Valamit tudhattak az Árpád nemzetség honfoglalói annak idején, hiszen a magyarság első székhelyéül a Csepel-szigetet választotta. Anonymus a vezér szigetének nevezte, bár nevét Árpád lovászáról, Csepelről kapta. A Duna két ága között megbúvó sziget története regénybe illő, múltja és jelene kitörölhetetlen nyomot hagy rajta.
Nagyvárosnyi ember lakóhelye, egykor munkahelye. A jövő számos szép tervet tartogat, sok-sok zöld felületről, kényelmes otthonokról, színvonalas szolgáltatásról szólnak a beszámolók.
A legújabb kor építészeti megoldásait felvonultató Ferencvároson átautózó, vagy a HÉV-vel Csepelre tartó utazó érdekes kontraszttal találkozik a szigetre érve. Balra hatalmas üres területet lát a fák mögött, jobbra a központi szennyvíztisztító épületei magasodnak. Valahogy nem ilyennek képzelnénk a budapesti Manhattant. Az értékes területet a főváros szánta a hátországának, és eddig jószerivel semmit nem adott cserébe az ezernyi gonddal küszködő kerületnek. Hogyan birkózott meg Csepel az örökségével, és merre tart – Tóth Mihály polgármester átfogó képet ad a főváros XXI. kerületének állapotáról. 1990-ben, a rendszerváltást követően több csepeli vállalat, amelyek a kerület arculalát meghatározták, tönkrement, több ezer ember került az utcára. Ettől fogva a kerület fejlesztését más alapokra kellett helyezni, mert meghatározó gazdasági erők szükségesek a kerület fejlesztéséhez. 1994-ben
az volt a legfontosabb, hogy a volt Csepel Művekkel rendezzük a kapcsolatot. Együttműködési megállapodást kötöttünk, és szabályozási tervet fogadtunk el.
A gazdasági háttér a különféle adókon keresztül komoly segítséget ad a kerület fejlődéséhez. Ma a fejlődés legnagyobb akadálya az infrastruktúra részbeni hiánya. Az elmúlt 16 évben közel 20 milliárdnyi beruházás valósult meg a kerületben fővárosi, önkormányzati, állami és európai uniós pályázati pénzekből és persze magánerőből.
Ennek a fejlődésnek szintén van egy hibája: nem tudtuk hozzátenni az infrastrukturális fejlesztéseket. A kerület jövőjét tekintve más tervek is
születtek, ezek egészen más irányba mutatnak. A szigetcsúcsi terület fejlesztésével kapcsolatos csepeli elképzelésekkel a főváros vezetése nem értett egyet. A kerület értékesítette a földet, a spanyol befektető impozáns lakóparkot álmodott ide. Mára közmegegyezés közeli állapotba jutott a beruházás, márciusban remélhetően a fővárosi közgyűlés
elé kerül a szabályozási terv, ezzel elhárul egy akadály a fejlesztés elől.
Születtek tervek a Kis-Duna-part fejlesztésére is, ezek azonban megfeneklettek… Nem másokban keresem a hibát, egy jobb előkészítéssel, hatékonyabb társadalmi párbeszéddel a vitás kérdéseket talán tisztázni lehetett volna. A hibákra rátelepedett a politika, ami miatt 2009-ben felfüggesztettük az erre a területre vonatkozó fejlesztési elképzeléseinket. Ha itt beruházásokat akarunk, ahhoz infrastruktúra kell. A Hollandi
út fejlesztésére is szükség van, amit a lakosság nagyobb része nem támogat, pedig ez előbb-utóbb elkerülhetetlen. A 4,2 kilométer hosszú Duna-part kétszáz méter hosszú szakaszát, a napközis tábor területét értékesítettük, ahová egy környezetbe illő lakóparkot akar a vállalkozó építeni, de ezt bírósági úton igyekeznek a környékbeliek megakadályozni.
Pedig a fejlődésnek nem lehet útját állni, Csepel csak a kialakult képet jobbító fejlesztések által újulhat meg gyökeresen. Éttermek, szállodák, közművelődési intézmények, szolgáltatások kellenek. Ami az önkormányzaton múlt, azt megvalósítottuk, de még sok a teendő. Mert kevés, és színvonalában sem megfelelő a kínálat. Szó volt annak idején egy Duna-parti wellnessközpont létesítéséről is, de a már említett
ellentétek miatt ez sem valósult meg.
A gazdasági háttér kezd helyreállni, amit a gazdasági válság lelasított ugyan, de meg nem állított. A kikötő fejlődése felgyorsult, de Csepel egyre inkább nem az iparáról lesz ismert. Az infrastruktúra hiá-nya azonban nagyon nagy gond. A csepeli gerincút építése évek óta húzódik, ahogy a csatornázás is a főváros feladata lenne – 45 kilométer csatornázatlan földút van a kerületben még mindig, főleg a Királyerdőben. Ezzel együtt a Királyerőben nagyon sok szép ház, társasház, családi jellegű villa épült. Ahogy a hárosi városrész is hatalmas átalakulás előtt áll. Közel 20 milliárd forint kellene a lakópark felépítésére, de csak lépésről lépésre haladhatnak. Parcelláznak, katedrákra osztják a területet, az első ütem
két év alatt megvalósulhat, és kertvárosi, rendezett környezet lesz a Nagy-Dunához közeli, most egyáltalán nem világvárosi terület.
Lakótelep-rehabilitáció,
A csepeli vagyonkezelő (CSEVAK Zrt.) vezérigazgatója, Szenteczky János sokszor álmodik a rábízott vagyon sorsáról, arról, hogyan lehetne a kerületet szebbé, otthonosabbá, lakhatóbbá tenni. Lakások, nem lakáscélú helyiségek, utak, közterek, parkok, játszóterek kezelése a feladatuk, és az egyre szűkösebb forrásokból nem könnyű a kerületet karbantartani, szebbé tenni. Partnere ebben a cég tulajdonosa, a csepeli önkormányzat, de a kerületi társasházak is, amelyek gyakran az önkormányzattal közösen pályáznak felújításra, korszerűsítésre, a panelprogram forrásaira, az állami
támogatásokra – eredményesen. 2008-tól a Közép-magyarországi Operatív program-ban kiírt, városfejlesztéssel kapcsolatos
pályázatokkal is foglalkoznak, ennek eredményeként uniós forrásból egy milliárd forintot nyertek a szociális városrehabilitációs program megvalósítására. Az Ady Endre út-Árpád utca-Csete Balázs utca által ha-
tárolt területen hét társasház, számos közintézmény 18 hónap alatt újul meg az elnyert pénzből. A program folytatódik, újabb pá-
lyázat készül, a Kossuth Lajos utca-Templom utca környéke vár a megújulásra.
– Csepelért vagyunk – ez nemcsak szlogen, komolyan is gondoljuk. 1500 lakás, 400 nem lakáscélú épület, utak, járdák, zöld területek gondozása, fejlesztése még akkor em lenne kis gond, ha a ránk bízott lakás-
vagyon 99 százaléka nem panelépületben lévő lakás lenne.
Milyen Csepelt képzel el magának a csepeli vagyon kezelője?
A Csepel-sziget számos kiaknázatlan lehetőséggel rendelkezik, két Duna-partunk is van, más-más adottságokkal. Kicsit bátrabban kellene tekintünk a jövőbe. Én például nem kezelném „szent tehénként” a Kis-
Duna-partot, fejleszteni kell. Az ott lakók bevonásával ki kellene építeni a „déli Római-partot” – kerékpárutakkal, megvilágított sétányokkal, pihenőparkokkal.
A hajdani Csepel Művek jövőjéről is határozott elképzelései vannak…
A gyár soha nem fog már abban a formában működni, ahogy annak idején működött, ezért ehhez a kérdéshez is merészebben kellene hozzányúlni. A gyárat övező falat le kellene bontani, minél hamarabb rehabilitálni a területet, és a város szövetébe beilleszteni. Sok embernek ez lelki kérdés. Én azt mondom, sajnos, ő azt mondja, szerencsére ugyanazokat az épületeket látja, mint negyven évvel ezelőtt. De ezek sok helyütt már
csak egy letűnt kor megkopott emlékei. Be kell engedni az újat, a 21. századot, megőrizve mindazt, ami szép volt, de egy, a hajdani gyár területén létesített múzeumban, egy, a mai kor építészeti stílusát tükröző épületben, ahová például a BKV járatával is eljut a látogató. A gyárterületen letelepedett vállalkozások közül több áldozna erre, de elvárásaik is vannak: ne gidres-gödrös utakon kelljen besétálni a Szent Imre térről. Legyenek útjai közúttá minősítve, tartsa karban azokat az
önkormányzat, akkor több vállalkozás telepedne le Csepelen, és fizetne adót. Csepel része egy világvárosnak, ezért ugyanolyan feltételeket szeretne, mint ami a főváros más területein elvárható. Az északi beruházás nagy kiugrási lehetőséget jelent: húszezer ember otthonává válhat. Új városrész, új arculat és új szemlélet… A hajdani munkáskerület ezzel tud
beilleszkedni a világvárosba. Húsz-harminc évre előre tekintve úgy gondolom, hogy ez lesz az a kerület, ahová lakni jönnek az emberek. A városban dolgoznak, de a hétvégét, a szabadidejüket itt töltik, nyugalomban, zöldben, egy szigeten, a folyó két ága között. Ehhez minden adottságunk megvan. Önerőnk kevés, de egy ilyen beruházással, a felső 80 hektár beépítésével új városrész alakulhat ki.
