Vidéken az élet…

A város számára túl szűk, túl hangos, túlságosan kitárulkozó, nem érzi jól magát benne. Vidéki lelke a természet közelségére vágyik, otthonra csak ott találhatott. Az M1 műsorvezetője, a bájos Borbás Marcsi olyan világot épített fel maga köré, ahol megértheti a csönd üzenetét.

A Gasztroangyal és a Négy szellem műsorvezetője, Borbás Marcsi közel húsz éve televíziózik. Az odavezető út pedig viszonylag sima volt.

– Kamaszkoromban fogorvos szerettem volna lenne, de ne kérdezd, miért, mert magam sem tudom – meséli. – Aztán mégis biológia-földrajz szakra jelentkeztem a pécsi egyetemre, de úgy alakult a sorsom, hogy a diploma után egyetlen napot sem tanítottam. Újságíró lettem, és mivel sikerélményeim voltak, élveztem a feladatot az első pillanattól kezdve. Nagyon hamar felkerültem Budapestre, ahol a Magyar Televízióban kezdhettem meg elsajátítani a szakma fortélyait. Olyan tanáraim voltak, mint Kertész Zsuzsa, Bay Éva, Berkes Zsuzsa és még sokan, az egykori „nagyok” közül. Kertész Zsuzsa a mentorom lett, nagy bölcsességgel úgy formált engem, hogy a lényem értékeire alapozva alakította a személyiségemet, lenyesegetve a sallangokat, erősítve a jókat. Számos felejthetetlen tanácsot kaptam tőle, kezdve az olyan apró trükköktől, mint például, ha adás előtt ideges vagyok, akkor az egyik lábamat emeljem fel, és lazán forgassam meg a bokámat. Bevált! De megtanított arra is, hogy egyáltalán nem mindegy, hogy a műsorvezető bemegy, vagy megérkezik a színpadra. Egy idő után az ember pontosan tudja a különbséget.

A Gasztroangyal című műsor Marcsi régi, nagy vágya volt. – Sokáig tervezgettem csupán, milyen jó lenne egy ilyen műsor, azután, amikor lehetőség adódott, gyorsan összeállt a koncepció. Soha nem akartam újabb főzőshow-t csinálni, mert bár tudok és nagyon szeretek is főzni, ennél többet szerettem volna megmutatni. A Gasztroangyal életszemléletet tükröző műsor arról, hogyan viszonyuljunk jobban az élethez. Megmutatjuk, mi a különbség az evés és a táplálás között; utóbbi nem csak a testet, hanem a szellemet is erősíti. Sajnos az emberek többsége leginkább eszik… A műsor segítséget ad ahhoz, hogy jól megválasztott alapanyagokból hogyan lehet a táplálásra alkalmas ételeket készíteni, úgy, hogy az kulináris élvezetet is nyújtson. Az ételekhez pedig hozzátartoznak a kísérők is, mint például a jó borok. Szeretem a bort is, de a borászokat jobban! Tizenöt éve vagyok a Budavári Borfesztivál háziasszonya, ennyi idő alatt bőven szereztem tapasztalatot arról, milyen remek borok léteznek nálunk, és milyen különleges, kreatív emberek a borászok.

Januárban kezdődött a Négy szellem című műsor, amelyben Marcsi tökéletesen ki tud teljesedni. – Ilyen lehetőségről álmodik az ember, ha ezt a hivatást űzi, és nekem megadatott. Együtt dolgozom a párommal, Krisztics Dezső dramaturggal, aki a témákat találja ki. A műsor ugyanis egyetlen téma köré épül fel, amelyet négy, értéket képviselő emberrel próbálunk meg a lehető legaprólékosabban kibontani, körbejárni.

Borbás Marcsinak több otthona is volt már, rövid ideig városban is lakott. – Madarason nőttem fel, a szüleim ma is ott élnek – mondja. – Számomra a városban való élet csak átmeneti, mindig idegen marad. Nekem ennél nagyobb élettérre van szükségem. Szeretem az embereket, de nem tudom elviselni a túlságos közelséget, a bérházak falain átszűrődő intim történéseket, amelyek másokhoz kapcsolódnak.

A jelenlegi házunk – bár már jó ideje itt élünk – még közel sem kész, mondhatnám, alakulóban van. Az alapkoncepció ezúttal az volt, hogy legyen letisztult, világos, jól alakítható és kevésbé megunható. Ezért nincsenek trendi megoldások, és nem vásárolok meg „instant” tárgyakat. A tapasztalatom az, hogy az átmeneti megoldások véglegessé, és így zavaróvá válnak.

„Több vidéki településen is éltem, az otthonteremtési vágyaim pedig az évek során kicsit átalakultak. Szeretek egyszerűen élni. És szeretem a szépséget.”

Legyen tágas és nyugalmas…

… ez volt a vezérelv a nappali berendezése során. A színek harmonikus kontrasztjára építettünk: a barna parkettához remekül illenek a gyűrt anyagú sötétítő függönyök, amelyek funkcionálisan is működnek – bár légiesnek tűnnek, mégsem engedik át a fényt, sőt, temperálnak is. A homokszínű falak ölelte fehér ülőgarnitúrát majdan szeretném kicserélni, hasonló stílusúra, csak épp nagyobbra. De a buklé szőnyeg marad! A mélybarna vitrint egy bútorkiállításon láttam meg, és szerelem volt köztünk az első látásra. Az ünnepi étkészletet rejti. Az állólámpát ugyanazon a kiállításon fedeztem fel, és egyszerűen imádom! Ezüst lábú, üveg tetejű lerakóasztalra állítottuk, amely engedi érvényesülni az egyébként látványos méretű darabot. Nincs sok tárgy, zsúfoltság körülöttünk, ami pihenteti az érzékeket, pihentet bennünket.

„Kecses szekrényen őrzök néhány aprócska dolgot. Nem vagyok tárgyfüggő, szerintem a szellemi élmények erősebbek minden megfogható valóságnál, de azért van néhány kedvencem. Apróságok, a sógornőmtől kapott, kavicsra rajzolt karácsonyi üdvözlet, mindenféle kövek, amelyeket a világból hoztam, az ékszerdoboz, amelyben persze titkok rejlenek és nem arany, na és a lámpa, a törékeny testtel és az erőteljes ernyővel csodálatos.”

tökéletes és inspiráló

A dolgozószoba, bár része a háznak, mégis egy külön „sziget”. Csendes és fényes, nagy ablakokon árad a világosság. Mindkettőnk munkájához szükségesek a könyvek, a CD-k, videófilmek, ezek elhelyezése komoly feladat volt. Olyan tárolórendszert képzeltünk el, amely méretei ellenére sem nyomasztó. Megbíztunk egy asztalost, aki a terveink szerint készítette el a szoba egészén végigfutó rendszert. Nem akartuk túlzsúfolni a teret, ezért egy szintén fehér, üveglapos íróasztalt választottunk, a párom pedig meglepett egy elegáns számítógéppel, amely tökéletes ebben az enteriőrben. A letisztult formákat kellemesen oldják a szecessziós világítótestek. Közel áll hozzám ez a stílus, hiszen benne van egy idegen kultúra múltja, és rendkívül behízelgő – olyan számomra, mint tájban a Tokaj-Hegyalja – hozzám idomul. A szoba másik sarkába fehér fonott bútorok kerültek. A padlót fedő kilim szőnyeg – égő bordó, bézs és sejtelmes zöld színeivel – az egyetlen olyan kiegészítő, amely berobban, és szenvedélyessé teszi a teret.

„A fehér szín olyan erős impulzus, ami nem enged elkalandozni”

az otthon lelke

A nappalihoz kapcsolódó térben megunhatatlan a fehér kerámiaburkolat. Az étkezőkonyha is fényben úszik, s a ragyogásban visszatükröződnek a tárgyak. A házban eredetileg ott volt a helye egy – már lebontott – cserépkályhának, és úgy gondoltuk, építtetünk egy újat, amelyhez Légli Attila keramikus régi Zsolnay mintákat használt. A konyhabútor a lehető legegyszerűbb, kényelmes munkapulttal. Az egyetlen „luxus” a három, lebegő, üveglapos polc, amelyeket alulról meg lehet világítani, így az üvegtárgyak a nap minden szakában kristályosan ragyognak. A világos térben kellett valami hangsúlyos is: az ebédlőasztal sötétbarna vaskossága tiszteli az étel szeretetét, a magas háttámlájú, fehér műbőr székek pedig állandóságot sugallnak.

„A kályha nem csupán melegít, sütök is benne”

rendhagyó veteményes

Saját ötlet, emeletes kert, ahol nem csak zöldségek teremnek, de virágok is virítanak. Minden reggel itt kezdem a napot, gyomlálok, locsolok, és belélegzem a fűszernövények illatát. Fontos volt, hogy kis területen sokfélét termeszthessek, ezért lépcsőzetes a kert. Kiderült, hogy rendkívül látványos is.