Porst Réka, a Meska kézműves internetes portál egyik megalapítója mérnök végzettségű, akárcsak a férje, György Róbert. Ám amikor nyolc évvel ezelőtt megvettek egy romos házat, mindkettőjükből felszínre tört a kreativitás, igyekeztek mindent maguk elkészíteni. Otthonuk igazán különleges, s az a jó benne, hogy sosem lesz igazán kész – tehát alkalom van újra és újra alkotni.
A Meska jelmondata – saját kézzel, szívvel-lélekkel – tökéletesen illik a házaspárra, sőt, a három gyerekre is. Hanga (10), Borka (8) és Zente (7) is mindig alkot valamit, és csodálkoznak, másoknak miért nincs emeletes ágykuckójuk, napocska lámpával a mennyezeten.
– Emeletes házban laktunk Csepelen, de nagyon vágytunk egy családi házra – meséli Réka –, ezért úgy gondoltuk, keresünk a kerületben egy üres telket, és építkezünk. Csakhogy üres telek nem volt, alakítani kellett az elképzeléseinken. Kutatni kezdtünk olyan ház után, amelyet teljesen ki tudunk forgatni eredeti állapotából, anélkül, hogy földig le kellene rombolni. Nyolc évvel ezelőtt találtunk rá erre a csodás házra. Némely szobában nyakig ért a szemét, mi azonban mégsem ezt láttuk, hanem a nagy lehetőséget. Lelki szemeim előtt megjelent, ha az ablakok fölül kivesszük a redőnytokot, és magát az ablakot megnagyítjuk, micsoda fény árad majd a szobákba! A házat megvettük, aztán egy fél évig tervezgettünk, mit, hogyan alakítunk át. Ízlelgettük a lehetőségeket. Aztán belevágtunk. Gyakorlatilag csak a főfalak maradtak meg, és amikor a szakemberek szerkezetkészen átadták nekünk, mi kezdtünk el tobzódni. S nagyon nem a megszokott módon.
A házaspár rengeteget dolgozott, létrejött a nagy konyha, a nappali, a szobák, és úgy-ahogy még be is rendezkedtek.
– És akkorra elfáradtunk, ihletet vesztettünk. De nem bántuk, hiszen tudtuk, hogy semmit nem szeretnénk elkapkodni, nem akarunk átmeneti megoldásokat, mert azok aztán meg is maradnak. Fél év is eltelt, mire felvirágzott bennünk ismét a kreativitás, s szép lassan, egymás után kezdtük a vágyaink szerint berendezni a szobákat. – Csak a természetes anyagok jöhetnek szóba nálunk – folytatja Réka. – Fa, kő, üveg, semmi műanyag! Nemrég alakítottuk át a nappalinkat, ahol eddig egy kanapé állt, de úgy gondoltuk, hogy nem igazán meghitt és kényelmes a családunknak, tehát valami olyasmit képzeltünk el, ami jobban lehetővé teszi az együttlétet. Így alakult ki a dobogó. Van egy alkotósarok is a házban, ahol bőrözni, nemezelni lehet. Réka sokféle technikát kipróbált már: ha szüksége van például néhány fonott kosárra vagy agyagedényre, természetes, hogy elmegy egy tanfolyamra, és megpróbálja maga elkészíteni.
– Persze ezek a tárgyak sokszor nem tökéletesek, de ezt egyáltalán nem bánom. Ahányszor rájuk nézek, kedves emlékeket ébresztenek fel bennem, és éppen a tökéletlenségük az, amitől még fontosabbak a számunkra. Sokat járjuk a világot, és sok olyan tárgyunk van, amelyeket az utazásainkról hoztunk magunkkal, s ezek meghatározó jelenléttel vannak az otthonunkban. Ha pedig valami új dolgon törjük a fejünket, először alaposan megtervezzük. És bár a végén néha kiderül, hogy az ötlet nem megvalósítható, mi nem hisszük el, és elkezdünk tovább kutakodni a témában. A legtöbbször az a vége, hogy mégis megmegoldható, ha nem is a megszokott módon. Erre a legjobb példa a székely kapunk, amely a csuklós buszok mintájára nyílik.
Ilyen a házunk, és az életünk is. Nem mindenhol párhuzamos, nem mindenhol precízen illeszkedő, vagy simára csiszolt. De imádunk itt és így élni.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások