Egyszerre nagypolgári és ultramodern Fabrice Diomard francia lakberendező legújabb munkája. A Párizs egy elegáns negyedében található lakásban a tervező a XX. század elejének életérzését és napjaink formavilágát ötvözte bravúros lendülettel.
Egy barátja párizsi lakását rendezte be Fabrice Diomard lakberendező, dizájner. A megrendelő modern, nagyvilági életet él, szereti az extravaganciát, de a klasszikus értékrendet is. Ennek megfelelően olyan otthonra vágyott, amely finoman kidolgozott, visszaadja a XX. század eleji nagypolgári építészet elemeit, és a modern eszközökhöz szokott igényeket is kiszolgálja.
Itthon egyebek közt Lang Adolf vagy Hauszmann Alajos tervezett hasonló házakat a budapesti belvárosban, így számunkra is ismerős lehet az a téralkotás, amelyhez Fabrice leleményesen nyúlt hozzá. A lakást befogadó bérház nagy belmagasságú, tágas, világos szobáiban a tervező meghagyta és felújította az eredeti burkolatot. Eredetiek a nyílászárók is, ahogy a mennyezetet övező gipsz ornamentika is, a nagy belmagasságot azonban álmennyezettel némileg csökkentette. A századelő stílusának dekoratív formavilága a bútorokon és a fali gipszstukkókon is visszaköszön. Különösen látványos a nappali, amelyet a tervező kettéosztott egy intimebb és egy nagyobb alapterületű részre, az intimben elhelyezve a kandallót és a sok karú, modern csillárt, amely alatt a három asztalka az égkék vázákkal látványos kompozíciót alkot. A kék többször is megjelenik a szobában a fém tárgyak ölelésében, s bár a színek hidegek, az összkép mégsem az: a klasszikus bútorok, így a nappali tálalószekrénye, valamint a gipsz faldíszítések, a puha kanapé lágyítja a tér hangulatát.
Míg a nappali inkább feminin hangulatú, a lakás többi helyisége férfias. A bordóba és ezüstbe öltöztetett folyosó, a konyha és a fürdő is egyértelműen maszkulin jellegű. A konyha high-tech, kényelmes, és egy olyan férfinek szánták, aki szeret és tud főzni, igényes a tárolásra, a kényelemre, a látványra. A tervező tudja, hogy megrendelője kedveli a retro életérzést, ezért ide a hatvanas éveket idéző kockás burkolatot választott, megbolondítva egy kicsit a látványt. A fürdőszoba is igazán impozáns, a sok fényes és világos felülettől a helyiség határai nem érzékelhetők reálisan: szinte lebegnek a beépített tárgyak, mint a térbe állított tükrök a mosdópult felett. A nappalival ellentétben, ahol a kék dominált, a hálóban a piros és az ezüst hangsúlyos, igényes, nemes textíliák alkalmazásával. A luxus hangulata ízlésesen jelenik meg, méltóan a nagyszabású épülethez és a múlt századi építészet szellemiségéhez.
Fabrice Diomard francia lakberendező munkáit a nagyvonalú anyaghasználat, a jó formaérzék jellemzi. Nagyszerűen játszik a színekkel, amelyeken keresztül – akárcsak egy jó festő – mindig sikerül megragadnia a megrendelők karakterét. |
||
Fabrice Diomard
|
Hozzászólások