Egy közel 100 négyzetméteres budai lakás, három gyermek és két tucat rézkilincs. E három komponens köré szerveződött az az izgalmas munka, amelynek eredménye egy attraktív, belvárosi hangulatú otthon lett. Mindehhez természetesen a lakberendező építész, Sátori Edit is hozzáadta tudását, ízlését.
Bármilyen szép környezetben is éltek a Dunakanyarban vendéglátóink, Kata és Szabolcs, gyermekeikkel Budapestre szólította őket a munka és az iskola. Közel két évig keresték a legtökéletesebb otthont, s noha az Alkotás utcai egykori polgári lakás eltért eredeti elképzeléseiktől, ahogy beléptek, tudták, megtalálták otthonukat. Sátori Edit építész-lakberendezőre egy blogbejegyzés nyomán bukkantak, s bár sok mindenben szabad kezet kapott, a terek osztásában a különböző érdeklődésű és korú gyerekeknek – 5, 10, 13 évesek – különszobát kellett terveznie.
A több mint száz éves épület eredeti rézkilincsei adták a tulajdonosoknak azt az ötletet, hogy a minimált kissé nagypolgári eleganciával fűszerezze a tervező: azaz legyen nagyvonalú, modern, élhető, sallangmentes. Teljes gépészeti felújításra volt szükség, az ablakok elvetemedtek, illetve az Alkotás utca zaja miatt a hálószoba és a nappali ablakát hő- és hangszigetelt üvegezésűre kellett cserélni. A régi faredőnyök is menthetetlenek voltak, akárcsak a gyönyörű bejárati ajtó, ami nem hőszigetelt, és nem is volt biztonságos. A 93 négyzetméteres lakást egy hosszú folyosó szeli át, ebből nyíltak az eredeti helyiségek: a konyha, a cselédszoba, a vécé, a kamra és a fürdő, a tágas, utcára néző nappali, illetve plusz egy szoba. A lakberendező ugyan átszabta a tereket, de a téralkotás így is nagyvonalú, letisztult polgári enteriőr képét mutatja, alkalmazkodva a ház eredeti stílusához. Kulcsfontosságúak a közösségi helyiségek, így a nappali-étkező-konyha egysége, ahol a család együtt töltheti az időt. Ugyancsak kellett egy jól használható konyha is, a három gyerek miatt az édesanya minden nap főz. A tervező mindenhová olyan színeket és anyagokat választott, amelyek a természetes hatást erősítik: fehér carrara márványhatású greslapot, perzsaszőnyeget és a kényelmes kanapét. A szülői háló nincs elzárva a gyerekek elől, sőt, hétvégenként közösen filmeznek az ágyban (ezért volt szükség egy óriási, 2×2 méteresűre). A gyerekek szobáiban a tervező igazán elengedhette a fantáziáját, hiszen mindegyik más korú, mások az igényeik és hobbijuk. A gyerekek csak az átadáskor látták a lakást, de mindegyik azonnal tudta, hogy melyik az ő szobája: a stílust ugyanis tökéletesen egyéniségükre és vágyaikra szabták. Akárcsak a lakás egésze, ami egy nagycsalád életérzését, dinamikus életformáját és szoros összetartozását fejezi ki.
| Építészként célom, hogy egy lakásban a funkció harmonizáljon a dizájnnal, a megrendelőnek ne csak egy szép otthont tervezzek, hanem olyat, ami kiszolgálja mindennapos igényeit. Külön motiváció számomra, hogy az eklektikus elemek egységes egészet alkotva végül a megrendelő személyiségét és preferenciáit helyezzék előtérbe. |  |
|
| Sátori Edit építészmérnök
|
Hozzászólások