Ha behunyjuk a szemünket, a mediterrán szó hallatán fehérre meszelt házat látunk vastag falakkal, zsalugáterekkel, égetett tetőcseréppel. A házban pedig zajosan étkező családot látunk, amint szenvedélyes szóváltásba keverednek az asztal fölött.
Építészet
A tradicionális mediterrán ház tagolt tömegek egymás fölé- és mellérendelt halmazából épül fel, lapos tetősíkokkal, amelyet kolostorcserép, illetve annak modernizált változata fed. Másik jellemzője a nagy terasz, melyet ormótlan kőkerítéssel bástyáznak körbe, s erre kicsi ablakokat vájnak: minél délebbre megyünk, a meleg miatt annál kisebbek az ablakok, így kedveltek a hosszanti nyílások, lőrések is. A vastag, egyenetlenül vakolt falak legtöbbször hófehérek, de előfordul az okker szín is. Néhol előszeretettel alkalmazzák a kéknek egy bizonyos árnyalatát a faszerkezetek festésére, például az ablakkereteknél, zsalugátereken, illetve a külső gerendázaton. Arab mintára a spanyol házak udvara zárt vagy sokszög alakú, középen kúttal. Az olaszoknál fatáblák helyett a fényt finoman megszűrő zsalugáterekkel találkozunk, és megjelennek a sárga és narancs árnyalatok a házfalakon.
A teraszok gazdagon díszített vaskorlátjai, a kertek kovácsoltvas kerítései és hatalmas kapui a kovácsmesterség remekei. Görögországban a házakat szinte kivétel nélkül fehérre meszelik, sőt kisebb településeken a döngölt agyagjárdákat is ezzel tartják tisztán. A forróság ellen az ablaknyílásokat fatáblákkal zárják el, amelyeket az
ajtókkal együtt leginkább tengerkékre festenek. A szőlőlugasokkal árnyékolt erkélyeket kovácsoltvassal vagy robusztus
kőkorláttal határolják.
Lakberendezés
A két elsődleges jellegzetesség a színek és a padlóburkolat. Minél délebbre megyünk, annál világosabb a kolorit, a legmelegebb részeken már a meszelt fehér szín uralkodik, amelyet egy-egy élénk folttal díszítenek. Divatos a merész, erőteljes színezés, illetve a színek váltogatása a különböző falsíkokon. Padlóként szeretik a terrakottát, a mázas kerámialapokat, de a természetes kőburkolatokat is. Ezek az idő múlásával megkopnak, de a patina a bensőségesség légkörét árasztja. A felforrósodott padlót szívesen locsolják fel hideg vízzel, így hűsítve a helyiségeket. A berendezésre a nagy tér, a szigetszerűen elhelyezett kevés bútor, és az étkezőasztal dominanciája jellemző. A köztudat a kovácsoltvas, kő és tömörfa bútorokat tekinti a stílus elemeinek, holott ennél jóval több jellegzetesség hangsúlyozására, következetes anyaghasználatra van szükség. Persze ezek is területenként változóak lehetnek.
Helyi jellegzetességek
provance-i mediterrán – meleg színek, antikolt vagy kőburkolatú falak, egyszerű fapadló, égetett kerámia járólapok, nem hivalkodó asztalos- és kovácsmunkák, ódon tárgyak, tágas konyha és étkező
spanyol mediterrán – reprezentativitás, túldíszítés, monumentalitás, arany, narancs, vérvörös színek, fa- vagy kovácsoltvas tárgyak, bőrhuzatok, áttört, csipkézett fémrácsozatok, színes mázas csempék, díszes vasalatok, sötét faragott bútorok, kézzel festett terrakotta edények- majolikák, geometrikus és növényi ornamentika
olasz mediterrán – egyszerűség és elegancia a formatervezésben, karakteres díszítőmotívumok, finom és drága textíliák, kontrasztok
görög mediterrán – fabútorok, élénk színű csíkokkal átszőtt textilek, fekete és fehér kavicsokkal kirakott padló, mázas kerámialapok
Hozzászólások