Vendéglátónk, Lehoczky Krisztina festőművész nem a szavak embere. Szerinte a bennünk rejlő gondolatot a beszéd helyett tónusokkal, motívumokkal, jelképekkel fejezhetjük ki leginkább… S ezt a színpompás, vászonra festett kódrendszert saját otthonában mutatja meg nekünk.
A három épületből álló birtok legkisebb házában, az egykori kertészlakban alakította ki különleges lakását a kétgyermekes festőművész. A rusztikus hangulatú terméskő ház – eredeti funkciójához híven – ma is a gazdagon burjánzó, ősfás kert természetesen szervült része: szinte elbújik ebben a mesés ligetben… Falait borostyán- és vadszőlőindák borítják, tövéhez mohos kövek, üde páfrányok lapulnak, oldalait körbeveszi a dús aljnövényzet és a szépen öregedő fák lombja. Az előszobához csatolt télikertben összemosódnak a kint és bent határai, itt telelnek át a cserepesek, a zsenge bujtások, hogy tavasszal, új életet kezdve díszítsék a kert egyik-másik szegletét. Ezt a folytonos megújulást, az élet természetes lüktetésének szimbólumait, az újjászületés motívumait találjuk odabent, a falakat borító és a festőállványon várakozó képeken, az átfestett bútorok felületén, a kovácsoltvas korlátok kanyarulataiban. Kanyargó indák, tűzpiros tulipánok, felrobbanás előtt álló bimbók, a teljesség körtáncát járó ívek, egymásba olvadó tónusok, párokba rendeződő organikus formák lepik el a vásznakat és magát az otthont, amely nem mindennapi tereivel önmagában is egy rendhagyó alkotás. Az eredeti házikóhoz évtizedek során több ütemben csatlakoztak a bővítmények, míg elnyerte mostani, több mint kétszeresére növelt alapterületét. Először az impozáns nappali épült meg, hat méteres belmagasságának köszönhetően egy galériaszintet is magába foglalva. Itt, a nap minden órájában, a változó fényfürdőben élnek igazán Krisztina óriási festményei, amelyek kellemes szimbiózisban léteznek a saját tervezésű fa polcrendszerrel és tatami-asztallal, a szentendrei skanzenben látott, majd „lemásolt” mélyzöld szemeskályhával, a távol-keleti utazásokról hazacipelt kilimekkel, a kultikus tárgyakkal, és az iparművész testvér által kivitelezett kovácsoltvas korlátokkal. De ugyanilyen színes eklektika, szabadon áramló látványfolyam hömpölyög a családi ereklyékkel és a további feldolgozásra váró tarka textilekkel zsúfolt tetőtérben is, ami alvóhely és varrószoba is egyben… Vagy a meghatározhatatlan stílusú elvarázsolt konyhában, ahol a régi, lomtalanított bútorokat saját festéssel, kelim motívumokkal keltette új életre vendéglátónk. A felületeket fedő meleg, természetes földszínek visszaköszönnek a ház padlóját borító keleti szőnyegekről, a belőlük varrt párnákról, a nád-és rattanbútorokról, a virágcserepeket rejtő kosarakról és szakajtókról, de ott vannak a művésznő titokzatos, szenvedéllyel teli képein is. A színpompás festmények nagy része – melyek már nem fértek el a falakon – a kisszobában berendezett téli és a kert végében kialakított nyári műterem között mozog, és vár az aktuális vevőkre, gyűjtőkre és kiállításokra. Jó néhányat belőlük a budai Scheffer galériában látni viszont. De vannak képek, amelyek a műhelybe heti rendszerességgel érkező kisiskolásokat és felnőtt csoportokat inspirálják szabad, jókedvű alkotásra, Krisztina irányításával. Aki a müncheni képzőművészeti akadémia és a pécsi mesterképzés után, két gyermeke mellett végezte el a művészetterápia szakot. Azóta családtagok, barátok és alkotni vágyók társaságában is rendszeresen megtapasztalja a művészet lélekemelő, gátlásokat oldó, önkifejezést segítő szerepét, amely többet ér az egyszerű szavaknál.
Hozzászólások