Jogszabály írja elő, hogy a telkünkre hulló csapadékot saját telkünkön belül kell elszikkasztani. Békétlenséget, a jószomszédi viszony megromlását okozhatja, ha nem tartjuk be ezt az igen fontos előírást. A sík terepen lévő telkek esetében viszonylag egyszerűen betartható ez a rendelet, de lejtős terepen már nem olyan könnyű a helyzet.
A talajszerkezet általános esetben vízelnyelési képessége miatt képes elszikkasztani a reá hulló csapadékot. Előfordulhat azonban, hogy lejtős teleknél, kötött talajnál már nem számíthatunk erre. Sokat segítenek a növények, a füvesítés, amely lassítja a vízfolyás sebességét, így viszonylag nagy mennyiségű víz képes beszivárogni a talajba.
Jogszabályok írják elő azt is, hogy az egyes építési övezetekben telkünk mekkora részét kell növényzettel, fűvel fedetten kialakítani. Ennek ellenére – szélsőséges esetben – a telek szinte teljes felületét szilárd burkolattal látják el. Természetesen ekkor nem reménykedhetünk a csapadékvíz elszikkasztásában, az biztosan átfolyik a szomszédos telkekre.
Csatornába kötve
Megoldás lehet a vízelvezetésre a csapadékvíz bekötése a telkünk előtti közterületen elhaladó szennyvízcsatornába, ez azonban csak a csatorna üzemeltetőjének, tulajdonosának engedélyével lehetséges. Egyes helyeken kiépítettek csapadékvíz-csatornát is, amelybe beköthető a lehullott és összegyűjtött csapadékvíz, természetesen ez is csak írásbeli engedéllyel.
Sík területen
Elszikkadáskor a csapadékvíz a talajba kerül, és ott addig szivárog, amíg olyan vízzáró talajréteghez nem jut, amelyen már nem képes áthatolni. Ezt a vízréteget nevezzük talajvíznek. A talajvíz talajfelszíntől való mélysége tehát attól függ, hogy milyen mélyen található ez a vízzáró talajréteg. Többnyire a talajvízzel épületünk építésénél nem találkozunk, hiszen általában a pinceszint a talaj felszínétől mintegy 2-2,5 méter mélységben készül, a talajvíz szintje pedig ez alatt található. A földkiemelésnél, illetve az építkezést megelőző próbafúrásoknál, a talajmechanikai vizsgálatnál pontos információt kapunk a talaj összetételéről, szerkezetéről, a talajvíz mélységéről, annak várható maximális, illetve minimális szintjéről. Mindez meghatározza az alapozás módját.
Ha a talajvíz várható maximális szintje túl közel kerül a pince padlóvonalához, a talajvíz nyomása miatt az épület monolit vasbeton lemezét ellenfödémként kell kialakítani. Ekkor a szokásos talajpára, illetve talajnedvesség elleni szigetelés helyett talajvíznyomás elleni szigetelést kell készíttetnünk. Tudnunk kell, hogy pince építésénél a talajvíz jelenléte jelentős költségnövekedéssel jár. Ebben az esetben két dolgot tehetünk: vagy vállaljuk a többletköltséget, vagy lemondunk a pinceszint megépítéséről.
Elvezetés, távoltartás
A fenti esetek sík terepre vonatkoznak, lejtős terepnél a helyzet ennél bonyolultabb. A csapadékvíz – normál esetben – a talajba jutva összegyűlik a vízzáró rétegekkel határolt vízlencsékben, ahonnan idővel lassan elszivároghat. Amikor a házat vagy támfalat ebbe a rétegbe építjük meg, lényegében a víz útjába kerülhetünk, nem kis gondot okozva magunknak ezzel. A felszín alatti vízáram az épület terepszint alatti falának ütközve nyomást gyakorolhat rá. Ezeket a vizeket össze kell gyűjteni, és el kell vezetni az épülettől. Erre a jól bevált dréncsőrendszer a legalkalmasabb. Ha ezt nem tesszük, előbb-utóbb károsodik a szigetelés, majd megjelenik a víz a pincében.
Lejtős terepen fontos a felszíni vizek épülettől való elvezetése, távoltartása is, hiszen zápor esetén nagy mennyiségű víz áramlik épületünk felé, esetleg éppen a szomszédos telekről. Számtalan megoldás kínálkozik erre, például lábazatos oldalkerítés kiépítése, amely útját állja a szomszéd felől érkező felszíni vizeknek. Telkünkön belül pedig kis támfalakkal terelhetjük a vizet, kialakíthatunk kis hajlású terepteraszokat, lassítva ezzel a lezúduló víz sebességét, végül célszerű a telket növényzettel dúsan beültetni, füvesíteni.
Hozzászólások