Mindannyian harmóniára törekszünk. De kinek jut eszébe az, hogy a harmóniát ellentétekre építve teremtse meg? Szunyogh Zsófia kerttervezőnek, aki patakon innen és túl, észak és dél kontrasztjára tervezett kertet. És ha alaposabban megvizsgáljuk, már kevéssé egyértelmű, hogy ellentét áll fenn a skandináv táj és a mediterrán domboldal között. „Lábuknál” patak folyik, benne lépőkövek, amelyeken könnyed az átjárás egyik világból a másikba… Négy kertépítő cég összehangolt munkáját dicséri az idei Magyar Kertépítő Versenyre alkotott bemutatókert, amelynek harminc négyzetméterén bőven találni megvalósításra érdemes jó ötletet, szép megoldást.
így harmonikus, ami ellentétes
Nem csak a kerttervezők izgalmas játéka, de ha jobban belegondolunk, természetes is az égtájakra figyelemmel lenni, amikor kialakítjuk zöld életterünket.
Északra a szelet, a kevesebb napfényt kedvelő növények, míg a déli kertrészre a mediterrán világot megjelenítő buja zöldeket ültethetünk.
Közöttük kapcsolatot teremthet egy kis patak vagy tó, amely minden kertben az éltető elemet szimbolizálja. Kertépítő anyagokkal, a fával, mulccsal, kővel ugyancsak harmonizálhatjuk a kert ellentétes „pólusait”.
A fa mint dekorelem
Ha sötét kőzúzalékágyba nyírfadorongokat fektetünk le, és kerítés is készül a skandináv karakterű fából, akkor hasonló látványban lehet részünk nap mint nap, mint amit a kerttervező elképzelt. Különleges külleme talán kárpótol bennünket azért, hogy puha fáról lévén szó, hosszú évekig biztosan nem bírja a nyírfa, mert elrohad. Nem megoldás a telítés sem, mert az megváltoztathatja a fa színét, pontosan azt, ami egyedivé teszi. Komoly ágyazóréteget nem igényel a kerti út, ha „normál” terhelésnek tesszük ki, vagyis nem kell állnia gépkocsiforgalmat. Mivel hengeres fákat nem lehet tökéletesen egymáshoz illeszteni, a nyírfa kérgét díszítő sötét foltokra rímelő kőzúzalékkal tölthetjük ki a réseket. A színek ellentéte tetszetős kontrasztot teremt. Ha a fáról, mint dekorelemről beszélünk, a szakember kiemeli a mulcsot is: nem csupán esztétikai örömforrás, de megfelelő, 8 centiméteres vastagságban terítve, gátolja a gyomosodást. Ha nagyon alaposak akarunk lenni, geotextíliát teríthetünk a mulcs alá. Mint minden természetes anyag, a mulcs sem örökkévaló, időről időre pótolni kell, mert elbomlik.
Hogyan használjuk a követ?
A kövek – a sziklatömbtől az apró dekorkavicsig – változatos formavilággal segítik a kertkedvelőket. Elmondható, hogy akkor a legszebb a kert összhatása, ha nem használunk sokféle anyagot, inkább arra törekszünk, ha már alkalmaztunk például követ egy ágyás borításához, akkor a kert több részén is feltűnjön ugyanez az anyag. Ha a természetes hatást szeretnénk erősíteni, például egy patakmeder kialakításánál, akkor gömbölyded, „vízkoptatta” kavicsot szerezzünk be, és itt-ott néhány nagyobb görgeteg kővel tegyük érdekessé. A kő a merev vonalairól ismert minimál stílusú házak kertjében is jól mutat. Dekorkavicsot egészen extrém színekben is kaphatunk. Léteznek kékes, zöldes, bordós árnyalatúak, amelyek kontrasztba állítva a növényekkel, absztrakt kerti „festménynek” is beillenek.
A növényválasztásról
A mediterrán kert növényei: szőlő, olajfa, golgotavirág. Az északi oldal növényei: nyírfa, csarab, piros termésű fajdbogyó (bogyós kúszónövény), törpefenyő. E növények nem csupán az adott tájegységet képviselik, de az ellentétek vonzására is újabb példát szolgáltatnak. A skandináv oldal növényeinek kiválasztásánál elsősorban az esztétikai szempont dominált, míg a mediterrán oldalon a növények „hasznossága” is mérvadó volt, ezért ide a kert értékeit ízükkel, illatukkal is gazdagító gyümölcstermő, gyógy- és fűszernövényeket ültettek. A kerttervező szakember fontosnak tartja hangsúlyozni, hogy egy kert attól lesz szép, tavasztól őszig dekoratív, ha az egyes növényfoltok egyszerre virágoznak, a fák, bokrok, virágok színes vesszőjükkel, bogyóikkal, termésükkel minden évszakban díszítenek. Sokan esnek abba a hibába, hogy a kerti tó vagy patak környezetébe vízinövényeket telepítenek. Nem szabad elfelejtenünk, hogy mesterséges miliőt hozunk létre, és plasztikusan fogalmazva, ahol elvágjuk a tófóliát, ott véget ér a vízi környezet is. Itt sietnek a segítségünkre a vízimitátor növények – sásliliomok, fűfélék –, amelyek a normál talajviszonyokat kedvelik, és a vízigényük sem magas, de habitusukkal a mocsári zöldekre emlékeztetnek.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások