Ismeretes, hogy a fogyasztóvédelem jelentős átalakuláson ment keresztül 2007-ben, s ez az átalakulás tovább folytatódik 2008-ban is. Arra kértük Wittich Tamást, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság főigazgatóját, hogy értékelje ennek az átalakulásnak a folyamatát – konkrétan 2007 és 2008 történéseit.
[html”> – Főigazgató úr, hogyan értékeli a 2007. év eredményeit, mennyire sikerült megfelelni az egyre növekvő társadalmi elvárásoknak?
– A fogyasztóvédelmi hatóság szervezetében a 2007. év jelentős átalakulásokat hozott. Január elsejétől a korábban megyei szinten működő fogyasztóvédelmi felügyelőségek regionális keretek köré rendeződtek, amelynek legfőbb haszna és eredménye a hatékonyabb munkamegosztás, ezáltal az eredményesebb ellenőrzések lefolytatásának a lehetősége. Míg a korábbi rendszerben a megyei hatóság illetékessége csak az adott megye területére terjedt ki, addig a regionális szervezetben a régióban lévő megyék felügyelői átmehetnek a megyehatárokon, ezáltal koncentráltabb és összetettebb feladatokat is meg tudnak oldani. A régiós berendezkedés ugyanakkor a munkamegosztásban is új lehetőségeket eredményezett: ma már nem feltétlenül kell minden egyes megyében külön műszaki, élelmiszer-, könnyűipari, vagy energetikai szakembert alkalmazni, így a rendelkezésre álló létszámkerettel optimálisabb feltételek között lehet dolgozni.
A másik nagy szervezeti változás 2007-ben az volt, hogy a korábban a megyei, majd a regionális közigazgatási hivatalok szervezetében működő felügyelőségek közvetlenül a korábbi Főfelügyelőség irányítása alá kerültek, amelynek eredményeképpen sokkal inkább biztosítható az egységes ellenőrzés és jogalkalmazás, elérhető az, hogy az azonos vagy hasonló jogsértések ugyanolyan szankcióval járjanak az ország különböző területein. Korábban a szakmai felügyeletet látta el a Főfelügyelőség, a finanszírozási, infrastrukturális kérdésekbe csak korlátozott beleszólási lehetősége volt. Azzal, hogy Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság néven szeptember 1-jétől felállt az új rendszer, egyszerűbbé váltak az irányítási, szervezési és ellenőrzési feladatok.
Az új szervezet hatékonyságának növekedése már most látható: időarányosan nőtt az ellenőrzések száma, mélyebb és minőségibb lett az ellenőrzés, és az egységesülő bírságpolitika eredményeképpen a szankciók is „komolyodtak” – mondta el Wittich Tamás.
– Melyek az elmúlt évben végzett vizsgálatok levonható tanulságai, különös tekintettel az építőiparra, a lakásépítésre, az otthonnal kapcsolatba hozható tartós és egyéb fogyasztási cikkekre?
– A lakásépítés, az otthonteremtés minden állampolgár életében egy igen jelentős lépés, ezért fontos az, hogy a fogyasztókkal szerződő vállalkozások és kereskedők vegyék figyelembe az alapvető fogyasztói érdekeket. A hatóság szerepe – polgári jogviszonyokról lévén szó – korlátozott, de csak annyiban, amennyiben nem pótolhatja a felek állítása és a bizonyítékok mérlegelése eredményeképpen meghozott bírósági ítéletet. Ellenőrzéseket lehet és kell is végezni, és 2007-ben is voltak olyan vizsgálatok, amelyek az építkezésekkel, az építőiparral összefüggő részterületekre koncentráltak.
Ilyen ellenőrzés volt például a nyílászárók, a csaptelepek, szaniteráruk, kádak, zuhanyfülkék forgalmazási feltételeinek vizsgálata, de ide sorolható az egyes építőanyagok (cement, transzportbeton) vizsgálata, vagy – figyelemmel a fogyasztó által is elvégezhető kisebb (barkács)munkálatokra – a kéziszerszámok (fúrógépek, sarokköszörűk, körfűrészek stb.) laboratóriummal egybekötött piacfelügyeleti ellenőrzése is. Mindemellett nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy az egyedi szavatossági, jótállási jogviták esetében alapvetően békéltető testületi eljárások hozhatnak létre megnyugtató eredményt, egyezséget, ezért legalább ilyen fontos a testületek határozatainak végrehajtását vizsgáló ellenőrzési programpont is.
A tapasztalatok vegyesek, mert míg összességében a kifogásolási arányok jelentősen nem csökkentek, addig az egyes jogsértések súlyában már jellemzőbb a javulás. Úgy látjuk, a kereskedők és vállalkozók egyre inkább igyekeznek odafigyelni a fogyasztói érdekekre, és mindinkább hajlamosak felismerni, hogy az elégedett fogyasztó sokkal nagyobb „marketing-értékkel” bír, mint az értékesítés előmozdítása végett megfogalmazott reklámüzenetek tömege.
– Mi indokolja, hogy a felügyelőség hatósággá alakult, és ez hogyan befolyásolja a fogyasztóvédelmi hatásköröket és a szakmai munkát – Miben más, miben különbözik a szeptembertől végzett fogyasztóvédelem a korábbiaktól?
– Szeptember elseje óta magam is több helyen olvastam azt, hogy a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség hatósággá alakult. Engedje meg, hogy eloszlassam az ezzel összefüggő tévhitet: eddig is hatóság voltunk, csupán korábban a névben ez így nem jelent meg. A névváltoztatás – Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségből Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság – részben szimbolikus jelentőségű, de hivatott jelezni azt is, hogy elindult egy folyamat. Ez a folyamat pedig szoros összefüggésben áll a kormány által az elmúlt évben elfogadott III. középtávú fogyasztóvédelmi politikában megfogalmazott célokkal, prioritásokkal és feladatokkal.
Már a kormányprogram is leszögezte, hogy az erős fogyasztóvédelem a jól működő gazdaság elengedhetetlen feltétele, ami nemcsak növeli a verseny tisztaságát, védi a fogyasztók egészségét, biztonságát, anyagi érdekeit, csökkenti kiszolgáltatottságukat a piacon erőfölényben lévőkkel szemben, hanem érvényt szerez az „értéket a pénzért” elv érvényesülésének, és ezzel nemcsak fogyasztóként, de adófizetőként is védi a köztársaság polgárait.
Az idézett kormányzati stratégia ezen célkitűzések mentén született, amelynek egyik nagyon fontos eleme – a fogyasztóvédelem társadalmasítása, vagyis a társadalom önvédelmének megerősítése mellett – egy erős és hatékony fogyasztóvédelmi hatóság kialakítása, amely alkalmas a határozottabb állami fellépésre és szerepvállalásra.
A különbség a korábbiakhoz képest a már említett hatékonyabb munkamegosztásban, ellenőrzési módszerekben, és a közvetlen irányítás előnyeiben rejlik. Lehetőség lesz a tartalmilag alaposabb, ha úgy tetszik „mélyebb” vizsgálódásokra, és az egységes, ahol kell szigorúbb bírságpolitika megvalósítására.
– Hogyan érinti a változás a fogyasztókat – Számíthatunk-e arra, hogy csökken a jogos panaszok száma a forgalomba került termékekkel szemben?
– A panaszok száma csak részben függ a hatósági ellenőrzések tartalmától és mennyiségétől. A hatóság mindent megtesz annak érdekében, hogy a fogyasztók életét, testi épségét, egészségét veszélyeztető termékek ne legyenek kaphatók a kereskedelemben, de arra is „figyel”, hogy például lejárt minőség-megőrzésű élelmiszerek ne legyenek a polcokon. Az ezzel összefüggő „jogos panaszokat” a hatóság kivizsgálja és számít is a fogyasztói bejelentésekre, jelzésekre, hiszen fogyasztóból sokkal több van, mint hatósági ellenőrből. Ebben az összefüggésben a fogyasztó a legjobb fogyasztóvédő, aki a problémák hatóságnak való jelzését nem valamifajta – rossz értelemben vett – feljelentésnek tekinti, hanem a saját és a többi fogyasztó érdekében tett közérdekű magatartásnak. Ha tehát a termékek biztonságosságára vagy minőségére vonatkozó fogyasztói jelzések, megkeresések száma nő, az nem feltétlenül a problémák sokasodását jelenti, sokkal inkább a fogyasztói tudatosság növekedését.
Ami a helyszínen el nem intézhető ügyek számát illeti: itt mindenképpen javulást szeretnénk elérni. A panaszok igen jelentős része szavatossági, jótállási ügyekre, egyedi fogyasztói jogvitákra vonatkozik. Tapasztalataink szerint az ügyek közül jó néhány azért nem oldható meg az üzletben, mert a kereskedő, a vevőszolgálati munkatárs nem ismeri, vagy rosszul ismeri a vonatkozó törvényekben, rendeletekben található szabályokat, és mindenféle jogi megalapozottság nélkül „küldi el” a vásárlót. Ennek a problémának a megoldásában csak az egyik eszköz a hatósági ellenőrzés, a másik, hogy a szakmai szervezeteken keresztül, vagy akár az áruházláncok dolgozói felé közvetlenül juttassuk el azokat az információkat, amelyek a jogszabályoknak megfelelő ügyintézés irányába viszi el a vitákat. A hatóságnak közvetlen döntési jogköre nincs az egyes ügyekben, meg kell azonban találni azokat az eszközöket, amelyek segítségével javítani lehet a sok helyen tarthatatlan gyakorlaton.
– A változás jelenti-e azt is, hogy nagyobb büntetéssel sújtják azokat, akik megszegik a törvényes előírásokat – S ennek érezhető-e már valamilyen pozitív hatása?
– A szigorúbb bírságpolitika konkrét elhatározása a hatóságnak, de csak ott, ahol ez szükséges. A pénzbeni szankciónak nem az a célja, hogy vállalkozásokat tegyen tönkre, hanem az, hogy a következetesen, tendenciózusan a fogyasztók érdekeit figyelmen kívül hagyó vállalkozásokat „jobb belátásra bírja”. Egészen bizonyos, hogy azoknál a kereskedőknél, szolgáltatóknál, ahol az eddigi hatósági szankciók nem vezettek eredményre, ott akár nagyságrendi változásra is lehet számítani. Az erőteljesebb bírságolás mindazonáltal már megkezdődött, elsősorban dohánytermékek reklámozása, illetőleg a gyermek- és fiatalkorúak egészséges erkölcsi fejlődését károsító hirdetések miatt hozott a hatóság százmilliós nagyságrendű bírságokat tartalmazó határozatokat. A cél a visszatartó erejű intézkedések mellett természetesen továbbra is az arányosság, azaz a jogsértés súlyához, a jogsértéssel érintett fogyasztói kör nagyságához igazodó bírság kiszabása.
– Gyakran hallható az a vélekedés, hogy a vizsgálódások következményei aránytalanul sújtják a kistermelőket, kiskereskedőket, szemben a multinacionális cégekkel, amelyek könnyebben kibújnak a szankciók alól.
– Az ilyen vélekedések mögött általában nem szerepel semmilyen statisztika, a hatóság eredményei ugyanis épp az ellenkezőjét mutatják. A felügyelők általában és elsősorban ott igyekeznek rendszeresebb ellenőrzéseket tartani, ahol jelentősebb nagyságú fogyasztói kör fordul meg, és ezek a helyek jellemzően a hipermarketek, bevásárlóközpontok stb. De sokkal intenzívebben kíván a hatóság a jövőben foglalkozni a nagy szolgáltatókkal is, legyen az közüzemi, távközlési vagy hírközlési szolgáltatás. A szankciók alóli kibúvást illetően pedig csak egy hozzávetőleges adat: az NFH pernyertességi aránya 80 százalék fölötti, tehát a hatósági határozatok megalapozottak, kiállják a bírósági felülvizsgálat próbáját.
– Mennyire felkészült az új feladatra a hatóság – Megvannak-e a szükséges anyagi eszközeik és a személyi feltételek a fogyasztóvédelem még hatékonyabb működtetéséhez?
– A személyi feltételek már idén javulnak: 2008-ban százötven fővel bővül a hatóság létszáma, 2009-ben pedig újabb közel száz új munkatárs munkába állítására lesz lehetőség. Mindehhez a költségvetési források is rendelkezésre állni látszanak, innentől kezdve a hatóság dolga, hogy a rábízott humán és anyagi erőforrásokkal megfelelően, hatékonyan gazdálkodjon.
– Melyek lesznek a 2008. év legfontosabb feladatai?
– A 2008. évi ellenőrzési programot a szociális és munkaügyi miniszter elfogadta, a prioritások – a korábbiakban már említettekhez képest – elsősorban a leginkább rászorulók – a gyermek- és fiatalkorúak, vagy az idősek – érdekeinek védelme mentén húzódnak. Továbbra is kiemelt ellenőrzési feladat lesz a 18 éven aluliak dohánytermékkel és szeszes itallal való kiszolgálásának ellenőrzése, a gyermekjátékok piacfelügyeleti ellenőrzése, a gyermekétkeztetés vizsgálata, de ellenőrizni fogjuk a kirándulással egybekötött termékbemutatók során történő szerződéskötési gyakorlatot, azt látjuk ugyanis, hogy a főleg időseket megcélzó „programokon” alapvető fogyasztói érdekek sérülnek. Ami az építőipar területét illeti: sor kerül többek között a tetőfedő anyagok piacfelügyeleti ellenőrzésére, a parketták, laminált padlóburkolók címkézésének, megfelelőség igazolásának és használati útmutatójának ellenőrzésére, a kerámia burkolólapok, PVC padlók, tapéták forgalmazási körülményeinek ellenőrzésére, és a hatóság igyekszik megoldást találni, információt, tanácsot adni azokra az állampolgári megkeresésekre is, amelyek a gyakorlatban tapasztalható visszásságokra, jogsértésekre hívják fel a figyelmet. [/html”>
Hozzászólások