Ha a régi ajtó repedéseiben megül a festék, nagy munkával ugyan kikapargathatjuk, de ha bennehagyjuk, és a felületét smirglivel elegyengetjük, tulajdonképpen egy drága antikolási eljárást végzünk el.
Ki ne látott volna már százszor átfestett, repedezett, öreg ajtókat! Ezt még egyszer átfesteni – Hiába, hamarosan úgyis lepereg. Vagy az összes festékréteget lekaparni?
Ez a lehetetlennek tűnő vállalkozás meglepően szép és rusztikus eredményt adhat. Nem kell hozzá más, csak egy kis elszántság.
Mielőtt munkához látunk, fontos, hogy meggyőződjünk róla, munkánk nem lesz hiábavaló. Ehhez egy kicsit meg kell kapargatni a festéket, és csak akkor érdemes lehántani az összes mázolást, ha alul szép régi fát takar. Pozdorja vagy műanyag ajtók, ablakok esetében ne is próbálkozzunk!
Ha szerencsénk van, és szép, valódi fából készült az ajtó, ne habozzunk tovább
(a századfordulón épült házak esetén minden esélyünk megvan arra, hogy faajtót találunk).
A munkához először is szükségünk lesz egy hőlégfúvóra (kölcsönzőben beszerezhető). Nem kell megriadni, semmi nem gyullad fel, hiszen az erős hő hatására az ajtófelületen lévő festékréteg gyorsan összeugrik, és szinte magától pereg le a fáról. Ezt az eljárást használják a restaurátorok is, nyugodtak lehetünk tehát, hogy nem teszünk kárt a fában.
Ha a régi ajtó repedéseiben megül a festék, nagy munkával ugyan kikapargathatjuk, de ha bennehagyjuk, és a felületét smirglivel elegyengetjük, tulajdonképpen egy drága antikolási eljárást végzünk el.
Ha az idők során az ajtó különböző elemei kicsit elcsúsztak egymástól, és az összetartó festékréteg eltávolítása után ez még zavaróbb, nyomhatunk a repedésekbe egy kis faragasztót, vagy a megtapadt festékkel azonos színűre festett tapaszt.
A lecsupaszított ajtó látványa biztosan gyönyörködtet majd bennünket, egészen más hangulatúvá válik lakásunk. Még azonban egy-két utolsó simítást el kell végeznünk a tökéletes eredmény érdekében. Ha a fa árnyalatán esetleg változtatni szeretnénk, pácolhatjuk, így akár valamilyen színt is adhatunk a fának. Ennek a színezési eljárásnak az a lényege, hogy a fa erezete, struktúrája a pác alatt is látható.
Ha az eredeti színnel elégedettek vagyunk, a pácolás elmaradhat, de a konzerválás, a fa állagának megóvása nem. Erre a célra a legmegfelelőbb egy színtelen lakk, melyet egyszerűen ecsettel vihetünk fel. Választhatunk matt vagy selyemfényű lakkot.
Ha ez a védőréteg megszáradt, munkánk végére értünk, s már csak gyönyörködnünk kell két kezünk munkájában.
Hozzászólások