Nagymaroson jártam, fellegvárat láttam, a település vonzó volt, bemutatom, mi merre volt… Vannak, akik belföldön, vannak, akik inkább külföldön szeretnek kirándulni, de egy biztos: mindenhova senki nem tud eljutni. Magyarország kapcsán azonban van egy lehetőség, amelynek segítségével otthonról olvashatunk hazánk tájairól, ez pedig az Országkép magazin.
Az Országkép magazin munkatársai nap nap után felkerekednek, hogy újabb tájakat járjanak be, és élménybeszámolókat osszanak meg olvasóikkal. Különlegességük, hogy bárki, aki úgy érzi, hogy szeretné megosztani tapasztalatait egy meglátogatott vidék kapcsán, elmondhatja, milyen kalandokban volt része. Mi is egy ilyen élménybeszámolót hoztunk ma, egy lelkes utazó tollából.
„Az Országkép segítségével lehetőséget kaptam arra, hogy utazási élményeimet pár karakterben leírjam azon honfitársaimnak, akik kedvet éreznek ahhoz, hogy felfedezzék hazánkat, de nem tudják, merre is induljanak.
Első találkozásom Nagymarossal nem sikerült hosszúra, egy nyári táborból vittek bennünket kirándulni át a Dunán. Aztán teltek-múltak az évek, geográfus lettem az ELTE-n, és szerettem volna megismerni hazám tájait. A Dunakanyar éppen egy olyan jó választás annak, aki éppen „nekiáll” felfedezni a világot egy szál hátizsákkal, így belevágtam. Kerestem először a nyugalmas helyeket, azután, amikor már társaságba mentem, szerettünk betérni a környék kultikus vendéglátóipari egységeibe is egy-egy fárasztóbb túra végére. Állomásaim egyike egy kedves kisváros volt, ami a Budapest-Szob vasútvonal egyik, pontosabban harmadik megállója. Már a vasútvonal is álomszép környéken megy végig, amikor beér a Börzsöny és Visegrádi-hegység által határolt Dunakanyarba. Nagymaroson a megszokott Nagymaros-Visegrád megállóban szálltam le, mondhatnám úgy is, ahol hömpölygött le a vonatról a tömeg. Mert mindenki a komphoz igyekezett, ezért kaptam magam, és velük indultam el a Duna jobb partján lévő kompkikötőhöz. Itt lehet néhány komolyabb fotót lőni, főleg, ha az embernek még profi gépe is van erre a célra. 2018-ban extrém alacsony volt a vízállás, így igen érdekes látvány tárult a szemem elé: a kompok normál kikötőjét alig lehetett megközelíteni, a mederben lévő Duna vízszintje sosem látott méretű volt. Tudták-e, hogy 2018. október 25-én a nagymarosi vízmérce negatív rekordot döntött -72 cm-el? Tudták-e, hogy extrém magas árvizet is mértek itt, nem is olyan régen?
A nagymarosi történelmi árhullám 2013 nyarán vonult le a Dunán, amely érintette az össze Duna-parti települést Rajkától Mohács utánig. Az volt a fő probléma, hogy nem lehetett megmondani, mikor tetőzik a folyó, így több város között Nagymaros léte is kérdésessé vált. A folyó partján álló vendéglátóipari egységeknek csak a teteje látszott ki a vízből, több utcát is ellepett a folyó, ami végül 751 cm-el tetőzött, és az árhullám lassan-lassan elvonult.
Nagymaros sok látnivalót kínál, itt találhatjuk meg a Dunakanyar egyetlen középkori templomát, amely a 14. században épült. Akik szeretik a történelem nagy földrajzi kalandorait, azok számára igazi gyöngyszem lesz Kittenberger Kálmán emlékháza, aki vendégségbe érkezett meg a településre még 1920-as években, s végül itt is telepedett le. Érdemes megtekinteni a Kálvária-kápolnát, mert az amúgy is pazar kilátás itt még inkább hatványozódik. Sőt, akik idáig felmásztak, és még nincs elegük a tüdőszaggató hegyi menetből, érdemes megtekinteni a Julianus Kilátót, ahol szintén remek felvételeket lőhetünk az egész Dunakanyarról.”
Nyitókép: orszagkep.hu
Hozzászólások