Organikus építészeti formák, zöld zsalugáterek, Gaudi építőművészetére emlékeztető lépcső és tetőterasz, eklektika a javából. Ki gondolná, hogy a nagyon is egyedi szemléletmódú családi ház alapja egy, a hatvanas években épült présház volt. Ez a ház nem trendi, nem minimál, pláne nem mediterrán, egyszerűen saját maga. A történelembe lép be az, aki átlépi a küszöbét.
A ház egyik legszebb zuga a kert és a terasz, innen szétnézve a sváb falu hangulata azonnal megfogja az embert. Az épület nyeregtetejének közepéből egy jókora darabot hasítottak ki, itt kapott helyet a tetőterasz, ahonnan gyönyörű kilátás tárul elénk.
Egy, a tájba, a tipikus kis sváb faluba nagyon nem illő ipari épület. Alatta két tizenkilencedik századi borospince. Száznegyven év történelme egymásra rétegződve. Valahogy így nézett ki mindez az átépítés előtt. A ház helyén eredetileg két, 1850 és 1880 között épült borospince állt. Ezekre épült egy-egy kis présház, amelyet a hatvanas években lebontottak, és az akkori tsz épített ide egy szőlőbegyűjtő, darálóépületet, amely egy roppant egyszerű, sóskúti mészkőből rakott, lapos tetős ház volt. Bumfordi módon kétemeletesként a falusi kis házak között, ám mégis volt valamiféle bája: a tsz spalettás ablakokat rakott az épületre, így a mészkő falak és a zsalugáterek olaszos hangulatot kölcsönöztek neki.
Mai tulajdonosa Gábor – az Egyesült Államokban élő, de e vidékről származó építési vállalkozó, aki főleg felújításokat, átépítéseket végez – már gyerekkorában beleszeretett a régi présházba. Amerikából hazatérve első dolga volt, hogy megvásárolja, és megbízta Kuli László helyi építészt, hogy tervezze át családi házzá.
Amerikában mindent kidobnak, amit egyszer kibontottak, Gábor azonban, a magyar gyűjtögető mentalitásnak köszönhetően, egy konténernyi csempét, bútort és egyebet hozott haza, amely a ház belsőjét meghatározza. Az újrahasznosító szemlélet mindenhol visszaköszön a házon, hiszen Gábor és László sem szeretik kihajítani a dolgokat, inkább addig forgatják, addig gondolkodnak, amíg valami új funkciót nem találnak nekik.
A ház két szintből áll, az alsó a szuterén, itt van a bejárat, a „kocsma”, a pincék és a gépészet helyisége. A lakótérbe egy lépcsőházon keresztül jutunk fel, a nappali– étkező–konyha mellett három szoba kapott helyet. A történelembe lép be az, aki átlépi a régi présház küszöbét: nemcsak maga az épület, vagy a büszkén domborodó régies hangulatú kemence, hanem a tulajdonos személyes tárgyai, az amerikai és kelet-európai „retró relikviák”, a mindenfelé felbukkanó régi autómodellek, a képek a falon, mind-mind a mi történetünk, a mi történelmünk… A falu is értékelte az átépítést: a régi présház tavaly faluszépítési díjat kapott.
„A téglaborítású ívelt lépcső és a díszes kémény Gaudi építőművészetét juttatja eszünkbe”
A bővületben hatalmas tér, a mintegy 25 négyzetméter alapterületű étkező–konyha tárul elénk. A bútorok és a mennyezetről lógó színes bisztrólámpák Amerikából származnak, utóbbiak Gábor szerint jó kontrasztot adnak a fa mennyezettel és a rusztikus bútorzattal. A konyhaasztal a pincében talált régi hordók dongáiból készült.
A ház igazi központja az étkezőben a kemence, amely süt, főz, és a házat is fűti; kárpátaljai mesterek munkája. Az építéséhez felhasznált agyagot a falu határában bányászták ki. A kemence tetején a világ minden tájáról összegyűjtött tárgyak néznek velünk szembe, a legfeltűnőbbek talán a mongóliai zsírkő szobrok.
A gyönyörű, „őrült” fürdő arról tanúskodik, hogy a tulajdonos komoly csempegyűjtő. A sokszínűség meglepő harmóniát áraszt.
| Napjainkban egyre inkább előtérbe kerül a gazdaságos építés és a fenntartható épületek szempontrendszere, de eközben hajlamosak vagyunk átsiklani meglévő értékeink felett. Pedig ezek a lábunk előtt hevernek és egy kis odafigyeléssel, szeretettel kibonthatók, lefejthető róluk a felesleg. Ez az „újrahasznosító” építés-szemlélet érhető tetten ezen a házon is, ahol az építtető bohém lelki világa, gyűjtőszenvedélye és alkotókedve tovább gazdagította az eredeti elképzelést. |  |
|
| Kuli László |
A ház alatt két borospince húzódik. A kisebbik a lakáshoz tartozó, a nagyobbik, sóskúti kőből rakott, akár borozó is lehetne. A „buli pincének” külön bejárata van, a helyiséget begalériázták, a kis falépcsőn a pihenőbe juthatnak fel a barátok.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások