Királyok útján

Könnyű kapcsolatot teremteni olyan emberekkel, akik nyíltak, őszinték, szívélyesek a vendéggel. Eilika Habsburg ilyen ember. Sóskúti otthonukban, közös ismerősünk közvetítésével fogadott bennünket, hogy körülnézhessünk egy kicsit. Hangsúlyozta, a dombtetőn egy év alatt fölépült házuk magánház és nem rezidencia, amelynek bizonyos nyilvánosságot el kell viselnie. Nem kitárulkozó igényű emberek, ezért a nappalit, mint a vendégfogadásra használt helyiséget szabad csak fotózni.

 

 

Amikor megérkeztünk, az elektromos kapun belül egy berni pásztor és egy labrador kutya fogadott bennünket. Szalmabála hegyek, majd a lóistállók mellett haladva értünk az épület belső homlokzatán lévő íves főbejárathoz, ahol a ház asszonya nyitott ajtót. Akár tizenhárom ló is bámulhatott volna bennünket: kilenc felnőtt, két csikó és két póni. Ezek nem mind saját állatok, több barátjuk is itt – nevelteti – a lovát. Eilika gyerekkorától szenvedélyes és kiváló lovas. Ez azonban nem főúri szeszély: vendéglátónk barátnőjének alapítványa a mozgássérült gyerekek többirányú, a lovagoltatás jótékony hatását kihasználó gyógyterápiára épül, természetesen pontos orvosi diagnózis és ajánlás szerint. Ennek az alapítványnak Eilika a motorja, amikor teheti, tanítja és tréningezi a lovakat. Most tizennégy hónapos kislánya is megüli már a lovakat, amelyek között olyan megbízhatósági szintre fejlesztett állat is van már, hogy vak kislányt is nyugodtan lehet lovagoltatni rajta. A legfiatalabb rászoruló gyermek hároméves, aki ugyancsak felügyelettel, szórakozva gyógyul. Az alapítvány tevékenysége többirányú: a konkrét megbetegedéseket megfelelő képzettségű terapeuták gyógyítják majd, Eilika pedig az ilyen gyerekek paralimpiai jellegű felkészítésének, azaz aktív sportoltatásuknak önkéntes, elhivatott felelőse.

 

Mosoly, bemutatkozás illendő módon, és máris a tágas előtérben vagyunk. Belépve a nappali hatalmas ajtaján – szemközt, az üvegfalnak is beillő óriási, teraszra nyíló kétszárnyú ajtókon keresztül – lélegzetelállító látvány fogad: előttünk a völgy, a túloldalon és lent, alattunk a falu, szemben a nagy dombok vagy kisebb hegyek. Az épület egy év alatt épült föl, Asztalos Katalin és férje, Asztalos Zoltán tervei alapján, de természetesen a Habsburg házaspár elképzelései szerint. A stílus megválasztása és a belsőépítészet kizárólag Eilika munkája. A több mint egyéves használat igazolta elképzelésüket: ha most kezdenék az építést, csupán apróságokon változtatnának.

 

Sajnálatunkra Habsburg György nem tartózkodott otthon, azon prózai ok következtében, mivel dolgozni jár Pestre. A pici Zsófia, a 14 hónapos – trónörökös – pedig ebéd utáni alvásával volt elfoglalva.

 

Ki tudja, miért hittük, hogy majd személyzet hozza be a frissítőt, ehelyett azonban vendéglátónk kínált bennünket, és készségesen válaszolt, amire csak kíváncsiak voltunk. Amikor például eredeti képzettségét tudakoltuk, abszolút természetességgel közölte, hogy az ő hivatása: az anyaság. Amúgy európai asszisztens képzettséget szerzett, házasságkötése előtt dolgozott is a Compacq európai központjában, ilyen minőségben. Ehhez a számítógép- és a kommunikációs ismeretek mellett jól jött a német, francia, angol és spanyol nyelvtudás, amely az elnök és a külvilág közötti kapcsolattartást könnyítette.

 

A több mint hatvan négyzetméteres, téglalap alapterületű nappalit egykori családtagokról készült portrék, Erzsébet, Ferenc József és Habsburg Ottó édesapja, IV. Károly király festménye díszíti. A használatban lévő fafűtéses kandalló a helyiség hossztengelyében kijelöli a társalgás színterét, hiszen ez elé, az itt lévő asztal köré helyezték el az ülőbútorok egy részét. Ezeket György még a pesti lakásukba vásárolta. Megszokták, megszerették, mert nem kényes, de kényelmes, amit nem kell különösen félteni a kisgyerekektől sem. Azért a többes szám, mert Zsófiának júniusban kistestvére születik. Érdeklődtünk a jövevény neme iránt, de Eilika szerint gyerek lesz, és csak ez a fontos.

 

Érdekes, hogy a hatalmas nappalit nem parketta, hanem hajópadló burkolja, hiszen ekkora térben a parketta túl aprónak tűnt volna. Hivatkoztunk a különböző kastélyokra, melyeket intarziás parketta burkol, mire Eilika azt válaszolta: az más, mert azok kastélyok. Hogy ez az épület minek készült – Vidéki háznak, felelte meggyőződéssel. Érteni véltük.
A birkának álcázott masszív szék Zsófia kedvence. Sajnos könnyű kibillenteni – lovagláskor – a súlypontjából, ezért még vigyázni kell vele. A nappali másik felében, ahonnan szintén igényes minőségű, többszárnyú ajtó nyílik, különleges íróasztal áll. Rajta díszdobozok, gravírozott folyóírású aláírásokkal azoktól a barátoktól, akiktől nászajándékként kapták, továbbá üveg sakk-készlet és számos használati vagy emléktárgy. A teraszablakok közötti falrészek holt terét íves, asztalka hatású polcokkal töltik ki, melyeket padlóig érő függöny takar. Rajta fotók, lámpák és egyéb emlékek. Hasonlóak a kandalló fölötti polchoz, amelyen két porcelán papagáj is helyet kapott. Az átlós sarkok egyikében kanapék, míg a kandalló mellett fatekenő hökkenti meg a látogatót. Eilika Debrecenből jövet vásárolta az út mentén egy teknővájó cigány embertől. Ebben tartják a használt képes újságokat és a kandallóba való tüzelőt.
Időközben fölébredt az angyalszőke Zsófia, aki széles mosollyal köszöntötte a vizitálókat. Kiegyensúlyozott, kedves és egészséges kislány, aki a nagyfényű lámpáktól sem ijedt meg. Elfoglalta helyét a birkán, és láthatóan jól érezte magát. Még nemigen beszél, azonban jól ért az anyanyelvén, de magyarul is. Nagy barátai a kutyák, főként a berni pásztor, – aki?, míg babakocsiban volt a gyerek, senki idegent nem engedett a közelébe, főként házon kívül. Mert rendszeresen lejárnak bevásárolni a faluba, ahol sok más alkalommal lóháton láthatják őket, amint száron vezetve a tapasztalatlan lovakat szoktatják a forgalomhoz. Azért van itt ennyi ló.
Szívélyes a légkör a család körül, Eilika, ha nem is mindenkit, de nagyon sok embert ismer már. A házukhoz vezető utat IV. Károly király útjának nevezték el, ami, ha valahol, itt igazán találó megnevezés.
Búcsúzásunk után, a kerítésen kívüli külső felvétel idejére kisütött a nap, bearanyozva a schönbrunni-sárga épület ragyogó üvegfelületeit.

Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz

 


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop