Bár Nagyházi Csaba munkanapjai nagy részét műkincsek között tölti, otthon is szívesen veszi körül magát kedves, antik darabokkal. A Balaton utcai Galéria és Aukciósház tulajdonosa nagy műgonddal és szeretettel válogatja meg „lakótársait”. Ezek többek egyszerű bútoroknál, műtárgyaknál. Üzenetük van, hangulatuk rabul ejtő.
A ház átláthatatlan kerítés mögé bújik, de az ajtón belépve különös hangulat keríti hatalmába az embert: millió műtárgy bámul rá kíváncsian. Ez a ház él! 1980 körül épült, de szinte évente toldottak hozzá egy-egy részt, ahogy az itt élő három generáció igényei megkívánták. A több tört, eltolt szintből összeálló épületszerkezet igazi térélmény. A gondosan megválogatott antik tárgyak jól érvényesülnek, hatásuk nem hogy gyengítené, de kifejezetten erősíti egymást! Nagyházi Csaba nap mint nap rendezgeti, csoportosítja kedvenc tárgyait.
– Az itthon töltött idő nagy része is ezzel telik! – meséli.
Nem is könnyű elkezdeni a tárlatvezetést, ezért a legújabb érdeklődési körtől, a keleti tárgyaktól indulunk. A felső szintre vezető lépcső mellett beépített polcokon gyönyörű Buddha-szobrokkal találkozunk. A szoba úszik a fényben, a házigazda maga cserélte ki a tetőablakokat.
A házigazda éremgyűjtő édesapjától örökölte régiségszeretetét. Debrecenben született, így adta magát a népies tárgyak gyűjtése, melyeket ma is kedvel és nagy szeretettel gyűjti is. A kedvencek csoportja később kerámia- és üvegtárgyakkal bővült, majd festmények, bútorok és szőnyegek következtek. Legszeretettebb darabjai az olykor pajzán ivódalokkal feliratozott ivókancsók, bokályok. A vizeskancsó-gyűjtemény Debrecen környékéről, az Alföldről, Tiszafüredről származik, a butellák Mezőcsátról valók, a bokályok pedig erdélyi mesterek munkái. A gyűjtések fő vezérelve mindenkor a minőség.
A gyerekek szobáin is érződik a műtárgyak szeretete, ahol keverednek a modern és antik bútorok. A ház a rengeteg műkincs ellenére sem múzeum. A bútorok mellett festmények uralják a teret. A képek téma szerint csoportosítva lógnak a falakon, külön a modernek, a portrék, a régiek és a vallási ihletésűek. A nappali szobában egész falat betöltő, XVII. századi gobelint láthatunk: egy brüsszeli manufaktúra munkája. Ilyeneket rendszerint csak megrendelésre, nemesi kastélyokba készítettek, ez is egy sorozat része, de a többi darab még hiányzik.
Az antik tárgyak szeretete érhető tetten ahogyan Nagyháziék lebontásra szánt épületek ajtajait mentették át a lakásukba.
Az egyik egy kastélyból, a másik a siklódi templomból való. A képet a lakásban szétszórt különleges apróságok teszik teljessé. A vitrinben római kori üvegcsékre, borotvatartó tokokra bukkanunk, az ablakpárkányokon apró szobrok sorakoznak, s a nagy szerelem, a gótikus, barokk faszobrok, korpuszok, madonnák is tekintélyes helyet birtokolnak mindenütt.
Az udvarra a sok különleges afrikai tárgynak, faragványnak, kerámiának otthont adó télikerten át is kisétálhatunk. A kertben is könnyen botlunk régi épületelemekbe, például a tornác oszlopába, amely évszázadokkal ezelőttről származik. Az udvarra a sok különleges afrikai tárgynak, faragványnak, kerámiának otthont adó télikerten át is kisétálhatunk.
A házba visszatérve érezhető csak igazán, hogy lehetetlenség betelni vele. Minden pillanatban valami más apróság ragadja meg a bámészkodó figyelmét. Kályhacsempe-gyűjtemény tájak szerint csoportosítva. Kárpátaljáról, a lengyel-ukrán határvidékről és Erdélyből származó darabok. Az egyes vidékek motívumkincse a reneszánszból táplálkozik. Az erdélyi csempék különlegessége, hogy az évszámot véletlenül fordítva írták rájuk, de akadnak rovásírással festett munkák is.
A Nagyházi Aukciósházban évente tíz-tizenkét, önálló katalógusos árverést tartanak, amelyeket a feleség, Soóky Marietta vezet nagy gyakorlattal és született tehetséggel. Az első, még a londoni Sotheby's közreműködésével és segítségével szervezett 1994-es árverés óta az aukciósorozat sikere töretlen.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások