A vízdíjról érkező számlán szereplő összegek láttán, különösen nyáron, sokakban merül fel kétely, jól mér-e a vízóra. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség ennek és ehhez hasonló kérdéseknek járt utána a vízszolgáltatóknál
A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a közelmúltban már negyedik alkalommal végzett vizsgálatot a vízszolgáltatóknál.
Az ország közel 400 szolgáltatója közül 117 vízszolgáltatónál ellenőriztük, hogy a törvény előírásainak megfelelően vezetik-e a nyilvántartást a vízmérőkről.
Megnéztük, hogy a fogyasztóknál lévő mérők hitelesek-e. Vizsgáltuk azt is, hogy azok a szolgáltatók, amelyek szerződést kötnek a fogyasztókkal a lakás vízfogyasztásának mérésére, és e mérő szerint számláznak, tudják-e, mikor kell a lakásmérőket újra hitelesíteni vagy hitelesíttetni. Tájékozódtunk arról is, eleget tesznek-e a szolgáltatók a jogszabályban előírt kötelezettségüknek, és mielőtt üzembe helyezik az engedélyük alapján létesített lakásmérőket (szaknyelven – mellékmérőket”), ellenőrzik-e a szakszerű kivitelezést, ellátják-e a mérőket az illetéktelen beavatkozást megnehezítő zárakkal.
n Nyilvántartás és hitelesség?
A több mint egy hónapig tartó vizsgálat tapasztalatainak összegzése után elmondhatjuk, hogy a szolgáltatók vezetik a részükre törvényben előírt nyilvántartást, ennek megfelelően mindenkor tudják, hol kell egy adott év végéig az ingatlan teljes vízfogyasztását mérő főmérőt lecserélni. A fogyasztók maguk is ellenőrizni tudják, hiteles-e még a vízmérő: a mérőt lezáró plomba (ólompogácsa) egyik felén az OMH felirata látszik, a másik felén a hitelesítés évének utolsó két számjegye. Az ezt követő évet is beleszámítva, a negyedik év végéig a mérőt le kell cserélni. Még az év vége előtt mi magunk is kérhetjük új, hiteles mérő felszerelését.
A vizsgálat azt állapította meg, hogy csak a szolgáltatók 14 százalékánál mondható a teljes mérőállomány hitelesnek. A szolgáltatók túlnyomó többségénél a mérőállomány 2-13 százaléka, tizennégy százalékuknál 30 százaléka (tehát minden harmadik) nem hiteles. Kis számban ugyan, de voltak olyan szolgáltatók, melyeknél a mérők több mint 90 százaléka nem volt hiteles.
Számlát a szolgáltató csak hiteles mérővel mért fogyasztási adat figyelembevételével állíthat ki.
A jelenlegi szabályozás nem számol azzal, hogy a fogyasztókhoz kihelyezett mérő nem hiteles, ezért nincs is előírva, mi a teendő ilyenkor, mi legyen a számlázás alapja. A szolgáltatók különböző módon járnak el ilyen esetekben. Egy részük folytatja a számlakibocsátást a nem hiteles mérő alapján. Másik részük az árjogszabályokban a mérővel nem rendelkező fogyasztási helyekre előírt átalányösszegek alkalmazásáról nyilatkozott.
Nem állítható, hogy a hitelesség lejártával a mérő méréstechnikai tulajdonsága is azonnal változik, de ezt a szabályt egyrészt a kötelező jogkövető magatartás, másrészt a mérők fizikai elhasználódása és a vízösszetételből adódó igénybevétel miatt is be kell tartani. Jogos az a fogyasztói elvárás, hogy ismerje azt a határidőt, amíg a számára benyújtott számla hitelesnek tekinthető.
n Vizsgálat kérhető
A szigorú mérésügyi előírások miatt csak a megengedett relatív hibával mérő eszközt hitelesíti az Országos Mérésügyi Hivatal (OMH), és csak ezek kerülhetnek ki a fogyasztókhoz, akik mégis sokszor kételkednek a mérő pontosságában, és félő, hogy az emelkedő árak miatt ez a jövőben még gyakoribbá válik. A fogyasztó is kérhet ellenőrző vizsgálatot, amelyet az OMH-tól rendel meg a szolgáltató. A vizsgálat díját nem kell megelőlegezni. Arról, hogy a fogyasztó által kifogásolt mérő a továbbiakban is használható-e – a reklamációs eljárás keretében lefolytatott vizsgálat eredményétől függően – , kizárólag az OMH dönthet. A vizsgálatról bizonyítványt állít ki, amely tanúsítja, hogy a mérő hitelessége továbbra is fennáll, vagy javítás és újrahitelesítés nélkül a továbbiakban nem használható.
