Vízügyi szakemberek szerint a vízzel mindig gond van: baj, ha nincs, és az is baj, ha túl sok van. Magyarországon a tél végi, kora tavaszi hóolvadáskor, nyáron a hevesebb, ősszel a kitartó esőzések után inkább ez utóbbi okoz problémákat. Megfelelő csatornahálózat, elvezető árkok híján a megemelkedő talajvíz, belvíz elönti a mélyebben fekvő térségeket, pincéket, műhelyeket, ólakat, veszélyeztetve a bort, a szerszámokat, gépeket, haszonállatokat, a terményt.
Az elmúlt időszakban óriási károkat okozott a belvíz, a talajvíz. Mit tehet tenni ez ellen a csapás ellen – Megelőzésképpen az építési tervek készítésekor célszerű lenne betartani a magas talajvízállásra vonatkozó figyelmeztetéseket. Sokat enyhítene, ha az ingatlantulajdonosok betartanák az előírásokat, és nem derítőként, szikkasztóként üzemeltetnék szennyvíztározóikat, szennyezve és növelve a talajvizet. Nagyon fontos lenne a megfelelően mély vízelvezető árkok folyamatos tisztán tartása is.
Víztelenítő zsomp
Ha mégis bekövetkezik a baj, a technika többféle megoldást is kínál, kezdve a vákuumos talajvízszint-csökkentéstől az alagcsövezésig. Alagcsövezéskor (vagy drénezéskor) a talajba fektetett perforált csövekbe szivárog a víz, és elvezetődik a gyűjtőárokba, onnan pedig egy ún. befogadóba. Az ilyen területen lejjebb süllyed a talajvíz szintje, családi házaknál azonban ezek a költséges megoldások nem vállalhatók.
Járhatóbb út az elöntéssel veszélyeztetett pincékben víztelenítő zsompok létesítése. A pince egyik sarkában kialakított 40×40 centiméteres gödör, a zsomp ad helyet a merülőszivattyúnak. Az úszókapcsolóval ellátott búvárszivattyú automatikusan dolgozik, leáll, ha eltávolította a vizet. Az ismét beszivárgó talajvizet már akkor kinyomja az elvezető árokba, ha megtelik a zsomp, vagyis nem engedi elárasztani a helyiséget. Víztelenítő zsompot létrehozhatunk az épület közvetlen közelében, kívül is. Az elszívórendszer különösebb karbantartást, felügyeletet nem igényel, hiszen, mint az imént említettük, ha a szivárgó víz öszszegyűlik a zsompban, máris indul a szivattyú.
Az összefolyóaknás víztelenítési módszer azonban csak akkor igazán hatásos, ha a szomszédos épületek lakói is elkészítik a saját kis átemelőművüket, mert a veszélyeztetett területen a hálószerű, folyamatos vízelszívás lesüllyeszti az időszakosan jelentkező, nem kívánatos vízszintet.
Fontos, hogy a kiszivattyúzott víz hova kerül, mert ha az épület közelébe nyomatjuk, újból visszakerül. Nem engedhető a szennyvízcsatornába sem (ha egyáltalán van), az egyetlen járható út, ha megfelelő lejtésű vízelvezető árokba tereljük.
Búvárszivattyú
A vízmentesítő búvárszivattyúk nagy mennyiségű vizet kis nyomáson, rövid idő alatt juttatnak el egyik helyről a másikra. Kaphatók tiszta csapadékvízre, szennyezett vízre és kommunális szennyvízre kifejlesztett típusok. Egyikük sem alkalmas öntözésre vagy házi vízellátásra, kis nyomásuk miatt ugyanis nem szűkíthetők, nem fojthatók. Szerkezeti kialakításuknál fő szempont a magas kopásállóság és korrózióállóság. Robusztusak, általában beépített úszókapcsolóval ellátottak, többféle lapátkerékkel készülnek, ez megkönnyíti a vízszenynyezettség típusa szerinti választást. Legegyszerűbb változataival szerelőaknákat, összefolyókat, ciszternákat vízteleníthetünk. Darabolókéses, vortexlapátos, egycsatornás fajtáik a csatornába való szennyvízátemelést szolgálják. Egyes típusaik tartályba építve is kaphatók, így a ház belső terében, pl. a fürdőszobában is elhelyezhetők.
A búvárszivattyúk a vizet felszívni nem képesek, működésükhöz a vízbe kell engedni őket, onnan nyomják azt fel. Egyszerűségük és áruk miatt talán ezek a legelterjedtebbek, hiszen egy konnektor és egy megfelelő hosszúságú tömlő elegendő a használatukhoz. Szállítómagasságuk 5-10 méter – ilyen mélyről tudják felnyomni a vizet. Az ún. járókerekes búvárszivattyúknál a járókerekek számával növelik a maximális emelőmagasságot, így a két, három, négy járókerekes szivattyúk emelőmagassága az 50-60 métert is eléri. A professzionális szivattyúk ennél is jóval többre képesek. Ugyancsak nagy emelőmagasság érhető el a membrános búvárszivattyúkkal, még az egészen alacsony árfekvésűekkel is. A választandó szivattyútípust elsősorban a szennyezettség típusa és az átszivattyúzandó víz mennyisége határozza meg, ezért vásárlás előtt különösen ajánlott szakember segítségét kérni, mivel az átemelőrendszer helytelen kiépítése kellemetlenségeket okozhat. A tiszta vizet szállító szivattyúknál – nagyobb karbantartási igényük miatt – célszerű arról tájékozódni, hogy a kiválasztott típus javítható-e, illetve biztosított-e az alkatrész-utánpótlás. Elsődleges szempont mindig a minőség legyen, hiszen vízellátó vagy vízmentesítő rendszerünket nem egy-két évre tervezzük.
Felszíni szivattyú
Ha felszíni szivattyúval kívánjuk vízteleníteni pincénket, az első üzembe helyezés előtt teljesen fel kell tölteni vízzel, és csak ezt követően szabad és lehet beindítani. Nem járhatnak szárazon, teljesen elzárt csap mellett, és fagynak sem szabad kitenni. A feltölthetőség érdekében a szívócső végére visszacsapó szelepet (lábszelepet) kell szereltetnünk. Ügyeljünk a hibátlan tömítettségre is, mivel a tömítetlen szívócsövön keresztül a szivattyú levegőt is szív, s ez jelentősen csökkenti a teljesítményét, szélsőséges esetben meg is hiúsul a víz felszívása. Szívócsőnek alkalmas a merev fém- vagy műanyag cső, továbbá az összeroppanás ellen védett, úgynevezett bordás merevítésű cső. A hagyományos locsolótömlőt a szívóhatás összelapítja, lehetetlenné téve a víz felszívását.
Hozzászólások