Egy új híd, esetleg új hidak megépítésére is sor kerülhet. A meglévő két híd, a Kvassay- és a Gubacsi-híd kevés, már most sem bírják a forgalmat, mert az agglomeráció is rajtunk keresztül közelíti meg a fővárost. Új fordulat a 2020-as olimpia terve, amely szerint ez a terület lehetne a hely-
színe. A megoldás szimpatikus, hatalmas ugródeszka lenne Csepel számára, zöld szív a szívben, ahová pihenni jön az ember.
Hidak a jövőbe
Nincs olyan magyarországi település, amely olyan természeti adottságokkal rendelkezne – legalábbis, ami a vízparti kapcsolatokat
illeti -, mint Csepel. A főváros huszonegyedik kerületét a Nagy-Duna és a Ráckevei-Duna fogja közre, ezzel mintegy természetes vízhatárt alkotva. Szerencse, s egyben szerencsétlenség, hogy a kerületet, s így a szigetet is csak hídon keresztül lehet elérni. Az M0-ás körgyűrű ugyan enyhített
valamit a gondon, de ezen kívül továbbra is csak két hídon közelíthető meg. Ez az első gondolat, amit Csepel főépítésze, Polinszky Tibor fontosnak tart megjegyezni, amikor Csepel építészeti arculatát
vesszük számba. Mert a két Duna-ág olyan természeti kincs, amit a várostervezőknek, városfejlesztőknek mindenkor számításba kell venniük. A Nagy-Duna-partot az ipar vette birtokba, északról délre haladva alig
jutunk a közelébe. A nemrég üzembe helyezett fővárosi szennyvíztisztító telep kezdi a sort a szigetcsúcson, majd a Szabadkikötő következik, aztán a hajdani Csepel Művek számos tulajdonosa használja a partot, dé-
len pedig a Fővárosi Vízművek foglalja le a területet víznyerő kútjaival. Így nem sok jut a lakosoknak ebből az egyébként számos lehetőséget kínáló vízpartból. És ha már a hajdani Csepel Műveknél tartunk… Nos, ez az, ami leginkább sürgeti a változást a főépítész szerint is, hogy a Csepelről alkotott kép változzon, hogy végre valós arcát mutathassa a külvilágnak. Persze ehhez sok minden hiányzik… Például egy budafoki híd, de legalábbis egy révátkelés, közvetlen kapcsolat a sziget és Dél-Buda között. Milyen jövőt képzel el a főépítész – A konferenciaturizmus hátországa lehetne
Csepel, ehhez területekkel rendelkezünk, befektetőket keresünk. Szállodai kapacitás tekintetében ugyanis nem állunk jól. Hatalmasak a beépítetlen területeik Észak-Csepelen. A fejlesztéséről mi a véleménye – A szigetcsúcs beépítése nagy kihívás, és persze ennek megfelelően sokféle elképzelés megfogalmazódott a terület hasznosításáról. Ha időben és átgondoltan fejlesztik, vonzó építészeti, városfejlesztési alkotás jöhet létre, sajátos karaktert adva ezáltal nem csak Csepelnek, de egész Budapestnek. A csepeli Városkapu építészeti ötlete is ehhez párosul,
szabadon szállhat a tervezők fantáziája. Kevés szó esett a szabadidős tevékenységről, pedig még nem is oly rég a Ráckevei Duna mellé sportparadicsomot álmodtak a fővárosiak, csepeliek egyaránt. A Soroksári- vagy Ráckevei-Duna – ki hogy ismeri – mindig a vízi sportok bázisa volt. Erről ma sem szabad lemondani, de visszafogottan, megtartva a part nyugalmát, természetességét.
Hozzászólások