Feked, a sváb Hollókő

Feked, a sváb Hollókő

FaceBook  Twitter  rjon neknk!

Dombok által közrefogva, erdők mélyén bújik meg a kicsiny zsákfalu, Feked. A Mecsek dél-keleti lábához napjában csak pár busz érkezik, vasútállomása sincs régen. Ám Feked lakói mégis boldogok; falujuk a nyugalom, csönd, béke szigete, kultúrájuk, építészeti örökségük pedig méltán válhatna Magyarország útikönyvekbe, prospektusokba kívánkozó látnivalójává.

 

 

Az itteniek évszázadokon át megőrizték német identitásukat, hagyományaikat, szokásaikat. A második világháborút követő kitelepítéseknek azonban a falu német ajkú lakossága is áldozatul esett. Feked hűséges lakói azonban nem nyugodtak bele a történelem vad ítéletébe, három család kivételével a kitelepítettek idővel mind hazatértek szeretett szülőföldjükre. Visszavásárolták házaikat, földjeiket azoktól, akiket otthonaikba költöztettek.

 

 

Hosszú, keskeny ajtók

 

Értékes a falu 1765-ben épült, 1846-ban bővített barokk római katolikus temploma is, ám nem ezért látogatunk el Fekedre, hanem az egyedi, sehol máshol nem található német népi architektúra örökségéért. A környéken ugyan Véménden, Erdősmecskén, Palotabozsokon is megmaradt néhány épület, amely a vidék németségének építészeti emlékét őrzik, de olyan nagy számban, és főleg jó állapotban sehol máshol nem találhatók, mint Fekeden.

 

Az, hogy ennyi épület átvészelte a '60-as évek „sátortetős-kockaház” rajzását, egy picit a szerencsének is köszönhető. A falubeliek mindig szorgalmas, jómódú emberek voltak, akik megtehették, hogy gyermekeiknek Pécsett, Mohácson vagy Pécsváradon vesznek házat, így a régi épületeket nem bontották le az újak kedvéért.

 

A faluban sétálva csak ámul a látogató, mert a látvány idegen szemnek felfoghatatlan. A települést leginkább egy skanzenhez lehetne hasonlítani: megannyi ház áll egymás mellett katonás, fésűs beépítésű rendben, mindegyik egyforma, de mégis más. A szemet-lelket gyönyörködtető (nép)művészeti élmény végigkíséri a látogatót szinte az egész községen.

 

Minden lakóház különlegesen arányos, utcai oromzata nagyszerűen kidolgozott, s a legkülönfélébb színekben pompázik. A hosszú porták - amelyek jórészt a múlt század '10-es-’30-as éveiben épültek - sok helyen míves kovácsoltvas kerítéssel és kapuval támaszkodnak egymáshoz. Jellegzetesen fekedi építészeti megoldás a faragásokkal ékesített és festett, magas, keskeny utcai bejárati ajtó, amely a tornácra, vagy más néven a gangra nyílik.

 

 

Festett tornácoszlopok

 

Az ajtók fölött színes üvegmozaikokkal díszített ablakok köszönnek az idegenre. Az ablakon átszűrődő napsugár egészen különleges fényhatást varázsol a tornác-gangra. A gangra, ami az egész épület előtt végigfut, és faragott, különböző színekre festett oszlopsor húzódik előtte, amelyek kavalkádja minden ideérkező szívét megmelegítik. Ide nyílnak a házak helyiségeinek ablakai is.
Sétám közben megérkezik vendéglátóm, Tillmann Péter polgármester, és immár együtt rójuk a piciny falu két utcáját, amely tulajdonképpen egy, csak a település közepén kettéválasztja az egykori romos paplakból lett turistaszálló és a templom. A házak előtt elhaladva a falu első embere sorolja, hol, ki lakik, és honnan jött. Így megtudom, hogy német, osztrák, holland és svéd háztulajdonosok is élnek a faluban.
Fekeden több mint negyven épített emlék - lakóházak, kovácsoltvas kerítések és kapuk, pincék, gazdasági épületek, és egy kőfeszület - került örökségvédelem alá. A 2006 márciusában elfogadott településrendezési terv szigorúan őrködik az eddig is óvott épített környezet megmaradása fölött. Felújítás során a villamos és telefon vezetékek csak a tetőre kerülhetnek, a gázvezeték csövei a föld alá, és festéskor a homlokzat, de még a kerítés színét sem lehet önkényesen megválasztani.
„Azt szeretnénk, hogy Feked ne egy skanzen falu legyen, hanem élettel teli, igazi község” - fogalmaz a polgármester. A Nógrád megyében található hasonló méretű és adottságú Hollókőnek sikerült megőriznie és a ma emberének bemutatni évszázados szépségét, Feked is méltán érdemelne figyelmet az országtól. Egyetértően bólogatok.
Régi tárgyak, új energiák
Egy takarosan felújított ház kapuja előtt állunk meg. A ház asszonya, Varga Klára nyit nekünk ajtót, svéd férje, Ulf Pilhoffer, békésen borozgat a teraszon a kellemes délutáni napsütésben.
A házaspár otthonában nemcsak arról kaphatunk képet, miként festett egy 1920-as években épült német otthon, hanem arról is, hogyan lehet megőrizni az ódont, az értékest, a praktikust, a szemet gyönyörködtetőt a mai kor viszonyaihoz igazítva. Az épületbe lépve érzékelhető az egykori helyiségkiosztás: a fehérre meszelt konyhából belátható a teljes ház, mivel minden szoba egymásból nyílik (nyílott). A konyharészt az ebédlőtől hatalmas, a keresztgerendát támasztó faoszlop választja el. A konyhából nyíló teraszt az egykori disznóólból alakították át. A teraszon hajdani marhaiga, fapapucs, öntöttvas sparhelt és rengeteg virág díszlik. Kérdésemre, hogy használják is e tárgyat a keramikus Varga Klára így felel: „Egy részüket igen, ám még ha nem is jók semmire, akkor is érdemesebb megőrizni e tárgyakat, mint hagyni az enyészetnek. Ezek az eszközök új energiával töltenek föl, hiszen a múlt olyan szép emlékei, melyek boldogabbá teszik az ember minden percét.”
A konyhából a pincelejáró mellett vezet az út a következő helyiségbe, ahol egy ebédlőt alakított ki a házaspár. A halvány sárgára festett egykori szobában is a meleget adó, eredeti Zsolnay kerámia kályha viszi a prímet. Csodálatos mintáitól, színeitől nehezen szabadul a szem, mint ahogy a padláson lelt sílécektől, a hajdani malátasör plakátjától, a faragott szekrényes faliórától, a lócától, rokkától, vaskályháktól, és az ezer további gyönyörűséges iparművészeti műremektől, ami e házban új életre kelt.

Cikkek
& ÉrdekessÉgek

Átadták a Nemzeti Táncszínházat

Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. Az évek óta tartó nagyszabású kulturális beruházásokkal Budapest immár Európa egyik kulturális ékkövévé vált, és hol van még a sor vége – Operaház, Nemzeti Múzeum kertje, Liget Projekt. A Millenáris Parkban most átadott Nemzeti Táncszínház nemcsak a magyar táncszakma számára jelent mérföldkövet, befogadó otthona lesz a teljes hazai és nemzetközi táncművészetnek. A Nemzeti Táncszínház a hazai táncszíntér legfontosabb központjaként 2001 óta szolgálja a magyar kultúrát, befogadó színházként az intézmény közel negyven magyar, professzionális társulattal dolgozik együtt. A néptáncon át a klasszikus balettig, a társas tánctól a kortárs táncon keresztül az interaktív gyermekelőadásokig, műfaji sokszínűséggel kívánja fenntartani a táncszínházba járó közönség érdeklődését. Évente közel 300 előadást mutatnak be, hazai előadásaik éves nézőszáma megközelíti a százezer főt. A közel hétezer négyzetméteres Nemzeti Táncszínházat ZDA Zoboki Építésziroda tervei alapján a Millenáris Park E épületében, a volt GANZ művek egykori ipari épületéből alakították ki, új főhomlokzattal és előcsarnokkal. A beruházás munkái 2014-ben kezdődtek, a kivitelezésre kiírt legjobb pályázatot a ZÁÉV Építőipari Zrt. nyújtotta be. A beruházás összköltsége 4.6 milliárd forint volt. A beruházás során létrehoztak egy 368 főt befogadó nagytermet, 120 fős kistermet, két próbatermet, kamaratermet, valamint a hozzá kapcsolódó kiszolgáló helyiségeket és öltözőket. Az épületben helyet kapott még egy hangstúdió is, és egy szezontól függetlenül folyamatosan nyitva tartó kávézó. A napjaink legmodernebb technikai elvárásainak megfelelő, kifejezetten táncelőadásokra tervezett épület nagytermében speciális színpadot és mobil nézőteret alakítottak ki, Red Dot Design-díjas székekkel. A tervezők célja kettős volt: egyrészt kiemelni a meglévő ipari műemléképület erényeit, másrészt úgy alakítani át a teret, hogy az megfeleljen a táncszakma szerteágazó jelenlegi és jövőbeli igényeinek is. Az egybefüggő, pillérek nélküli előcsarnok felett kapott helyet a térben lebegő kisterem. A különleges mérnöki megoldásnak köszönhetően a terem csonka kúpként lóg be az előcsarnok fölé: a termet tartó 1500 tonnás vasbeton szerkezethez közel 200 tonna betonacélt építettek be, a tartók geometriáját finoman lekövető fa-álmennyezet pedig 13 ezer darab faelem felhasználásával készült. Fotó forrása: Hlinka Zsolt {igallery id=4799|cid=1011|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

A Közlekedési Múzeum új épülete

A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A Közlekedési Múzeum új helyszínén, a kőbányai volt Északi Járműjavítóban hirdették ki a nemzetközi építészeti tervpályázat eredményét, amelyre 13 magyar és külföldi pályamű érkezett, és az első díjat a világhírű amerikai Diller Scofidio + Renfro építésziroda "komplex, a terület ipari örökségét izgalmasan ellenpontozó, korszerű kiállítótereket és magas minőségű szabadtereket létrehozó" terve nyerte el. A kormány döntése értelmében a Közlekedési Múzeum régi városligeti épülete újjáépítését követően a Magyar Innováció Házának ad majd otthont, az ország egyik leglátogatottabb múzeumának számító Közlekedési Múzeum új épületét pedig a volt Északi Járműjavító Dízelcsarnokának bővítésével hozzák létre. A terület közvetlenül kapcsolódik az egykori járműjavító úgynevezett Eiffel-csarnokában már épülő Opera Műhelyházhoz. E két beruházás együttesen Budapest legnagyobb barnamezős kulturális városfejlesztése, amely a mintegy hét hektáron megvalósuló programjával alapvetően változtatja meg a Kőbánya és a belváros közötti jelenlegi rozsdaövezetet, és néhány év alatt új közösségi és kulturális központtá alakul át. A legkorszerűbb kiállítástechnológiával újjáépített üzemcsarnok különleges helytörténeti és építészeti emlék marad, ám ezzel a funkcióváltással véglegesen bekapcsolódik a főváros vérkeringésébe és Budapestet a nemzetközi múzeumi élet élvonalába helyezi. A pozitív változás a környező városrészek felértékelődését is magával hozza, ami hosszú távon előmozdíthatja Kőbánya egészének megújulását. További fontos cél volt, hogy a múzeum ne csak a családoknak szóljon, hanem szakértőknek is - jegyezte meg. Kristin Feireiss azt mondta: a nyertes pályamű egy olyan kiemelkedő alkotás, amely egyesíti egyetlen épületkomplexumon belül a történelmet, a jelent és a jövőt. A szintén zsűritag Pieter Jonckers, a belga nemzeti vasúti múzeum igazgatója úgy fogalmazott: a nyertes terv lenyűgözte őket, "bátorságot mutatott, nyíltságot, ambíciót, becsvágyat, valamint vízióval is rendelkezett". Budapest, Magyarország és a világ megérdemli ezt a múzeumot, amely "elképesztő, lélegzetelállító hely lesz" - jelentette ki. Képek forrása: Diller Scofidio {igallery id=4799|cid=1016|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}

Miért lelkesedünk 2019-ben?

Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Az Ambiente trend előrejelzéseit évről évre világméretű kutatások előzik meg. Az enteriőr dizájn fejlődését e trendek felismerése, a színek, stílusok, anyagok és az ezekhez társuló érzetek meghatározása nagyban befolyásolja. Mi ezért látogattunk el idén is a frankfurti Ambiente 2019 kiállításra. Napról napra szaklapok, dizájnerek és influencerek kínálnak egyedi és a szüntelen megújulás szükségességét hirdető megoldásokat egy-egy felmerülő kérdésben. Egyre erőteljesebb azonban az a réteg, aki pontos célját megfogalmazva nyugalmat és tudatosságot keres a viszonylag gyorsan változó enteriőrtrendek között. 2019-ben azonban az Ambiente dizájner kutatói szerint létezik egy közös nevező, amely a fenntarthatóság – természetközeliség – újrahasznosíthatóság metatrendje lesz. Az Ambiente 2019 három nagyon fontos kategóriára osztott trendjei elsősorban azt mutatták be, hogy a közös nevezővel létrehozott eredmények milyen attraktívak és változatosak lehetnek. 1. Ízléses rezidencia A tökéletes szaktudással, kifogástalan kivitelezéssel, gazdag színekkel, érzéki anyagokkal, tiszta vonalakkal és tökéletes arányokkal létrehozott nyugodt, időtlen elegancia trendje. A kiválasztott kedvenc darabok egyszeri alkotások, pontos célok mentén készültek.Minden kifinomult, elegáns, árnyalt, érzéki, ugyanokkor nem szokványos. A legtöbbet használt anyagok a nemes fák, a bőr, abouclé, a bársony, a velúr és a porcelán. Felületekben pedig a színes üveg, a dombornyomott, csiszolt, strukturáltfa és fémfelületek kapnak központi szerepet. 2. Csendes, nyugodt környezet Természetes, diszkrét, puha, lágy, szemlélődésre hívó, nyugtató enteriőr. Egyszerűen szép környezet, ahol a természetes, egyszerű, egyben hasznos termékek kielégítik a nyugalomra és az őszinteségre vágyók igényeit,a lágy színek pedig hozzájárulnak a stresszmentesített otthonhoz. Az anyagok és a kreativitás tiszteletben tartása mind a tervezés, mind a gyártás során nagy jelentőséggel bír.A természetes alapanyagokatkísérleti modern és hagyományos kézműves technikákkal kombináltan dolgozzák fel. Az enteriőr jellemző textíliái a gyapjú, a selyem, a kender és a vászon, valamint a fa, kő, szalma, agyag és kerámia gyakran az újrahasznosítás eredményei. A környezet fenntartható, innovatív, egyszerű és őszinte.   3. Örömteli enteriőr A stylingnak ezekben az enteriőrökben óriási a szerepe: mint önkifejezés merész színkombinációkkal és a véletlenszerű felfedezés varázsával alkot. A homogenitásnak, egységességnek itt nincs esélye. A dolgok rendezetlen módon keverednek, és játékosan a változatosságot ünneplik kompromisszumtól mentesen és örömtelin. Minden színes, vidám, élénk, gondtalan, merész, kicsit őrült, játékos és spontán. A minták keveréke ugyanolyan szokatlan, mint az anyagok sokfélesége: a botanikai motívumok, a geometriai és a túlméretezett figurák, a vintage nyomatok, illusztratív kárpitok és az innovatívan újrahasznosított műanyagok frissítő és meglepő módon párosulnak.A környezet kreatív, sokoldalú, nem szokványos, illusztrált, virágos, mintás és élénk. Japanstyle szekció Külön figyelemre méltó volt a kiállítás Japanstyle szekciója, amely szokatlan anyagkombinációival, felületeivel szerkesztőségünket levette a lábáról! A japán kultúrából idén bőven töltekezhetett a közönség. Színekben az algaszínek (norizöld), a cseresznyevirág, a cseresznyefa vörösesbarna árnyalatai, az alumíniumszürke, a szénfekete, a yamabuki sárga és a khaki szilvaszín, felületekben a nori alga felületéhez hasonló préselt, fémesen csillogó tört felületek – különösen alumíniumból és papírból – hódítottak és vonultak végig a különböző szekciókon. A kiállítás kiemelt partnere India volt, akik egyedi kézműves technikáikkal készített textiljeikkel, fém és fonott áruival vonzották a látogatókat. A Mi Otthonunk kedvenc dizájnere Pravinsinh Solanki indiai formatervező volt, aki kézműves, ragasztás és illesztés nélküli fából faragott és hasított vállfáival lenyűgözött bennünket! Élmény volt a madarak inspirálta remekműveket kézbe vennünk!   {igallery id=4799|cid=1013|pid=1|type=category|children=0|showmenu=0|tags=|limit=0}