséges feltüntetni, azok meghatározása a felek szabad akaratának függvénye. Általánosságban a tartás jelenti az eltartott lakásának folyamatos tisztántartását, a rendeltetésszerű használattal együttjáró karbantartási költségek viselését, a javítások elvégzésének szervezését, szükség esetén ápolást, élelemmel, meleg étellel való ellátást, orvosi felügyeletet, gyógyszerekkel történő ellátást és szükség szerinti kórházi kezeltetés biztosítását, valamint az illő eltemettetést. Emellett, szükségletek szerint a tartás jelenthet pl. kirándulások, kulturális programok és rokonlátogatás biztosítását, valamint egyéb, a körülmények vagy a felek által közösen megállapított szolgáltatásokat is. Az életjáradéki szerződés esetében a szolgáltatás meghatározása egyszerűbb: alapvetően pénzösszeg járadék formájában, amelynek mértéke a tartási szerződéssel azonos, vagyis a jogosult életfenntartását, megélhetését megfelelően szolgálja, nem természetben nyújtott szolgáltatással. A két szerződés céljának elérése alapvetően hosszú távon érhető el, amely a felek között bizalmi kapcsolatot feltételez. A bizalmi kapcsolat a tartási szerződés esetében – a mindennapi együttműködésből fakadóan – hangsúlyosabb, az életjáradéki szerződés esetében azonban kisebb jelentőséggel bír. Ennek megfelelően, különösen az utóbbi időkben – jelentős marketingtevékenységgel is alátámasztva – életjáradéki szerződést pénzintézetek is kötnek. A jogosultak ezáltal az időszakonként előre folyósított életjáradék segítségével eseti gondozási szerződéseket kötnek, vagy saját döntésük alapján használják fel egyéb céljaikra.

A szerződések megkötése
Mindkét szerződés esetében a kötelező írásbeliséget az indokolja, hogy a jogosultak – korukból, betegségükből eredően – kiszolgáltatottabbak, valamint – az ingyenes tartást leszámítva – a szerződések ellenértéke szinte minden esetben a jogosult ingatlana. Ingatlanügyletek esetében az ügyvéd vagy közjegyző elkerülhetetlen, mert az eltartó vagy az életjáradékot nyújtó fél tulajdonjogát, másrészt a jogosult tartási vagy életjáradéki jogát az ingatlan-nyilvántartásba be kell jegyezni. Különösen fontos e jog bejegyzése, mert ez biztosítja a jogosult javára az ingatlanban való bentmaradást, használatot, azonban ez nem automatikus. A szerződéskötés során külön szerepeltetni kell e jog feltüntetését és bejegyzése iránti kérelmet, ellenkező esetben az ingatlan és a jogosult nem védett, a mulasztás csak külön eljárásban orvosolható. A törvény egyebekben lehetőséget ad tartási és életjáradéki jog bejegyzése helyett más biztosíték alkalmazására. Megítélésem szerint a jogosult legteljesebb védelmét továbbra is az ingatlan-nyilvántartásba való teher bejegyzése szolgálja, hiszen ha az eltartó a kötelezettségének nem szerződésszerűen tesz eleget, a jogosult az ingatlanból végrehajtás útján kielégítést kereshet, illetve, az ingatlan elidegenítése esetén az új tulajdonos is tűrni köteles a jogosult követelésének kielégítését.

A szerződés szerencseeleme
Mindkét szerződés esetében jelentős körülmény az úgynevezett szerencseelem, azaz az a tény, hogy a szerződés időtartama alapvetően bizonytalan. Lehetséges adott esetben egy havi tartás vagy életjáradék esetében is nagyértékű ingatlanhoz jutni, de elképzelhető, hogy egy évtizedeken keresztül nyújtott tartás vagy életjáradék az ellenértékként meghatározott ingatlan értékét jóval meghaladja. Az időtartam bizonytalanságából fakadóan a bírói gyakorlat akként foglalt állást, hogy tartási szerződés esetén a feltűnő értékaránytalanság nem eredményez érvénytelenséget, és az uzsora megállapítása sem jöhet szóba, mert a szerződéskötéskor azok aránya az időtartam miatt bizonytalan. Egységes, de sokak által vitatott az a bírói álláspont, amely szerint azért nem ütközik nyilvánvalóan jóerkölcsbe az a tartási szerződés, amelyet az eltartó az eltartott gyógyíthatatlan betegségének a tudatában kötött, mert ellenkező esetben életük legnehezebb időszakában maradnának ápolás és gondozás, támasz és segítség nélkül. Természetesen, amennyiben a gyógyíthatatlan betegséget a jogosult előtt eltitkolták, vagy a jogosult pl. betegségéből fakadó aránytalan és kiszolgáltatott helyzetét kihasználták, a jó erkölcsbe ütközés megállapítható, hiszen ez esetekben a szerencseelem időtényezője valójában nem létezik.

