külső és belső díszítésre mind gyakrabban használnak gipszből készült épületszobrászati elemeket. Számos új ház homlokzatán megjelennek a barokk és a bieder-meier legszebb motívumai: rozetták, sarokelemek, ablak- és ajtónyílásokat keretező mintás lécek, belül karnistakarók, oszlopfő-díszek. Gyakran a világítást is gipsz díszítőelemek rejtik; az igényes házakban több oszlop és szobor kap helyet.
Magyarországon a nyolcvanas évek közepén éledt fel Csipkerózsika-álmából az épületszobrászatnak ez az évtizedekig mellőzött ága. Sorra alakultak a kisebb-nagyobb vállalkozások, melyek között akadnak a minőségre fittyet hányó konjunktúralovagok, s a szakmát művészi fokon művelő cégek is.
Ízlésformálás
A képzőművészetekben jártas szakember, Reszler Lídia szerint a gipsz épületdíszítő elemeket nem csak Európában kedvelik. Az Egyesült Államokban még a legpuritánabb lakásokban is feltesznek legalább egy körbefutó holkerlécet.
– Tévedés tehát, hogy csak luxuskategóriájú házakba illendő beltéri gipsz ornamentikát építeni. Mértéktartóan, megfelelő arányokkal éppúgy feldobhat egy panellakást, mint egy nagy belső terekkel, magasságokkal rendelkező belvárosi polgári otthont. Nem véletlenül említjük e két lakástípust, mert szinte mindegyikbe igénylik a díszítést. Harmincöt-negyvenezer forintnyi anyagárért és munkadíjért bárki olyan díszítőelemeket kaphat, ami megváltoztatja a lakás hangulatát, meghatározza karakterét. Nagyobb anyagi áldozattal több is kihozható. Egy hatvan négyzetméteres panellakás tervezéssel, anyaggal, kivitelezéssel kétszázezer forintból már csodálatosan átalakítható. Gipsszel alkotható művészet, de giccs is. Vannak excentrikus személyiségek, akik meglehetősen furcsa elképzelésekkel állnak elő. Miközben igyekszünk eleget tenni szokatlan igényeiknek, próbáljuk formálni az ízlésüket. Megrendelőink többsége alaposan körüljárja a témát, és határozott elképzeléssel keresi fel a gipszes kiállítótermet. Újabban ritkább az ízléstelen túlzásokra hajló ügyfél, inkább csak nagystílűvé, elegánsabbá akarják alakítani lakásukat, irodájukat néhány rozettával, díszléccel, stukkóval, frízzel, karnistakaróval, oszlopfődísszel, nyílásokat kiemelő keretekkel, osztópárkányokkal, lábazati szegélyekkel – magyarázza Reszler Lídia.
Egy-egy ügyesen megválasztott elemmel kitűnően elrejthetők, álcázhatók a rút fűtési csövek, gázvezetékek, gázórák, klímaberendezések és más, kevésbé szemrevaló épületgépészeti szerkezetek. Például egy régi bérházban lévő lakás fali kéményes gázkonvektora stílusos álkandallóvá varázsolható gipszornamensekkel. A falak mennyezet közeli részén végigfutó csövek a műanyag profiloknál jóval szélesebb díszítő gipszszegélyekkel eltakarhatók, miközben a tűzálló anyag kínálja a világítás elrejtését is.
Festhető műanyagok
A műanyag ornamensekkel, ha minőségiek, ma már nincs baj, de a gipsznél drágábbak. Az olcsóbbak viszont silányak, nem szép az élük, öregszenek, vetemednek, zsugorodnak, az illesztéseknél csúnyán szétválnak, hiába a rugalmas szilikon-gumi-fugázás. A műanyag elemek ráhajlíthatóak az egyenetlen felületekre, ám ezzel kiemelik a kőművesmunka pontatlanságát.
Az országban forgalmazott német, belga, olasz gyártmányok többnyire matt felületű, pillekönnyű, polisztirol töltésű, rétegelt keményhabok. Anyaguk polisztirol, esetleg poliuretán. Az elhelyezés után diszperziós festékkel tetszőleges színűre festhető. A velük való munka nem jár porral, törmelékkel. Leejtéskor az idomok nem törnek el, mint a gipsz, ellenben előfordul, hogy idővel megcsavarodnak, elvetemednek. Némi barkácskedvvel, kézügyességgel, vizes diszperziós ragasztóval gyorsan, könnyedén a helyükre illeszthetők.
Kültérbe a napfényálló változatokat ajánlják a forgalmazók. Ezeknek nem árt az eső, a rendszeres ázás sem. Egyes gyártmányok magja poliuretán keményhab, melyek felületét néhány milliméter vastagságban üveghálóval erősített cementkéreggel borították. A műgyantabevonatba ágyazott üvegszál kiegyenlíti a felületi feszültségeket, megakadályozza a deformálódást. Kültéren mostanában a kérgesített felületű, műanyaghab bélésű ornamensek hódítanak teret, kezdik kiszorítani az időjárás viszontagságaira érzékeny gipszet. Ezek felülete UV-álló festékkel kezelt, és kvarcszemcsékkel van bevonva. Az így készült termékek méretpontosak, esztétikusak. Jóllehet a gipsz díszítőelemek kétszeresébe kerülnek, a helyre illesztésük egyszerűbb, gyorsabb, kevésbé munkaigényes, így mégsem drágábbak a gipszes megoldásoknál.
Belső térben a natúr polisztirol termékeknél azonban számolni kell azzal, hogy a műanyag természeténél fogva hajlamos az elektrosztatikus feltöltődésre, aminek következtében magához vonzza port, s az elhanyagoltság látszatát kelti. Törölgetni nem érdemes, mert a dörzsöléstől még jobban feltöltődik. Ellenben jó szolgálatot tehet a hosszú csövű porszívó.
Méretpontos, egyedi
Nem véletlen, hogy a belsőépítészek többsége és az igényesebb lakástulajdonosok lakótéri felhasználásra inkább a gipszet választják. Jóllehet a gipszornamensekre is leszáll a por, ám ezek könnyen tisztíthatók. Porszívóval óvatosan eltávolíthatjuk a nagyját, a maradékot pedig puha, enyhén nedves, samponos mikroszálas törlőkendővel tüntethetjük el a bonyolultan tagolt felületekről.
A műanyagkorszak előtt faragott, vésett kőből, később már öntött gipszből is készültek az épületek ékességei. A századelőn önálló szakma volt a gipszdíszkészítőké, 1945 után a szobafestők reszortja lett, újabban visszanyerte régi rangját. A gipsz hallatlan előnye, hogy a helyi adottságokhoz igazítottan gyártható kisipari körülmények között, a megrendelőnek egy centivel sem kell többet kifizetnie, mint amennyire valóban szüksége van. A sorozatgyártott műanyag díszeknél – bár azokból is gazdag a forma- és méretválaszték – a tervező, kivitelező nem engedheti szabadjára a fantáziáját, a megrendelő elgondolása nem valósulhat meg maradéktalanul. Újabban azonban akadnak műanyagdíszítőelem-gyártók, akik megrendelésre, precíz tervrajz alapján méretpontos, egyedileg előállított kültéri elemeket szállítanak.
A gipsz kétségkívül nehéz, rideg, törékeny, kényes anyag, a vele való munka körülményes, gyakorlatot, szakértelmet kíván. A barkácsolás nem mindig vezet jóra. Az alapanyagként felhasználható gipszből is sokféle van, nem mindegy, miből készül a termék. A lelkiismeretes cégek nem spórolnak a kiinduló anyagon a minőség rovására. A jó gipszornamens száraz helyen időtálló, egyetlen ellensége a nedvesség. Kültéri elhelyezésekor ügyelni kell arra, hogy semmiképpen ne érje tartósan eső, ugyanis a víz alattomos munkája két-három év múltán bizony visszavonhatatlanul láthatóvá válik. A tetőszerkezet építésekor ügyes héjalással, bádogozással, mélyalapozási technológiával, speciális kőimpregnáló anyagokkal megelőzhető a baj.
Különleges felületkezeléssel tartósabbá, kevésbé sérülékennyé, nemesebbé tehető a gipsz. Díszítőfestéssel elérhető, hogy az épület oszlopai a már meglévő nemeskő járólapok mintázatát kapják. Erre szolgál többek között a velencei stukkó nevű anyag, melyet képlékeny állapotban, különleges kéziszerszámokkal kennek fel négy rétegben. A műgyantás márványőrlemény olyan kemény felületet ad, hogy akár magas nyomású permetezővel is tisztítható.
Hozzászólások