Gyarmatbútorok

Ha szemléletünktől nem áll távol, hogy szélesre tárjuk kapuinkat más kultúrák előtt, számos érdekes, izgalmas kalandra vállalkozhatunk. de ezt nem mindenki képes megtenni. Van, aki számára idegen marad, és saját otthonától távol tartja e világ atmoszféráját. Van, aki előtt azonban új dimenziók nyílnak, tüzet, energiát, vagy akár megnyugvást hoz a rátalálás élménye. Viszonyulásunk különbözősége személyiségünkben rejlik.

 

 

A gyarmatbútorokat gyakran nevezik koloniális stílusú bútoroknak is. Koloniális, mert e gyűjtőfogalom alatt azokat a bútorokat értjük, amelyek a különböző egykori (angol, francia, belga, spanyol, portugál, stb.) gyarmatokról származnak. A szó szoros értelmében nem tudjuk külön stílusként értelmezni, hiszen nem egyazon területről, korból származnak, nem viselnek egyértelmű stílusjegyeket. A közös bennük mindössze talán az az egzotikus íz, amely egy még érintetlen népcsoport kézműves hagyományai, és egy – civilizáltabb” kultúra találkozásából fakad.

 

Merőben más például egy dél-afrikai, és egy indiai enteriőr, és mindkettőtől eltérő harmóniát sugall egy indonéz szobabelső.

 

Indonézia, miután a XVI. században felfedezték a portugálok, először angol, majd dán fennhatóság alá került. A nyugati kultúra, az iszlám, India és Kína mind-mind nyomot hagytak rajta. Indonézia különböző népek hatásainak egyfajta egzotikus egyvelege, amely mint az ízek szigete vonult be a köztudatba. Az indonéz házak kőből és téglából épültek, és miután a különböző ijesztő maszkok nagy fontossággal bírnak az életükben, ezért az épületek külső homlokzatán és a tetőn is megjelennek a sárkányok, és a gonosz erőkön győzedelmeskedő kerámia ördögfejek.

 

Thaiföldön az emberek házaikat nádból és bambuszból építik, amelyeket cölöpökkel támasztanak alá. Falként gyékényszőnyeg szolgál, és a tetőt fű, rotanglevelek, vagy fazsindely fedi. Hálóhelyüket emelvényre rakják, ezzel is távol tartva a termeszeket, különböző rovarokat. A bútorok bambuszból és trópusi fából készülnek.

 

A jellegzetes mexikói házak tágas udvar köré épültek, amelyet kavicsokkal raktak ki, vagy kőlapokkal burkoltak. Az udvar berendezésének kellékei: egy függőágy, pár szék, és sok-sok hatalmas cserépben dúsan virágzó növény. Az árnyat adó hűvös szobákban kevés, de annál díszesebb bútor található. Általában mindenre jellemző a merész színek használata, mely néha egy zsibvásár fergetegének báját kölcsönzi az egyes helyiségeknek. Kerámiáik művészi tökéletességgel vannak megkomponálva, az ember lelkét melegséggel elárasztó pamutból vagy gyapjúból készített színes szőtteseiken pedig jólesően megpihen a tekintet. A spanyol gyarmatosítók hatása súlyos, faragott fabútoraikon mutatkozik meg leginkább. Méreteiken a díszítőrészletek pazarsága, meghökkentő színvilága lazít.

 

Az egyes afrikai területek különbözőséget mutatnak aszerint, hogy mely népek fennhatósága alá tartoztak hajdanán. Az észak-afrikai házak külseje tartózkodó, némi iszlám beütést takar. Az épületek külsején gyakran található dúsan faragott és esztergált faerkély, amely a török megszállásról tanúskodik, és ott a háremhölgyeket óvta az illetéktelen tekintetektől. Ha átlépjük a küszöböt, kisebbfajta édenkertben találjuk magunkat, amely kerámiaburkolattal ellátott udvart takar szökőkutakkal, csobogókkal, cserepes citromfákkal. A hűvös szobákban a padlót és az ülőbútorokat egyaránt vöröses árnyalatú textilekkel borítják, melyeket cizellált réztárgyak sokasága tarkít.
A különböző kultúrák találkozása oda-vissza hatott egymásra. Amellett, hogy az egyes gyarmatok berendezési szokásait megváltoztatta, a gyarmatosító népek lakáskultúrájába is szép lassan beitta magát az a puritán népi hatás, amelyet egyes műbútorasztalosok loptak bele munkáikba, ezzel stílust teremtve, mint például Chippendale és Mackintosh is.
Formatervező művészek sokasága szerzett hírt, nevet és persze pénzt magának azzal, hogy az európai és amerikai kultúrák számára is elfogadottá tette azokat a nemes alapanyagokat, amelyek mind-mind az egykori gyarmatokon őshonosak. John Caldwel amerikai designer csodálatos érzékkel ötvözte a teakfát fonott hularo-szállal, a svéd Staffan Huligren azzal szerzett a gyártóknak fizetőképes piacot, hogy a teakfát, az acélt és a textilene márkanevű huzatot házasította össze mesterien. Luc Vertogen flamand építész is felfedezte a teakfát, mint bútorainak legnemesebb alapanyagát. Megbecsült kerti bútorcsalád alapanyaga a különleges minőségű kwiala nevű trópusi fa.
Rohamléptekben foglalta el megérdemelt helyét kertünkben, teraszunkon, majd végül lakásunkban a rattan, ez a őserdőkben növő tömör, liánszerű kúszónövény. A gőzölés hatására meglágyuló rattandarabokat kézzel vagy sablonnal a megfelelő formára hajlítják. A minőségi rattanbútorok gyártásánál rozsdamentes acélcsavarokat, ragasztást és dugózást alkalmaznak, a méretre vágott és formázott elemeket időtálló, dekoratív bőrkötéssel rögzítik egymáshoz. A keményebb, sűrűbb szerkezetű rattanból készülnek a bútorfonatok, míg a lágyabb szerkezetű rattan- fonatokból kosarakat, tálakat készítenek.
Az európai ember számára az Európán kívüliség idézi meg a távolság, sőt a végtelenség érzését. Szabadságot, kötöttségektől való mentességet, vagy annak a vágyát jelzi, ha valaki vonzódik e bútorokhoz. Intellektuális, emellett emocionális nyitottságot mutat, ami ritkán jelentkezik együtt. Általában vagy az egyik, vagy a másik túlsúlya a jellemző. Az értelmiségi gondolkodást – a megismerem, elfogadom, befogadom szimbolikus útját – mindenestre jelzi, ha együtt élünk ezekkel a bútorokkal.


Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop