Világszerte a kilencvenes évek elején hódított, hozzánk azonban csaknem 10 éves késéssel érkezett a modern kor legmodernebbje, a minimál. Amikor annak idején Le Corbusier megalkotta első ülőbútorait, még senki sem tudta, hogy egy új korszak veszi kezdetét.
Van Der Rohe, Mackintosh, Alvar Aalto is részese volt a minimalista szellem kibontakozásának. A hideg eleganciával tervezett formák, a könnyed, játékos térhasználat egycsapásra népszerűvé tették az új gondolatot. Az egyszerű, letisztult vonalak, a natúr színek, az üveg, fém és fa kombinációja, a szögletesség tároló- és ülőbútorokon egyaránt mind a stílus alapelemei közé tartoznak. A textíliák anyaga egyszínű és minta nélküli, inkább annak textúrája dominál. Szívesen alkalmazzák a betont és a követ, akár a legintimebb lakóhelyiségekben is. Az egyszínű, monoton felületeteket olykor geometrikus minták színesítik.
A lakásokban kevés a dísztárgy, ami van, az is mértani rendben sorakozik a polcokon, nem ritka, hogy azonos kiegészítőkből akár több is egymás mellett. A bútorgyártók között rangos dizájnereiknek köszönhetően elsősorban az olaszok és a spanyolok vívták ki a minimál mintateremtői címet. A szobabútorokon túl a legszélesebb spektrumon a konyhabútorok és a fürdőszobai szaniteráruk mutatkoztak be. Előbbieknél a lakkozott felületek, a szokásosnál szélesebb, magasabb és mélyebb fiókok, a vízszintesen terjeszkedő felsőszekrények és a króm-, illetve nikkelfoganytúk a legjellemzőbbek. Utóbbiaknál a szokásosnál kerekdedebb vécék, bidék, a ráültetett kerámia és üvegmosdók, nem ritkán a nikkelmosdók és az egyenes, leágazás nélküli csaptelepek, illetve zuhanyrózsák vívtak ki elismerést. Giulio Gianturco designer fürdőszobái bejárták a világot, végtelenségig leegyszerűsített formáival, s a legtökéletesebb technikai kialakítással. A spanyol Porcelanosa, a Venis, a Gama Decor vagy olasz társaik a Viva és a Catalano legújabb termékeit a minimál jegyében ajánlja.
Hozzászólások