A szerződések módosítása és megszűnése
A szerződések célja a fentiek szerint a jogosultak életkörülményeinek természetbeni vagy pénzügyi biztosítása személyesen a jogosultak haláláig. Ebből fakadóan a szerződések hosszú távú elköteleződést jelentenek, és így időről időre módosítások szükségessége merül fel, pl. új típusú gyógyszerek vagy magasabb összegű járadékok esetében, ugyanakkor nem elhanyagolható a felek közötti bizalmi viszony megrendülése sem, vagy pedig a tartás elnehezedése a kötelezett betegségéből vagy munkahelyváltásából fakadóan. Különleges szabályként kell kiemelni a tartási szerződés bizalmi jellegéből fakadóan, hogy amennyiben a szerződés változatlan körülmények közötti fenntartása valamelyik fél lényeges jogi érdekét sérti, a bíróság mindkét fél érdekeinek figyelembe vételével megváltoztatja pl. a nyújtott szolgáltatás körét, időközét, különösen indokolt esetben a szerződés megszüntetéséről is határozhat, amely esetben a felek között elszámolási viszony jelentkezik. Gyakori a bizalmi viszony nagymértékű megromlása, vagy más, a természetben való tartást lehetetlenné tevő körülmény bekövetkezte, amikor a bíróságtól a szerződés életjáradéki szerződéssé történő átalakítása kérhető véglegesen, vagy a teljesítést akadályozó körülmény megszűnéséig terjedő időszakra. A bíróság a szerződések eredeti céljának betöltését szem előtt tartva dönt (BH1973. 3.), de olyan szabályt nem alkalmazhat, amely ellen mindkét fél tiltakozik. A szerződések céljából fakadóan azok alapvetően a jogosultak haláláig tartanak, így házastársak esetében az elhunyt javára már nem kell szolgáltatást teljesíteni, de pl. az ingatlanfenntartási kötelezettségek és a túlélő házastárs ellátása vagy járadéka továbbra is teljesítendő. A felek közötti tartós viszony érdekében nemcsak a jog, hanem a józan ész is azt várja el a felektől, hogy alaposan, minden körülményre kiterjedően és részletesen szabályozzák viszonyukat.

Bírósági gyakorlat

• BH 1995.6.347 A szerződés alapján nyújtott tartásnak az eltartott körülményeihez képest kell megfelelőnek lennie.
• BH 2007.6.188 Nem ütközik jó erkölcsbe az a tartási szerződés, amelyet a szülő több gyermeke közül azokkal a gyermekeivel köt meg, akik képesek és hajlandók részére gyógyíthatatlan betegségében a törvényes tartási kötelezettséget meghaladó, kívánságainak megfelelő szolgáltatást nyújtani.
• BH 1995.11.644 Feltűnően nagy értékkülönbség címén a tartási szerződés általában nem támadható meg. Annak eldöntésénél azonban, hogy a tartási szerződés jó erkölcsbe ütközik-e, és ennek folytán semmis, a bíróság mérlegelési jogkörében vizsgálhatja, hogy a perbeli esetben az eltartott gyógyíthatatlan beteg volt, és viszonylag közeli halálával számolni lehetett.
• BH 2005.10.347 I. Nem minősül joggal való visszaélésnek, ha a felek az életjáradéki szerződésben abban állapodnak meg, hogy az életjáradék összege az inflációra tekintettel nem emelhető.
• BH 2000.11.491 I. Mozgássérült, gondozást igénylő eltartott esetén a tartási szerződés életjáradéki szerződéssé alakítása általában nem indokolt. II. A megfelelő kielégítés nem azonos a pontos elszámolással.
• BH 2002.1.14 A szerződő felek közötti viszony megromlása, illetve a jogosult részéről a teljesítés visszautasítása önmagában nem szolgálhat a tartással vegyes életjáradéki szerződés megszüntetésének alapjául.
• BH 2008.9.242 I. Nincs helye a tartási szerződés megszüntetésének, ha a kötelezett szerződésszerű teljesítését a jogosult kellő indok nélkül, egyoldalúan visszautasítja.
• Pfv.21823/2016/6. A Kúria precedensképes határozata szerint a kötelezett oldalán is fennáll a szolgáltatások nyújtásának személyes jellege, hiszen a tartás lényege az egy háztartásban történő együttélés, és ennek keretében gondoskodás a jogosult szükségleteiről. Az eltartott idősotthoni elhelyezésével a kötelezetti oldalon a tartási szolgáltatás személyes nyújtása teljesen megszűnik, de az intézeti elhelyezés díjának megfizetése nem tekinthető ezzel egyenértékűnek. A tartási segéd igénybevételének lehetősége nem azt jelenti, hogy a kötelezett lényegében egyáltalán nem nyújt személyes szolgáltatást.