Jövőre az építőipari anyagárak 8-10 százalékos emelését prognosztizálják. Reális-e ez a szám, ha igen, mi várható a téglaiparban, érezhető-e a könnyűszerkezetes házak terjedése, miért foglalkozik továbbá a gyártóóriás a panelkérdéssel. Bodnár Györgyöt, a Wienerberger Téglaipari Rt. kereskedelmi igazgatóját kérdeztük a témákról.
– Magam 10-15 százalékos áremelkedésről is hallottam egy tévéhíradóban – kezdi a beszélgetést Bodnár György -, bár az energiahordozók árának és áfájának növekedése ekkora emelkedést nem indokol.
n Kényszer alatt?
Az áfát a gyártók a termékbe beépítik és visszaigénylik, az áfa váltása tehát a vevőket nem érinti, az energiaár emelése a nagyfogyasztóknál pedig három éve már megtörtént – avat be a részletekbe a kereskedelmi igazgató. – Azóta 42 százalékkal fizetünk többet, más építőanyag-gyártóknak ez jövőre lesz esedékes. A Téglás Szövetség elnökeként természetesen hozzáteszem, hogy ez a kis- és közepes gyárakat valóban komolyan foga sújtani.
Ha a napról-napra felröppenő újabb és újabb adónemek kivetésére nem kerül sor, pusztán az energia-áremelés következtében tehát a téglaárak nem változhatnak az inflációt jelentős mértékben meghaladóan. Ezt 6-10 százalékra várják.
– Mindez megnyugtató, mégis minden piaci szereplő tart az új lakások iránti kereslet visszaesésétől.
– Ha visszaesik, az nem a téglaár-emelkedésen múlik. Az alapvető probléma az, hogy a lakásprogramból hiányoznak a számok, a konkrétumok.
Tavaly ősz óta például kényszer alatt élnek a lakásépítők.
Messze nem lett volna ennyi – a mai napig ható – kereslet a banki kölcsönök iránt, ha a következő 2-3 évben építkezni szándékozók ne próbálták volna minél előbbre hozni építkezésüket, félve a kedvező hitelek megszüntetésétől. Sajnos most sem tudja megmondani senki, hogy a következő négy évben, vagy legalább a kormányciklus végéig mire lehet számítani.
– A bizonytalanság természetesen nemcsak az egyes embereket érinti, hanem a cégeket is.
– Állandóan arról hallani manapság, hogy kevés a külföldi befektető Magyarországon. Lehet-e újakat találni, azt nem tudom, de bizonyára az a legfontosabb, hogy a már itt lévő cégek ne vigyék ki a pénzüket, hanem itt fektessék be. Ha például én a Wienerberger tulajdonosaival el tudom fogadtatni, hogy a pénzük a lehető legjobb helyen van itt, akkor ide teszik a pénzüket. Ha nem, akkor oda, ahol ezt el tudták fogadtatni.
n Könnyűszerkezet kontra tégla
– A könnyűszerkezetes házépítés egyre népszerűbb tőlünk nyugatabbra, s nálunk is nő az érdeklődés. Milyen stratégiával készülnek felvenni a versenyt ezzel a tendenciával – Érzik-e egyáltalán a hatását?
– A könnyűszerkezetes házak piaci részesedése néhány éve még nulla volt Magyarországon, ma pedig 8 százalék körüli. Nyilvánvalóan örülnénk, ha ilyen konkurencia nem lenne, de tudomásul kell venni, hogy van. Egy szavunk sem lenne azonban, ha Magyarországon azt lehetne könnyűszerkezetes ház címén látni, amit Ausztriában vagy még inkább Németországban. Egy statisztika szerint a könnyűszerkezetes házak 60 százalékát a helyszínen megépített építmények teszik ki, s ezek többségének nem lenne szabad felépülnie. Azt gondolom, az államnak határozottabban fel kellene lépnie a kontárok ellen. Helyesnek tartom az építés-felügyeleti rendszer megerősítését.
A kérdés másik felére a személyes véleményem a következő. A természetben önmagában van valamilyen segítség, hogy hol miből érdemes építkezni. Talán nem véletlen, hogy Magyarországon rengeteg agyag van, méghozzá jó minőségű. Nálunk már nagyüzemi körülmények között készül egy olyan építőanyag, a tégla, amely erre az éghajlatra a legmegfelelőbb. Hogy miért jó téglaházban lakni – ezt szeretnénk átadni a vevőknek. Egyébként Szlovénia, Olaszország mellett Magyarország a legnagyobb téglás ország. Ma még hozzátartozik az építkezéshez a tégla, és hiszem, hogy ez a jövőben is így marad.
n Komplex rehabilitáció
– A Wienerberger napirendre tűzte a panelkérdést. Miért?
– A panelkérdés nyilvánvalóan nem túl pozitív számunkra, hiszen ha a lakáscélú állami keretből többet fordítanak a panelek felújítására, kevesebb marad az általunk támogatott új lakásépítésre. Ettől függetlenül a kérdést is előítéletmentesen kellene kezelni. Annak, hogy az összes panelépítményt el kell dózerolni, nem túl sok realitása van, hiszen legalább 600 ezer ilyen lakás van. Egy alternatívát kívánunk felmutatni a döntéshozóknak, ezért megbíztunk egy kutatóintézetet a kérdés vizsgálatával. Álláspontjuk szerint az, hogy valamennyit újítsuk fel, alapvetően hibás. Csak a nyílászárók cseréje és a külső szigetelés a teljes állománynál 2.500 milliárd forintba kerülne. Ugyanakkor ettől nem oldódna meg a kérdés, mert az image-e nem lenne jobb ezeknek a lakásoknak. Németországban is tömegével állnak üresen, pedig gyönyörűen felújították. A panelkérdést tehát a komplex rehabilitáció szintjén kell kezelni. Területenként, egyenként – a pro és kontra érveket mérlegelve – teljesen új rehabilitációra van szükség: egyes paneleket tehát le kell bontani, melléjük vagy helyükre sorházakat, négyemeletes társasházakat kell építeni, parkokkal. Valószínűleg a bontás, felújítás, új építés hármas együttes alkalmazása a jövő.
Hozzászólások