A főváros betonrengetegében élő emberek talán el sem tudják képzelni, hogy mindössze 10-15 kilométerre tőlük természetközelben is lehet élni, és ez nem csupán pénzkérdés. Aki vállalja, hogy kicsit messzebb kerül a belvárostól, korábbi lakhelyétől elszakadvakezd új életet, az – állítom – hosszabb életű lesz itt a Földön. És mindenképpen boldogabb. Bizonyíték rá Semmelweis Tibor hangszerkészítő-mester és Andrea Asszony. ezúttal barátságos nappalijukból lépünk ki a kertbe, házukat pedig következő számunkban mutatjuk be.
Merő véletlen, hogy ottjártunkkor néhány percre betoppant Semmelweisékhez építész barátjuk, akitől e házat vásárolták, s aki, bármilyen különös, még nem látta az általuk kialakított mediterrán kertet. Annak idején, jó egy éve a házat körülölelő 13 ősfenyő látványa kápráztatta el a vevőjelölteket. Amúgy meglehetősen elhanyagolt állapotok uralkodtak a ház körül.
– Tibor, ez egy kis paradicsom! – mondja elképedve Pocsai József, a volt tulajdonos, számból véve ki a szót. – És a gyerekek is hogy nőnek! – mutat a növendék fenyőcskék hattagú kis csoportjára. Azokat ugyanis még ő ültette vagy hét esztendeje.
A házigazda csak mosolyog:
– Az öregek is nőttek, azok már lehetnek vagy 25 évesek. – Majd komolyságot színlelve nekem magyarázza: – Azért tudott olyan hatalmas összeget kérni Pocsai úr tőlem, amikor közöltem vele, hogy megveszem a házát. De azt mondtam, mindegy, hogy ez az ember mit kér, kifizetem, mert ezek a fák a szívemhez szóltak.
– Még visszatérnék röviden az átriumból átalakított télikertre. Mitől olyan gyönyörűek és hatalmasak a növények – Tökéletes hozzáértéssel foglalkoznak velük?
– Csak most tanuljuk, hogyan is kell bánni velük. És igazán nem drága megoldásokat választottunk. Nem múlandó anyaggal, műanyaggal vagy fával vettük körül a növényeket, hanem a természet egyik leggyönyörűbb alkotásával, terméskővel.
A növényeket pedig különböző kertészetekből válogattuk össze. Néha tévedtünk is, de ha valami nem érezte itt jól magát, hoztunk a helyére mást, ami megtetszett.
Én nagyon szívesen bíbelődöm a kertben is, mert a növények láthatóan meghálálják a törődést. Most már egyre többet hozzáolvasok, tanulom ősz fejjel a kertészkedést. Hihetetlen boldogság látni a munkánk eredményét. Legalább harminc örökzöld bokrot ültettünk. Több kertészetet végiglátogattunk, nem egy helyen már törzsvendégekként fogadnak, s csak nevetnek, amikor belépünk, mert tudják, hogy mindig teli kosárral távozunk. Ha Andi hív a mobilomon, s kérdezem tőle, találd ki, hol vagyok, rögtön rávágja, hogy a kertészetben.
A virágok nagy része egynyári virág. A bokrok legtöbbje első éves, remélem, már idén is szépek lesznek, de jövőre fognak csak igazán kibontakozni. Van közöttük aranyeső, borbolya, krizantém, hortenzia. Különböző fajták, rendezetlen csoportba ültetve, persze figyelembe véve, melyik árnyéktűrőbb, melyik napigényesebb, melyik hol érzi jobban magát.
Segítséget nem kérünk, mert akkor igazán a miénk ez a kert, ha mi alakítjuk, ápoljuk, gondozzuk. Aztán leülünk a szaletlibe egy pohár vörösborral, és megcsodáljuk, amit alkottunk. Karnyújtásnyira tőlünk a fenyőkön rigók fészkelnek. Csönd van, béke és nyugalom. Semmiért nem adnám. (Azt hiszem, ők sem?)
A szaletlihez vezető út és a régi fal terméskőburkolatát is mi készítettük, valamint a különféle világításokat. A kertben mindenhol földbe süllyesztett öntözőberendezés van, hogy ne kelljen rettegni attól, esetleges távollétünk, elfoglaltságunk miatt nem tudunk locsolni, s egy tartós kánikula kiszárít mindent.
A grillsütő kiválóan működik, úgyhogy nagy bulikat lehet itt rendezni. A kerti vendéglátásban vannak tapasztalataink, minden lényeges szabadtéri technológiát kipróbáltunk már korábban a Kis-Duna partján lévő házunk kertjében.
A beszélgetés során kiderül, Andi is örömmel vesz részt a kerti munkákban, de bölcs asszony módjára hagyja a férjét kibontakozni. Jó humorral meséli el, hogy csaknem másfél négyzetméternyi terület szinte teljes mértékben az ő fennhatósága alá kerülhetett. A ház ura rábízta, hogy szabadon, ízlése szerint alakíthat ki ott egy színfoltot.
– Akkor elmentem megvenni a növényeket – meséli – , s gondoltam, elkészülök az ültetéssel, mire Tibor hazajön. Ám ő váratlanul korán betoppant. Alig kezdtem még csak úgy cserepestül kirakosgatni a virágokat, amikor megjelent, s azt mondta: – Biztosan oda gondolod – Nem lehetne inkább amoda?” És akkor én csak annyit mondtam: – Most szépen menj be, mert ez állítólag az én felségterületem.” Aztán mindennek megtaláltam a helyét még cserepestül, és megmutattam neki: – Jó lesz így – Beültethetem?” És akkor ő azt mondta: – Igen, lehet.”
– Én pedig éjjel kilopóztam és átrendeztem az egészet – mondja a – főnök”, és úgy nevet, hogy természetesen mindnyájan tudjuk, vicc az egész. De még emlékeztet rá, hogy hátul a sziklakert ugyancsak Andi ízlését és keze munkáját dicséri.
Tipikus délszaki jellegzetesség, hogy a – birodalmat” kőfal veszi körül. Megjegyzem, itt ez nagyon is jó döntés volt, mert a szomszédos házak elég közel vannak, és senki sem szereti, ha a kertjében színpadon érzi magát.
Semmelweis Tibor így fogalmazza meg ezzel kapcsolatos érzéseit:
– A kőkerítés már állt, amikor mi idejöttünk. Talán etikai okokból, vagy nem is tudom, milyen szó illik ide, nem biztos, hogy megépítettem volna. De ha már más ezt megtette, ennek így, utólag bevallom, nagyon örülök. Valóban nem szeretnék egy valóságshow szereplője lenni. Ha kilépek a kapun, egy más világ fogad, s amikor belépek ide, akkor is egy más világba érkezem. És nekem ez a belső világ tetszik jobban.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások