A – virágablak – kifejezést szinte lehetetlen pontosan körbeírni. Ez a kiszélesített ablakpárkánytól az erkélyszerű hozzáépített üvegházon keresztül az irodaházak plafonig érő üvegfallal elválasztott mini arborétumáig sok mindent takarhat. Az igazi virágablak elsősorban azonban nem dísz, vagy valami különleges építészeti elem, hanem olyan tér, ami megfelelő körülményeket biztosít a növények életéhez.
Egy jó házba, vagy igazán jól lakható lakásba a növényeket is be kell tervezni. Ugyanúgy, ahogy a konyhának, fürdőszobának is megvannak azok a használati szabályai, amit a tervezéskor figyelembe veszünk, a növénytartás is sok olyan kötöttséggel jár, amire oda kell figyelni. Ha a tervező a leendő házunk, lakásunk alaprajzi ábrázolásán a sarkokba növényeket rajzol, kezdjünk el rögtön gyanakodni, hogy nem azért kerültek-e oda, mert más bútor ott nem férne el.
Ahhoz, hogy az a gondos előkészítés és gyöngédség, amellyel a növényeket a mindennapi környezetükből kivéve lakásunk klímájához szoktatjuk, ne menjen kárba, nem csupán a botanikai kihívásokat, de a műszaki feladatokat is hibátlanul meg kell oldani. A tervezés legelejétől tisztában kell lenni azzal, hogy milyen növényekkel szeretnénk benépesíteni a virágablakot. Ennek megfelelően kell kiválasztani a tájolást, ettől függően kell kialakítani az árnyékolást, a virágablak formáját, azt, hogy a belső tér felé legyen-e nyitott, vagy elválasszuk egy egyrétegű ablakkal, illetve hogy szükséges-e külön fűtő- vagy szellőztető berendezés. Ugyanez vonatkozik a virágablak méretére is. A gyorsan növő, kúszó növényeknek sokkal több térre van szükségük – már a légzéshez is – , mint a lassan növőknek. Gyakran alábecsülik a levegő szükséges páratartalmának kérdését is, vagy egyszerűen elintézik azzal, hogy a központifűtés minden növény ellensége.
A virágablak különböző típusai és mérete
A virágablakok méretétől függetlenül két alapvető típust különböztetünk meg, ami aztán lehet párkánymagasságban, térdmagasságban, vagy akár a talajba süllyesztve. Az egyik alapvető típus nyitott a belső tér felé, a másik minden oldalról zárt. Ezekután az, hogy a virágablak a formáját tekintve – beleharap-e – a térbe, vagy kinyúlik a ház tömegéből, illetve hogy milyen módon biztosított a növények számára nélkülözhetetlen talaj, illetve nedvesség, csak a kivitelezés módjában jelent különbséget.
A nyitott vagy a zárt virágablak minden méretben megépíthető. Az alaprajzi növelés szoba méretű vitrineket, növényházakat, vagy télikerteket is eredményezhet. A minden oldalról zárt virágablak sokak számára talán azt a hátrányos érzést sugallja, hogy a keresett közvetlen ember-természet kapcsolat az üvegfal miatt létre sem jön. A zárt virágablakkal kapcsolatban jó, ha tudjuk a legfontosabbakat: utólagos megépítése komolyabb építészeti átalakítást kíván, a víz-, elektromos hálózati csatlakozást biztosítani kell, déli oldalon feltétlenül szükséges az árnyékolás, létesítése akkor célszerű, ha értékes növényeink vannak, és a rendszeres napi gondoskodásra is jut időnk. E megoldás azok számára is hasznos, akik a növényeket nem csak szobadíszként kívánják tartani, hanem ténylegesen nevelik vagy szaporítják.
Nyitott virágablak elrendezése
Ha a szokásos megoldás szerint a virágcserepeket a fa könyöklőre helyezzük, korántsem járunk el a legpraktikusabban. Először is, öntözéskor a víz gyakran mellémegy (legtöbbször nem is töröljük fel azonnal, így a legkeményebb lakkréteg is foltos lesz), a portörlésnél állandóan tologatni kell a növényeket, amit a hajtások sínylenek meg, végül ha a növényeket le akarjuk fürdetni, egytől-egyig le kell szedni, a fürdőszobába vinni, ami körülményes, és sokuknak nem is tesz jót. A párkányt a víz elleni védelem miatt gyakran könnyen takarítható, vízálló kő, kerámia, beton, műkő lapokkal burkolják, figyelni kell azonban a csatlakozó élek gondos kialakítására is. Alátét így is szükséges a humusztartalom vagy a túladagolt víz felfogására.
Praktikus, és a legtöbb esetben elég olcsó megoldáshoz jutunk, ha a tetszőleges anyaggal burkolt ablakpárkányra bádogból készíttetünk egy kb. 4 cm magas tálcát, amit apró kavicsokkal töltünk meg, vagy még ennél is jobb megoldás az agyaggranulátum. Az edény falát vastagabb fa párkánytakaróval takarjuk, így a látvány is esztétikus. A cserepeket ebbe a kavicságyba süllyesztjük. Alátétre nincs szükség, mert a víz közvetlenül a kavics, illetve az agyaggranulátum közé kerül, bátran le is locsolhatjuk a növényeket. A virágcserepeket közvetlenül ne tegyük a bádogedény aljára, nehogy állandóan vízben álljanak. Magasabb párkánykialakításnál egyes cserepeket teljesen el lehet tüntetni a kavicságyban, ami jobban hangsúlyozza a növényeket. Kertész szakemberek nem igazán javasolják, hogy a cserépmagas bádogedényt töltsük fel humusszal, és ebbe ültessük virágainkat, hiszen így egyedi víz- és tápsóigényüket kevésbé tudjuk figyelembe venni, a gyökérzeten keresztül könnyebben terjednek el a betegségek, végül ilyen esetben gondoskodni kell túlfolyó-, vagy vízlevezető nyílásról is.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások