Saját vízmű a pincében, a padláson

A láthatatlan vezeték
Aggódó tetőfelújítók
Magasiskola – A tetőterek rétegrendi kialakítása

Mértékadó vélemények szerint a globális éghajlatváltozás következtében Magyarországon is szárazabb, forróbb nyarak várhatók, ami a kerttulajdonosokat tökéletesebb, hatékonyabb, víztakarékos öntözésre inspirálja. A jól megtervezett, kiépített öntözőrendszerek, a gyökereket tápláló, gondosan elhelyezett “izzadó” csövek, porlasztófejek, öntözőkomputerek azonban csak akkor védik meg növényeinket a kiszáradástól, ha elegendő mennyiségű és megfelelő nyomású víz jut a vezetékbe. Ahová nem ér a helyi vízmű hálózata, ott a különböző típusú szivattyúk és házi vízellátó rendszerek segítenek.

 

 

A szivattyúk kézi, vagy motoros meghajtásúak. A kéziszivattyúk szárnylapátosak vagy dugattyúsak lehetnek, cső kutakra közvetlenül csatlakoztathatók, ásott kutakra lábszelepes szívócsővel építhetők be. Vízszállításuk percenként 20-40 liter. Kéziszivattyút ma már ritkán, esetenként nosztalgiából használnak a kút vagy ciszterna vizének vödrökbe, öntözőkannákba, tartályokba pumpálására.

 

A villanymotoros szivattyút a kút típusának és vízhozamának függvényében választhatjuk ki. A szivattyúk legfontosabb műszaki jellemzője a percenként vagy óránként szállított víz mennyisége és a szállítómagasság. A két érték a motor erejétől és egymástól is függ. A szivattyú bizonyos határokon belül különböző tömegű víz szállítására képes. Alacsonyabb helyre több, magasabbra kevesebb vizet továbbít. A szállítómagasság-vízellátás összefüggését a szivattyú jelleggörbéje (Q-H görbéje) mutatja meg. A szivattyú további fontos jellemzője a szívóképesség, vagyis az a mélység, ahonnan még fel tudja szívni a vizet, ez általában öt-hat méter. Figyeljünk arra, hogy a szivattyú a kút vízszintje fölött ennél ne legyen magasabban, célszerű a víz szintjéhez minél közelebb elhelyezni. Fontos szempont egyrészt, hogy a szivattyú soha ne fusson szárazon, mert tönkremegy a villanymotor, másrészt nehogy víz alá kerüljön a szerkezet.

n A búvárszivattyúk
Mélyebb fúrt kutaknál csak a víz alá merített búvárszivattyúk használhatók. A komplex házi vízellátó rendszer kiépítésekor a mély kutakból búvárszivatytyúval egy nagyobb, szintkapcsolóval felszerelt víztároló tartályba nyomják fel a vizet. Innen az önfelszívó szivattyús házi vízellátó berendezés továbbítja a hálózatba a vizet az előre beállított nyomáson.
Kaphatók olyan nagyteljesítményű, erős mélykút szivatytyúk, amelyekkel az előbb említett puffer tartály nélkül, direktben is megoldható a háztartás vízzel való ellátása. A szivattyú vezérlését ebben az esetben nyomásérzékelő elektronikus kapcsolóval (presszkontrollal), vagy hagyományos hidrofor tartállyal és mechanikus nyomáskapcsolóval oldhatjuk meg. A nyomócső kútból kibukkanó végébe építhetjük be a nyomáskapcsolót, a nyomásmérő órát és a hidrofor tartályt. A szivattyú motorját a vízkivételtől függően a nyomáskapcsoló vezérli, a gumimembrános légüst pedig a nyomásingadozások nélküli rugalmas víztartalékot biztosítja. A búvárszivattyú teljesítményét úgy válasszuk meg, hogy a nyomáskapcsolónál maradó nyomásérték a kikapcsolási nyomást 15-20 százalékkal túllépje. A rendszer optimális kifolyási nyomása 2 bar, de öntözőrendszereknél ennél magasabb is lehet. A nyomás és térfogatigényt a kertépítők határozzák meg a rendszer jellegétől függően.
A presszkontrollos védelemmel telepített búvárszivattyút csak egyszerűbb, kisebb öntözési, locsolási, autómosási feladatokra érdemes telepíteni. Nagyobb teljesítményű locsolórendszer kiszolgálása már nyomólégüstös házi vízművet igényel, mivel egy-egy hagyományos kerti szórófejnek általában percenként minimum húsz liter vízre van szüksége.

n A nyomólégüstös berendezés
A nyomólégüstös és a nyílt tartályos házi vízellátó berendezés a kommunális vezetékes vízellátás kényelmét nyújtja saját kútból nyert vízzel. Házi vízellátó készüléknek általában a nyomólégüstös eszközt nevezik. A piacon lévő nagy szivattyú- és öntözőrendszer gyártók mindegyike a saját márkanevén kínál ilyen berendezéseket (pl. AL-KO, Grundfoss, Wilo, Gardena, K-Tech). A nyomólégüstös vízellátókat egybeszerelten, készen árusítják, ezek tartalmazzák az elektromotoros szivattyút, az automatikus nyomáskapcsolós szivattyúvezérlést, a hő-, a szárazon futás elleni védelmet, a manométert és a 25-40-60-80 literes gumimembrános tartályt. A berendezés közvetlenül a kútból, a ciszternából vagy egy nagyobb puffer tartályból szívja fel a vizet és továbbítja a fogyasztóhelyekre. Néhol a városi hálózat alacsony nyomásának növelésére is felhasználják. Ebben az esetben a bejövő nyomás és a szivattyú munkaponti nyomásának az összege a kimenő nyomás értéke. Nyomásfokozásra egyébként vízszintes tengelyű, többlépcsős, rendkívül zajszegény szivattyúkat érdemes alkalmazni.

n A nyílt
tartályos rendszer
A nyílt tartályos házi rendszer a víztornyos vízellátás házilag kivitelezhető változata. Az épületen belül a legmagasabb helyen (lehetőleg a tetőtérben, a padláson) nagyméretű (egy köbméter körüli) tartályt helyezünk el. Az önfelszívó, vagy búvárszivattyú ebbe nyomja fel a vizet, s innen gravitációsan jut el a vételezési helyekre. Mielőtt a víz teljesen elfogyna a tartályból, egy úszó szintkapcsoló működésbe hozza a szivattyút, gondoskodva az utántöltésről. Egyetlen hátránya a viszonylag alacsony víznyomás.
A vízvezetékről csupán anynyit érdemes megjegyezni, hogy a gerincvezetéket az esetleges túlnyomás elviselése érdekében lehetőleg 10 bar üzemi nyomásra gyártott KPE csővel ajánlott kiépíteni. A kertben a fagyhatár alá földbe fektetett vezetékek is ezek az idő- és korrózióálló KPE csövek legyenek, a házon belül használhatjuk a réz vagy a különféle műanyag gyártmányokat.

Ezt követő cikkünk:
Ezt megelőző cikkünk:

Hozzászólások

0
    0
    Az Ön Kosara
    Your cart is emptyReturn to Shop