Amikor új házat építünk, és végre eljutottunk a festési munkákig, fellélegzünk, hogy ez már könnyű, mindjárt itt a vége, akár magunk is megcsináljuk. A festő-mázoló munkák valóban nem túlságosan nehezek, de a kivitelezés minőségével és a színek kiválasztásával mégis nagyon elronthatjuk, hiszen csak a szakszerű, precíz munkától, az ízléses színektől válik különösen széppé otthonunk.
Színek és hatások
Szinte bármilyen színt vagy árnyalatot választhatunk otthonunk falaira, de gondoljuk jól át, vegyük figyelembe a színek pszichológiai hatásait. Minél erősebbek a színek, annál óvatosabban kell velük bánni, ezért körültekintően válasszunk festéket, célszerű akár még szakember tanácsát is meghallgatni. Lássunk néhány példát, mire is képesek a színek!
Alacsony belmagasságú helyiséget világos színekkel fessünk, a a mennyezetet fehérrel, így magasabbnak érezzük a falakat, mert a fehér „kitágítja” a szobát. Még növelhetünk a magasságérzeten, ha valamelyik falat függőleges csíkozással látjuk el. A sötét színekkel éppen ellenkező hatást érünk el, szobánknak meghittebb és intimebb légkört adunk. A piros energiát jelent, összeköti az embereket, beszélgetésre motivál, így ha az ebédlőt vagy a nappalit ilyenre festjük, élénk társalgásra inspiráljuk a résztvevőket. A pasztellsárgát rakhatjuk étkezőbe, konyhába vagy akár a fürdőszobába is, kiemeli a teret, a kisebb helyiségeket vagy folyosókat világosabbá, tágabbá teszi. A kék színt nyugtató hatásúnak tartják, csökkenti a vérnyomást, lassul a pulzusunk, emiatt elsősorban hálószobába ajánlott, de fürdőszobát is festhetünk vele. A színeknek még számos pszichológiai hatása létezik, ezért bánjunk velük óvatosan. Általánosságban elmondható, hogy inkább pasztell vagy semleges színeket használjunk, és csak egy-egy falat fessünk élénkre, átgondoltan, és azok feltétlenül harmonizáljanak a padló és bútorok színeivel, ám kellő ízléssel bizonyos esetekben az ellentmondások is célra vezetnek.
Festést megelőző munkák
Mi szükséges a festőmunkákhoz, és hogyan fogjunk hozzá? Elsőként is szerezzük be a megfelelő szerszámokat és anyagokat: glettelő vas, spakli, festőhenger (általában lehúzóval együtt adják, bár nem mindig), ecsetek, csiszolóvászon, rongy, vödör, keverőalkalmatosság a glettanyaghoz, keverőpálca a festék felkeveréséhez. Ne feledkezzünk meg az előkészítésről sem, ehhez maszkolószalag, takarófólia és egy megfelelő magasságú létra kell (hokedliről stb. semmiképpen ne kezdjünk hozzá a festéshez, hacsak nincs igen jó biztosításunk…), végül ne feledkezzünk meg a festékről, amelynek mennyiségét előzetesen gondosan kiszámoltunk, és a glettelőgipszről sem, valamint a „festő” élvédőkről a pozitív sarkokba. Festékből az előre kikevert színt vegyük, magunk ne nagyon próbálkozzunk színkeveréssel, nem lesz sikeres. Ha mindent beszereztünk, kezdődhet a munka, de más a munkafolyamat, ha új vakolatra festünk, és megint más, ha régi falra kell festeni.
Új vakolatnál a glettanyag megkeverése után egyenletes mozdulatokkal hordjuk fel a falra és a mennyezetre a gipszet, helyezzük el az élvédőket, ha vannak pozitív sarkok. Ezt követően először durva, majd finom csiszolópapírral csiszoljuk le a felületeket. A második réteget glettvassal rágletteljük az első rétegre, amelyet száradás és szilárdulás után vékonyan lecsiszolunk. Ekkor szép, sima, egyenletes, sorjától mentes felületet kell kapnunk. Most következhet a festés: először a sarkokat és a maszkolások melletti felületet fessük át ecsettel, ezután a a többi részt hengerrel. Ne vigyünk fel túl sok festéket (ne vastagon) egyszerre, mert lepereghet, és úgyis többször festjük át a felületet. Oldalról is nézzük át a falakat, hogy látunk-e benne hibákat, ha igen, azokat foltszerűen gletteljük át és csiszoljuk meg. Ezt követően jöhet a végleges festés, az előbb leírtak szerint: erős színnél előfordulhat, hogy akár háromszor is át kell festenünk a felületet. Száradás után óvatosan távolítsuk el a maszkolásokat. Figyeljünk arra is, hogy az üres festékes doboz, vödör, használt festőszerszám veszélyes hulladéknak minősül, ne a kukába dobjuk. Ha nincs más lehetőség, lomtalanításnál ki lehet rakni.
Régi falak festése, tapétázása
Régi falak festésénél ugyanígy járunk el, két különbséggel. Először is a meglévő, többrétegű régi festéket le kell kaparnunk a falról. Ehhez a falat mossuk át szappanos vízzel (azaz kenjük át ecsettel), és spaklival kaparjuk le a festékrétegeket, majd utána kenjük át a falat vakolaterősítővel. Célszerű a régi vakolatot végigkopogtatni, mert ahol elvált a faltól, ott a vakolaterősítő nem elég, ott bizony vakolnunk is kell (előfordulhat, hogy három-négy fél vagy egy négyzetméteres foltban kell javítanunk a vakolatot). Ha díszítő mintázatot is fel akarunk vinni a falra hengerezéssel, hívjunk inkább szakembert, ebbe saját magunk ne vágjunk bele!
Tapétázásnál is először a régi tapétát kell eltávolítanunk, amennyiben azonban a régi tapéta megfelelő állapotban van, jól ragad a falra, akár fent is maradhat, és ráragaszthatjuk az újat. A tapéta eltávolítása után az előkészítési munkálatok megegyeznek a festésével, azzal a különbséggel, hogy célszerű eltávolítani a fa falszegélyléceket a padlónál és a PVC-szegélyeket is, amelyeket a munkálatok végén vissza kell szerelni. A tapétázás megkezdése előtt a falat még át kell kenni mélyalapozóval, hogy a tapétaragasztóból ne szívja el a vizet, és egyenletes szívóképességet biztosítson az egész felületnek. Persze a falak alapozásához a tapétaragasztókat megfelelő hígítási arányban is lehet használni.
Papír vagy papírhátú tapéták ragasztásánál mindig szükséges makulatúrát raknunk. A makulatúra alátéttapéta feladata az, hogy megakadályozza az illesztéseknél a tapéta száradás közbeni szétnyílását, felpöndörödését. A makulatúrát mindig ugyanolyan vagy erősebb tapétaragasztóval ragasszuk, mint a felragasztandó tapétát. A tapéta ragasztását a makulatúra teljes száradása és szilárdulása után kezdhetjük meg. A ragasztót széles kockaecsettel vagy hengerrel vigyük fel úgy, hogy először a tapétacsík közepén hosszanti irányban, majd rá merőlegesen keresztirányban kenjük a ragasztót. A legalkalmasabb erre a célra gyártott tapétázóasztal. A bekent tapétacsíkokat pihentetni kell, hogy a papírfelületük a felrakás előtt megduzzadjon. A ragasztó túl gyors száradásának megakadályozás miatt a ragasztóval bekent tapétát hajtsuk össze úgy, hogy a ragasztós fele befelé legyen. A tapétázást a saroknál kezdjük 2-3 cm átnyúlással a másik falra, és a felragasztást fentről lefelé végezzük. Felragasztás és illesztés után kemény szőrű kefével, tapétasimító spatula segítségével nyomjuk a tapétát a falhoz, simítsuk ki úgy, hogy a tapéta alatt levő légbuborékok kiszoruljanak alóla A nagyobbra vágott tapétákat száradás után vághatjuk le.
Mázolás
A mázolás szintén kétféle lehet, aszerint, hogy új vagy régi nyílászárót festünk át. Az ajtó/ablakszárnyakat akasszuk le, fektetve csiszoljuk át, majd spaklival toljuk le azt a régi festéket, ami le akar jönni. Jó állapotú, nemrég festett nyílászárónál elegendő a csiszolás is. A kialakult mélyedéseket, hiányokat, egyenetlenségeket tapaszoljuk át mestertapasszal, majd csiszoljuk meg, és ha még látunk hibákat, azon a részen a folyamatot ismételjük meg. Ezután kenjük át a felületet alapozóval az egyik oldalon, száradás után a másikon. Ha a felület nem szép egyenletes, finom csiszolópapírral még egyszer menjük át rajta, és alapozzunk. Ez után jöhet a zománcozás, azaz a fedőfestés. Fontos, hogy minden folyamat után várjuk meg a száradást!
Hozzászólások