Szellőzés vagy/és klíma?

Az épületek fejlődésével egyre több gépészeti berendezés kerül lakóépületeinkbe. De vajon valóban szükségünk van ezekre? Néhány évtizede még elviseltük a nyarakat klíma és szellőztető rendszer nélkül, ma már otthonunkban is egyre inkább vágyunk a forró nyári levegő falon kívül tartására. A kérdés csak az, hogy e téren hol húzódik az egészséges határ.

A gépi szellőzés és/vagy klíma mind nagyobb térnyerésében megnövekedett komfortigényeink mellett nem elhanyagolható az a körülmény sem, hogy az utóbbi évtizedben nyaranta akár hetekre is elviselhetetlenül forró hetek köszöntenek ránk, megnehezítve a normális munkavégzést, otthonainkban az éjszakai pihenést. A téma kapcsán azonban az energiatakarékosság szempontjaira is figyelemmel kell lennünk, még akkor is, ha épületeink szigetelésével és nyílászáró-cseréjével nagyot léptünk előre.

A tökéletes mégsem tökéletes
A jó minőségű nyílászárók alkalmasak a külső levegő teljes kirekesztésére, gyakorlatilag légmentesen zárnak, a friss levegőt kint, a párás levegőt pedig bent rekesztve. Épületgépészek gyakorta szembesülnek olyan problémával, hogy egy jól megépített vagy felújított, jól szigetelt, nyílászárócserén átesett házban télen az ablakokon folyik a víz, sőt, nem ritka, hogy a falakon penész jelenik meg, a gardróbszobában, ahol nem jár a levegő, penészfoltosodnak a ruhák. A lakástulajdonosok felháborodása érthető, hiszen egy vagyont költöttek az építésre/felújításra, és rosszabb lett a helyzet, mint előtte volt. Sajnos a korszerű hűtésekkel is akad gond: a mennyezethűtés például kellemetlen meglepetéseket tud okozni rekkenő melegben. Magas páratartalmú zárt helyiségekben nagyméretű hideg felületeket produkálva bizony előfordulhat, hogy egyszerre csak csöpögni kezd a víz a mennyezetről.

Mi lehet a baj?
Tény, hogy a korszerű épülettechnikai megoldások új problémákat hoznak, mert a friss levegőt kizárjuk, az általunk termelt párát pedig bent tartjuk a lakásokban. Valóban, a jó nyílászárók mellett nem elegendő a napi egyszeri vagy kétszeri szellőztetés, pláne, ha családunk nőtagjainak bevett szokása, hogy a mosott ruhát a gyerekszobában teregeti ki. A bajt csak fokozza, ha a korszerű fűtő-hűtő megoldásokat alkalmazzuk, mert ezek esetében külön figyelni kell a páraegyensúlyra is. Ha a hűtött felület hőmérsékletével harmatpont – azaz a víz kicsapódásához szükséges hőmérséklet – alá megyünk, akkor már akár vízcseppek potyoghatnak a nyakunkba a mennyezetről.
Az épületszerkezetek hőmérséklete csak nagyon lassan változtatható, és adott esetben az egy helyiségben tartózkodó túl sok ember is képes a kívánt páratartalmat percek alatt felborítani. A hűtés korlátja ebben az esetben nem a hőmérséklet, hanem a páratartalom lesz.

Vissza a régi ablakokhoz, vagy mégsem?
A legtöbb új építésű lakásban találkozunk a szobák külső ablakaiba szerelt légbevezetőkkel, amelyek gyakorlatilag a jó légzárású nyílászárók tudatos „elrontására” hivatottak. A beltéri oldalon elhelyezett páraérzékelős zsaluszerkezet friss levegőt enged a helyiségbe, amikor túlságosan nagy odabent a páratartalom. Ez a maga egyszerűségével jó megoldást nyújt kisebb alapterületű, hagyományos radiátoros fűtéssel ellátott lakásokban, ahol a beáramló téli hideg levegőt az ablak alatt lévő radiátor felmelegíti, és nem engedi, hogy betóduljon a lakásba.
Egy családi házban, ahol az alacsony hőmérsékletű fűtés miatt nagyméretű felületfűtést alakítanak ki, nem ez a legszerencsésebb megoldás: nincs az ablakok alatt olyan fűtőtest, ami meg tudná akadályozni a hideg levegő beáramlását, ráadásul nagy mennyiségű levegőt csak akkor tudunk bevezetni, ha onnan el is vezetjük. Ezt pedig csak lakásszellőztető berendezésekkel lehet megoldani. Ez azt jelenti, hogy gépi úton fújjuk be a külső friss levegőt, és szintén gépi úton szívjuk el az elhasznált párás levegőt. Ilyenkor téli napokon a hideg levegő felmelegítéséről is gondoskodni kell, ezért e rendszerek kivétel nélkül mind hővisszanyerős berendezések, azaz az épületből elszívott meleg (20-22 ^oC-os) levegővel előmelegítik a kinti hideg levegőt, rengeteg megenergiát spórolva. A folyamatosan működő szellőztető berendezésekhez előfűtés nem szükséges, a bevezetésre kerülő levegőt fel tudjuk melegíteni annyira, hogy ne okozzon hidegérzetet még zimankós téli napokon sem. Opcionálisan lehet elektromos fűtést rendelni a készülékekhez, ezekre azonban a hazai időjárási viszonyok között az esetek legnagyobb részében nincs szükség. A helyiségek folyamatos frisslevegő-ellátása révén egészen kicsi mennyiségek is elegendőek a pára okozta problémák elkerülésére. A helyiségenként bevezetendő 20-40 m³/h légmennyiség még egy nagy családi ház teljes frisslevegő-igénye esetén se megy 300-500 m³/h fölé. Az összességében kicsi légmennyiségek miatt a rendszer halk lesz, kicsi ellenállású, így a ventillációhoz szükséges elektromos teljesítmény is viszonylag csekély marad.

Akkor most szellőzés vagy klíma?
Az energiafogyasztás racionalizálása magával hozza az alacsony hőmérsékletű szerkezeti fűtéseket, hűtéseket, és természetesen a jó szigetelést, a profi nyílászárókat, amelyek az utca zaját és a külső levegőt is kizárják. Ezekkel a korszerű megoldásokkal nem kérdés, hogy a cikk címében szereplő vagy szócskát és-re kell cserélni, ha valóban korszerű és jó megoldást akarunk alkalmazni új épületünkben. A frisslevegő-ellátó rendszerek a hagyományos megoldásoknál jóval nagyobb szakértelmet igényelnek, ezért méretezésüket bízzuk olyan szakemberre, aki valóban jól ismeri a beépítendő megoldást.

A fontosabb elvárások közül lássunk néhányat!

1. Mivel a berendezés folyamatos üzemű, éjszaka és nappal egyaránt működik, ezért fontos, hogy halk legyen. Alapvető elvárás az is, hogy a csőrendszer ne okozzon áthallást a lakás egyes helyiségei között. A rövid légcsatornák sajnos jól vezetik a hangot, ha szükséges, építsünk be hangcsillapítókat, több helyiség szellőztetésére pedig külön építsünk ki légcsatornát a szellőzőberendezéstől, így a szomszédos helyiségek zaja garantáltan nem hallatszik át.
2. A bevezetett levegő mennyiségének elegendőnek kell lennie a háztartásban felmerülő páraproblémák megoldására, ezért a bevezetés helyét alaposan át kell gondolni.
3. Nagyon fontos kérdés a „Hová lehet szerelni?” kérdése. Gyakran előfordul, hogy egyszintes épületeknél a födém fölött szerelik a csöveket, emiatt a cső jelentős hőszigelésére van szükség. Sokkal jobb megoldás, ha a légcsatornákat a lakás fűtött terébe helyezzük, elkerülve ezzel a hőcserélő által előfűtött levegő újbóli visszahűlését, ami viszont felvet esztétikai problémákat.
4. Biztosítani kell a berendezés szakszerű tisztíthatóságát, ami nem csak az építés során fontos. Rendszeresen gondoskodni kell a központi egységbe beépített szűrők cseréjéről, és időszakonként a csőrendszer tisztítása is fontos teendőnk.

Végül a legfontosabb elvárás, hogy a kivitelezést követően a rendszer valóban azt a teljesítményt és hatékonyságot nyújtsa, amit a lakástulajdonos remélt, ezért a légmennyiségek pontos beszabályozását és a kivitelezését mindig bízzuk tapasztalt szakcégre.