Abban az esetben, ha a mérőt megfelelőnek minősítették, a vizsgálat díját utólag ki kell fizetni. A jogos reklamációk száma a mérőállomány egy ezrelékét sem éri el. Nem zárható ki azonban az sem, hogy sok fogyasztót elriaszt a néhány szolgáltatónál aránytalanul magas vizsgálati díj kilátásba helyezése.
n Felújított vagy új
A vizsgálat megállapította, hogy mérőcserénél a szolgáltatók 89 százalékban választják a gazdaságosabbnak tűnő megoldást: a lejárt hitelességű mérőket felújítják, új elemekkel látják el. Az OMH elvárása szerint a felújított és javított mérőknek az új vízmérőkkel egyenértékűnek kell lenniük, a felújított mérők semmiben sem térhetnek el az újaktól. Ez vonatkozik a méréstechnikai tulajdonságokra és a mérők külső megjelenésére is. A nem újszerű, törött fedelű, nem előírásszerű plombazsinórral lezárt mérők felszerelése különösen azért nem engedhető meg, mivel a mérők sértetlen megőrzéséért és védelméért a fogyasztó felel.
n Mérőt
a szolgáltatótól
Nem minden szolgáltató engedélyezi lakásmérők felszerelését. Itt a főmérőn mért fogyasztást egyben számlázza le a szolgáltató. A szolgáltatók 60 százaléka köt szerződést a fogyasztókkal a mellékmérők alapján történő elszámolásra, a fővárosban 660 ezer lakásmérőre készül számla. Néhány nagyobb vidéki szolgáltató a mellékmérőket is sajátjaként kezeli, amelyek hitelesítését is határidőre elvégzi.
A közműves ivóvíz ellátásáról és a szennyvízellátásról szóló jogszabály értelmében, ha szeretnénk a főmérőtől függetlenül csak a lakásunk fogyasztásáról számlát kapni, a szolgáltatónál kell kérelmeznünk mellékmérők felszerelésének engedélyezését. Ehhez a kérelemhez kivitelezési tervet kell benyújtanunk, és szükséges a közös képviselő, vagy a főmérő tulajdonosának hozzájárulása is.
A kivitelezést a szolgáltatónak üzembe helyezés előtt ellenőriznie kell, és a főmérőhöz hasonlóan el kell látnia az illetéktelen beavatkozást megnehezítő, azt azonnal felismerhetővé tévő védőzárral. Ez alatt általában olyan műanyag védőgyűrűt kell érteni, melyet a mérőket bekötő csatlakozó bilincsekre (hollandikra) helyeznek fel, és csak roncsolással távolíthatók el. Más esetben a szolgáltató azonosító adataival ellátott műanyag táblácskát erősítenek fel plombazsinórral. Az ilyen védőeszközök felhelyezésével megelőzhetők az alaptalan gyanúsítgatások mind a szolgáltató és a fogyasztó, mind pedig a lakóközösség tagjai között.
A lakóközösségnek érdeke, hogy a mellékmérők beszerelése az előírásoknak megfelelően történjen. Megesik, hogy egy mérő beszerelhető függőleges és vízszintes vezetékszakaszba is, ám mérési pontosságuk és érzékenységük eltérő lesz. Ha a gyártó a vízszintes beszerelésre magasabb pontossági osztályt garantál, számolni kell azzal, hogy a mérő – a függőleges vezetékszakaszba építve – nem méri majd a kissé kinyitott vízcsap fogyasztását. Ilyenkor a főmérőn több fogyasztás mutatkozik, mint a mellékmérők összességén. A keletkező különbség megfizetése a lakóközösség egészére hárul, a felosztás módjairól is a lakóközösségnek kell döntenie (pl. fogyasztásarányosan vagy a tulajdoni hányaddal arányosan).
n A tulajdonos
kötelessége
Ha a mellékmérő a tulajdonunk, és a szolgáltató ez alapján számláz, akkor a mi kötelességünk a mérő újrahitelesíttetése, mégpedig legkésőbb a mérő hitelesítési évét követő hatodik év végéig. (Tehát 2004-ben hitelesíttetni kell minden 1998-ban, vagy korábban hitelesített mérőt.)
Hol végezzük el a hitelesíttetést – A szolgáltatók jogszabályban előírt kötelezettsége elfogadni megbízásunkat, ha előre kifizetjük a hitelesíttetés díját. A Fővárosi Vízművek még nem készült fel erre a szolgáltatásra, de tájékoztatást ad a lakosság által felkérhető vállalkozásokról. A társasházaknak tudniuk kell, hogy ha a mellékmérőket csak belső elszámolásra használják, azokat is egy idő után érdemes újra hitelesíttetni. Nem végtelen ugyanis élettartamuk, és mérési pontosságuk is megváltozik a használat során. Ezekre a mérőkre a törvény ugyan nem ír elő kötelező újrahitelesíttetést, de a pontos mérés a megbízható elszámolás alapja.
Az elszámolásra használt mellékmérők hitelességének érvényességét a szolgáltatóknak kell figyelemmel kísérniük. Vannak olyan szolgáltatók, amelyeknél kiváló ügyfélszolgálati munkával több lépcsőben figyelmeztetik a mellékmérő-tulajdonosokat kötelezettségükre, de a legtöbb településen a társasházak ma még csak saját magukra számíthatnak. A hitelesíttetés költségeit nem érdemes megspórolni, a későbbi viták rendezése sokkal többe kerül.
A vizsgálat még egy érdekes kérdésre is választ adott: közel 46 ezer mérő hitelesítési adatait megvizsgálva kimondhatjuk, hogy nem igazolódott az a fogyasztói vélekedés, hogy a felújított mérők szabályozását a fogyasztók kárára végeznék a szolgáltatók.
Hozzászólások