A múló élmények, pillanatok, események ma már nem csak emlékeinkből idézhetők fel, hanem bármikor újraélhetők, ha azt egykoron filmre vettük. Korunkban a „filmezés” eszköze a videokamera. S nem csak az események megörökítésének az igénye a fontos, hanem a minőségi tényező is. Ebben a változásban a digitális technika előretörésének, illetve a számítástechnika hódításának volt úttörő szerepe.
A videokamerák palettája rendkívül széles, ezért az alapszolgáltatások, a formátumok, rendszerek sokrétűsége akár kaotikusnak is tűnhet a laikus vásárlók számára. Célunk, hogy a látszólag kusza rendszerben megfelelő támpontokat állítsunk fel a nem szakavatottak számára.
Cikkünkben a házi használatra szánt készülékekről ejtünk szót, a professzionális készülékek más kategóriát képviselnek. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy valaki nem használhat házi célokra professzionális videokamerát.
Kiindulásképpen megállapíthatjuk, hogy az analóg rögzítés elavult, ilyen készülékeket már nem is gyártanak. A mai készülékek a képet és hangot kivétel nélkül digitális elven, bináris számokká alakítva tárolják.
Min tárolják a rögzített műsort?
Nos, ez a kérdés, illetve annak megválaszolása hordozza magában a digitális videokamerák rendszerei közti differenciát.
Az elsőként megjelenő digitális kamerarendszerek analóg tárolóeszközt alkalmaztak, egyikük az ún. Mini-DV. Jelenleg is nagyon elterjedt és praktikus a parányi kis kazettára rögzítő készülék. Később megjelentek a Digital 8-as rendszerű készülékek, amelyek technikailag teljesen megegyeztek a Mini DV-vel, de a kazetta és a mechanika is kétszer olyan méretű. Háttérbe is szorultak emiatt, bár elvétve még kaphatók.
Nos, igaz, hogy digitális technikáról beszélünk, melynek lényege az „analóg jellegű“, zajoktól, hibáktól mentes felvétel, a nagy felbontású, broadcasting minőségű (500 vízszintes sor körüli felbontás) kép, azonban a mágnesszalagra való rögzítés, annak sérülékenysége miatt nem mondható korszerűnek. Az újabb készülékek egy része már a DVD-korszak kihívásainak felelt meg. Ez gyakorlatban azt jelenti, hogy a készülékek egy része DVD lemezre rögzít. Igaz, hogy hátrányuk is van, hiszen a kommersz használatra szánt kis gépek a 8 cm átmérőjű DVD lemezformátumot használják a praktikus kis méret miatt. Ezért a legjobb minőségben csak kb. 30 percnyi felvétel fér rá egy lemezre, a szalagra rögzítő készülékek másfél órájával ellentétben. Így a filmfelvétel folyamatos lemezcserélgetéssel jár. Ma már minden DVD-s készülék támogatja az összes egyszer írható és újraírható, továbbá a dupla rétegű lemezformátumokat.
Átütő sikert a merevlemezre rögzítő, ún. winchesteres készülékek hoztak. A merevlemezes videokamerákba be van építve egy, a számítástechnikából jól ismert, pontosabban a laptopokban alkalmazott merevlemezes meghajtó, mely akár 80 GB-os méretű is lehet. Így a rögzítendő felvétel hossza maximális minőség esetén akár 17 óra is lehet. Ez jelentős kapacitásnövekedést jelent. Ráadásul a készülékek geometriai mérete sem haladja meg társaiét.
A jövő technikája hadat üzent minden mozgó alkatrészen alapuló adathordozónak. Ezért a jövő a félvezető-táras memóriakártyáké. Ma nagy kapacitású, különböző formátumú flash-memória kártyák állnak a rendelkezésre. Érdekes módon jelenleg csak az SD és a Memory Stick kártyaformátumokat alkalmazzák a videokamerákban. A ma rekord méretűnek számító SD és Memory Stick-kártya kapacitása 8 GB. Ez 2 óra maximális minőségű felvételi lehetőséget biztosít. A készülék rendkívül kis méretű, hiszen nincs szükség mechanikára az adattároláshoz. A villamos fogyasztása is nagyon csekély, ezáltal az elérhető üzemidő nagy.
Látható, hogy milyen különbségek vannak a formátumok közt. Az eltérés tulajdonképpen a tároló egységek kapacitásában rejlik. Minden digitális rendszer esetében csökkenteni lehet a felvételi minőséget, mely által hosszabb műsoridő érhető el, de senki sem szívesen áldozná fel a minőséget az időért. És nem is érdemes olyan felvételek esetén, melyek fontos eseményeket, emlékeket, szép tájakat tartalmaznak. Amikor nem kimondottan a képminőség a fontos, például egy konferencia, egy előadás esetén, akkor érdemes alkalmazni a gyengébb minőségi beállításokat, hiszen itt a lehető legnagyobb felvételi idő a cél.
Fényképez is
A kamerák árkategóriájának felső sávján helyezkednek el a jövő digitális televíziós technikájának, a HDTV (High Definition Television = nagy felbontású televízió) rendszernek is megfelelő készülékek. Ezek már HD (High Definition = magas felbontás) minőségű felvételek készítésére is alkalmasak. Ebben az esetben a felvételi idő csökken. Nemcsak mozgó, hanem álló képeket is rögzíthetünk a digitális készülékekkel, s úgynevezett fényképezőgép-üzemmódba is állíthatók, tehát digitális fényképezőgépek is egyben. A fényképeket általában külön memóriakártyára is lehet venni, az adathordozó formátumától függetlenül.
A videokamera felvevők – vagy más néven kamkorderek – kameraegysége határozza meg tulajdonképpen a rögzíthető kép minőségét. Fényérzékenységben, zoom-funkcióban, optikai torzítások tekintetében nincs nagy különbség a készülékek között, az optika közel azonos tudású.
Mi is a 3 CCD?
A másik nagyon fontos egység a képfelvevő elem, a CCD (Charged Coupled Device = töltéscsatolású félvezető eszköz). Erre vetül rá az optikán keresztül érkező kép, mely azt villamos mennyiséggé alakítja át. Ma már egyre jobb minőségű képfelvevőket gyártanak, a legújabbak CMOS (fémoxid félvezetőkből felépülő) egységek. Ezeknek nemcsak villamos fogyasztásuk, hanem sötétzajuk is kisebb, és fényérzékenységük, színhűségük is jobb. A valósághű színek eléréséhez azonban nem elegendő egy képfelvevő eszköz. A komolyabb berendezésekben színenként egy, tehát 3 darab képfelvevőt alkalmaznak. Ezt a készülékeken is jelölik a gyártók a 3 CCD felirattal. Ezeknél a készülékeknél az optikán keresztül bevetülő fénynyalábot egy prizma segítségével három színtartományra bontják fel. Piros, zöld, kék tartományú fénynyalábot állítanak elő, melyet egy-egy képfelvevő elemre vetítenek, így külön dolgozzák fel azt.
Ennek alapján tehát két csoportba oszthatók a készülékek kamerái, az 1, ill. 3 képfelvevő elemmel szerelt készülékekre. A 3 CCD elem már biztos tanújele a tökéletes, színhű képnek. Az igények növekedésével, és az árak csökkenésével a 3 CCD-s technika sem tartozik már a megfizethetetlen árkategóriába. 110 ezer forinttól elérhetők egyes üzletek akcióinak keretében, de nagy átlagban 130 ezer forinttól kaphatók. A kommersz digitális készülékek árai rendszertől függetlenül 60-400 ezer forint között mozognak. A szolgáltatások számának növekedésével az ár is növekszik.
Archiválás
A DVD lemezes, vagy kazettás rendszerűek esetén nem annyira megterhelő anyagilag, ha adathordozóikat használjuk archiválásra. A merevlemezes készülékeknél azonban ezt nem is lehetne megtenni, mert a digitális technika nem is archiválási célra szánta adathordozóit. Ezek csak átmeneti tárolóként funkcionálnak, melyekről adatkábel segítségével számítógépre tölthetők a felvételek, és ott szerkeszthetők tovább, majd rögzíthetők normál méretű, 12 cm-es DVD lemezre a kész műsorok. Az egyszerűbb szerkesztési funkciók minden készüléknél rendelkezésre állnak. A kor emberének emiatt nem elég már a készüléket kezelni, hanem alapvető számítástechnikai ismeretekkel, és egy számítógéppel is rendelkeznie kell. Szerényebb igények esetén egy asztali DVD felvevő készülék is megfelel a célra.
Hozzászólások