Ahol még nem épült ki a közmű, vagy van szennyvízcsatorna-hálózat, de a rácsatlakozás a távolság miatt nagyon drága, ott a telken belüli megoldások közül választhatunk. A döntés a helyi adottságoktól, a környezetvédelmi előírásoktól, műszaki, természeti adottságoktól függ. Választhatunk akár egy egészen különleges módszert is, melynek a lelke egy mesterséges mocsár.
Zárt szennyvíztároló építése akkor indokolt, ha nincs csatornahálózat és a telek kis mérete, erős lejtése, lépcsőssége nem teszi lehetővé a szikkasztást, tisztítást. A tároló készülhet vízzáró habarccsal vakolt téglából, vagy betonból. Hátránya, hogy az összegyűlt szennyvizet gyakran el kell szállíttatni.
Célszerűbb a szennyvíz házilagos megtisztítása, majd szikkasztása. Kis telekméret esetén különböző kisberendezésekkel tisztítható a szennyvíz. 700 négyzetméter feletti telkeken szóba kerülhet a gyökértéri tisztítás is, amely természetközeli, gazdaságos módszer, de hazánkban még nem terjedt el.
A kisberendezések többaknás beton, műanyag, vagy rozsdamentes acél műtárgyak, melyekben felfogják, folyamatosan gyűjtik a házból távozó szennyvizet, és biológiailag aktív csepegtetőtestek, eleveniszapos – kirothasztás?, valamint gépi berendezések (levegőbefúvók, keverők, szivattyús áramoltatók) segítségével feldolgozzák azt. A kapacitás jobb kihasználása érdekében egy berendezés akár több családi házban keletkező szennyvíz tisztítására is alkalmazható. A beruházás (kb. 0,5-1,5 millió forint) így rövid távon megtérül. A házi szennyvíztisztító helyigénye kicsi, de a beépített szerelvények és az energiaigény miatt a fenntartási és üzemeltetési költsége magasabb, mint a szikkasztásnak és a gyökérteres tisztításnak.
A szikkasztásos eljárásnál a házból távozó szennyvíz kétaknás mechanikai és biológiai előtisztítóba kerül, ahol lezajlanak az anaerob biológiai folyamatok, a szennyvíz ülepíthető része lesüllyed, lebomlik. Az iszapot csupán kétévente szükséges elszállíttatni. Az oldómedencéből a szennyvíz az osztóaknán keresztül egyenletes terheléssel jut a szikkasztóhálózatba. A szikkasztóhálózat 50-70 centiméter mélyen, kavicságyban elhelyezett dréncsőrendszer. A kavics- és talajréteget geotextília választja el, így a kavicsréteg vízvezető marad, és a rajta kialakuló biológiailag aktív hártya tovább tisztítja a vizet. A szikkasztómezőre vízigényes kerti növények, gyep, sekély gyökérzetű bokrok ültethetők, nem javasoltak a mély, erős gyökérzetű évelők, a fák.
Korunk legújabb módszere az ún. természetközeli szennyvíztisztítás (a legismertebb, leginkább bevált a gyökérzónás technológia). Annyiban tér el a mechanikai-biológiai eljárásoktól, hogy a tisztítótelep a tájba illeszkedik, és energiaráfordítás, valamint gépészeti és villamos berendezések nélkül működik. Kiszolgálhat egy-két családot, de kisebb településeket is.
A rendszer lelke a mesterséges mocsár: a betonnal vagy tófóliával szigetelt medencében lévő szilárd hordozóra (talajra, homokra, sóderre, kőzúzalékra) telepített vízi, mocsári növények és nádültetvény. Az előzőleg leülepített szennyvizet elosztórendszeren keresztül függőleges vagy vízszintes folyási irányban átvezetik az előbb ismertetett szűrőágyon, ahol aerob és anaerob folyamatok mennek végbe, ezért a tisztítás többlépcsős, hatékony. Az aerob folyamatokhoz szükséges oxigént a telepített növények biztosítják: a leveleikben termelődött oxigént a gyökérzeten keresztül a szűrőmezőbe juttatják. A gyökérzet közelében létrejött oxigéndús mikrokörnyezetben, az ott élő mikroorganizmusok közreműködésével lezajlik a szerves anyagok oxidációja. A gyökérzet egyben biztosítja a talaj porozitását is. Télen az üreges nádtesben jut le a levegő a gyökértérbe, még kemény hidegben is, amikor a víz felszíne befagy. Megfigyelések szerint egyébként a nádágyak nem fagynak be, mert a folyamatosan érkező szennyvíz eleve melegebb a környezetnél, másrészt a szennyvíznek alacsonyabb a fagyáspontja, harmadrészt a biológiai bomláskor is termelődik hő.
A nádasok mérete a megtisztítandó szennyvíz mennyiségétől függ. A területigény lakónként 3-7 négyzetméter.
A mesterséges mocsárból egy kis kerti tóba folyik a víz némi utótisztulásra, szellőzésre, oxigénfelvételre, hogy azután egy külön felfogó aknába vezetve a kert locsolására hasznosulhasson. Tapasztalatok szerint a tavacska élővilága változatos, megélnek benne a tiszta természeti környezetet igénylő állatok, mint a díszhalak, békák, szalamandrák, gőték, rákocskák.
Hozzászólások