2013. július 3-án, szerdán Monoron kerül átadásra két kortárs köztéri műalkotás – a Szövetség’39 Művészeti Bázis és Sipos Marica munkái. Mit kell tudni a monori Edisonról? Mi az a ‘monori keringő’? Mivel állított világrekordot Kaszala Károly pilóta? Hogyan történt, hogy 1928 óta minden délben a rádióban is harangoznak? Összesen 26 hasonló helyi történet elevenedik meg a Szövetség ’39 Művészeti Bázis MUKI_PIX nevű aktív köztéri burkolatán, Monor belvárosában.
A város nyolc pontján, összesen 20 m2-es felületen a nappal látható visszafogott grafikai tartalom a sötétedés után aktív, világító felületté alakul. A MUKI_PIX 20×20 cm-es beton burkolóelemein mozgás hatására az egyedi formájú, piktogramszerű üveglapok világítani kezdenek, amellyel újabb helyi történet-rétegek villannak fel a lábunk előtt. A projekt különlegességét nemcsak az egyedi tervezésű, mozgás hatására aktiválódó világító betonfelületek adják, hanem az is, hogy a városi folklór elemei a helyi lakosok bevonásával kerültek a járólapokra.
„A MUKI_PIX átjárást biztosít a helytörténet és a személyes emlékek között, miközben játékosan készteti párbeszédre az arra járókat. A tervezést megelőzően helyben és a projekt online felületén gyűjtöttünk történeteket. Így kerülhetett a betonra a duplagombócos monori fagyi, Kaszala Károly 1927-es repülős magyar-és világrekordja, amikor több mint kilenc órán keresztül körözött megállás nélkül Monor és Mogyoród között, Magócsy Lajos, akit a helyi legendárium a találmányai után mint monori Edisont tart számon, a helyi galambászat csak itt honos fajtája, a ‘monori keringő’, a borvirágok, vagy éppen az, hogy Dr. Borzsák József, monori polgár közbenjárásának volt köszönhető, hogy a rádióban a delet harangszó jelzi. A Szövetség ’39-re jellemző komplex tervezésnek köszönhetően pedig sikerült ezeket a főleg nagyszülőkről unokákra szálló történeteket konzerválnunk, ami különösen fontos egy alvóvárosban, ami a budapesti agglomeráció részeként vonzza az újonnan oda költözőket. Terveink szerint pedig Mukikkal találkozni nemcsak Monoron, de más helyzetekhez igazodva is lehet majd.” – mondta el Baróthy Anna, a Szövetség ’39 Művészeti Bázis vezető tervezője.
A beton elemek szabályosságát ellensúlyozó, gyerekrajzokra emlékeztető street-art grafikákat Orosz Richárd (torzmerev, 1000%) készítette.
Nagy Zoltán kisfilmje a kocepcióról és a működésről: http://www.youtube.com/watch?v=HMe7uSVidn4
A beruházás a Monor integrált városközpont-fejlesztéshez kapcsolódó, köztéri műalkotás pályázat eredményeként valósult meg. A pályázat másik nyertes alkotása Sipos Marica, szobrászművész Struktúra c. munkája, ami szintén a helyi közösség aktív térhasználatát célozta meg. A mesterséges patakra települő, a víz fodrozódását idéző formákból építkező, finombeton anyagú rendszer, túlmutatva az egyszerű, köztéri padok világán, egyszerre biztosít helyet a vízparti ücsörgéshez és idézi fel Monor egykori mocsaras területeit. A koncepciójában és formájában is a természetet idéző alkotás hangulatos részévé vált az új városközpontnak és meglepően emberközelivé teszi a ridegnek vélt beton anyagát is.
A Szövetség ’39 alkotócsoport elsősorban nagyléptékű, komplex művészeti tervezéssel foglalkozik. A tervezés tárgya jellemzően kapcsolódik a téralkotás valamely formájához: legyen szó installációkról, épületekhez kapcsolódó művészeti tervezésről, tárgytervezésről, köztéri művészetről vagy akciókról. A csoport vezető tervezői: Baróthy Anna, Kolozsvári Csenge és Bozsó Melinda. Hozzájuk kapcsolódva meghívott művészek, építészek és egyetemi hallgatók dolgoznak egy-egy projekten. A műhely számos újító szellemű rendezvénynek, workshopnak ad helyet. Többéves működésével, belvárosi fekvésének és rendszeres rendezvényeinek köszönhetően inspiráló közeget és találkozóhelyet nyújt többféle szakterület képviselője számára.
Murányi Klára design és művészet menedzser // Szövetség ’39
Hozzászólások