Fennállásának 50. évfordulója alkalmából, a környezetvédelem és a természetközeliség témakörében falfestő pályázatot hirdetett meg a Főtáv, melynek keretében alpintechnológiával, a vállalat szolgáltatási területén működő két darab négyemeletes panelház homlokzata válhat egyedi művészeti alkotássá, és ez által kellemesebb lakókörnyezetté. A kezdeményezés egyik legfontosabb célja, hogy meghonosítsa azt a nézetet, mely szerint a sokak által egyhangúnak titulált lakótelepek kreativitással és művészettel esztétikus és barátságos élettérré változtathatók.
A panelházak homlokzatát művészeti alkotássá varázsló elképzelés megvalósítása céljából a Főtáv párhuzamosan két pályázatot hirdet meg. Az egyik kiírás az egyedi falfestést megtervező alkotóknak szól, melynek keretében a budapesti távhőszolgáltató látványos és figyelemfelkeltő pályamunkákat vár, melyek célja, hogy a környezetvédelem és természetközelség jegyében életre keltsék a házfalakat. A pályázat benyújtásához szükséges nevezési lap és homlokzati rajzok a http://www.fotav.hu/epuletfestes oldalról tölthetők le. A tervek kiértékelését egy öttagú szakmai zsűri végzi, illetve a Főtáv honlapján a vállalat ügyfelei is szavazhatnak. A négy legjobbnak ítélt pályamű összesen 1 millió forint díjazásban részesül. A pályázatok benyújtási határideje: 2010. szeptember 20.
A beérkező pályázatokat magas szakmai színvonalú zsűri bírálja el, melynek elnöke Gerhes Gábor, aki az egyik legjobban keresett magyar képzőművész és tervezőgrafikus. A bíráló bizottságban helyet foglal továbbá Till Attila, médiaművész, több nagysikerű kereskedelmi televíziós műsor vezetője, illetve Szentpéteri Márton designelméleti szakember, a Moholyi-Nagy Művészeti Egyetem tanszékvezető egyetemi docense, design- és építészkritikai újságíró. Friedl Kiss Viktor, tervező és festőművész, a festészet óriás méretekben történő megjelenítésében és az ipari alpinizmusban nagy jártassággal rendelkező korábbi reklámfestő szintén tagja a zsűrinek, illetve a festőművész végzi a falfestés kivitelezését is. A Főtáv részéről pedig Eiles Tibor, értékesítési igazgató vesz részt a pályamunkák értékelésében.
Gerhes Gábor a kezdeményezés kapcsán elmondta: „Képzőművészként és designerként nagy örömömre szolgál, hogy zsüritagként részese lehetek ennek a nagyszabású művészeti pályázatnak. Kiváló lehetőségnek érzem és csak bíztatni tudom a pályázókat, hogy kreativitásukkal és tehetségükkel járuljanak hozzá a pályázat sikeréhez.
Úgy érzem, nemcsak szakmailag jelenthet kihívást, de eszmei értéke is fontos lehet, hisz végeredményben egy kisebb városrész alakul át vizuálisan a nyertes művészek munkája révén. Őszintén remélem, hogy a jövőben egyre több hasonló pályázattal találkozhatunk majd, és nagy létszámban lesznek vállalkozó szellemű jelentkezők, akik a jövôben megvalósuló kiváló terveikkel hozzájárulhatnak a kortárs kultúra, az üzleti szféra és a nagyközönség sikeres kommunikációjához.”
Till Attilla szintén örömének adott hangot, hogy tagja lehet a bíráló bizottságnak: „Nagy örömmel fogadtam el a felkérést a művészeti pályázat zsűrizésére, mert sokan ismernek, azonban kevesen tudják, hogy a Képzőművészeti Főiskolán végeztem a tanulmányaimat. A pályázók komoly kihívás elé néznek, hiszen olyan nem mindennapi művészeti feladatot kell teljesíteniük, amely egy nagyon összetett szempontrendszernek kell, hogy megfeleljen. Mindazonáltal úgy vélem, megéri részt venni a pályázaton, hiszen egy maradandó, látványos alkotás születik a nyertes pályaművekből. Jó érzéssel tölt el, hogy a művésztársadalom számára ritka alkalmak egyikének számító művészeti pályázat zsűritagjaként én is hozzájárulhatok ahhoz, hogy Budapest egy szebb, élhetőbb város legyen”
A pályázati kiírás másik részére azok a lakóépületek jelentkezhetnek, melyek szívesen otthont adnának a művészeti pályázaton legjobbnak ítélt pályaművek egyikének. Az elbírálás során két négyemeletes panelépület kerül kiválasztásra, melyek eldönthetik, hogy a négy legjobbnak ítélt művészeti pályamű közül melyik tegye nap mint nap esztétikai élménnyé a lakóház látványát. Az értékelés olyan szempontokat vesz figyelembe, mint például a lakóépület elhelyezkedése, illetve, hogy az épület részt vett-e fűtéskorszerűsítési programban. A nevezési lap ebben az esetben is a http://www.fotav.hu/epuletfestes oldalról tölthető le, a pályázatok benyújtási határideje szintén 2010. szeptember 20.
A falfestészet egyébként évezredes hagyományokra visszatekintő művészeti forma, melynek modern változata az 1920-as években a mexikói „muralista” mozgalomnak köszönhetően kapott szárnyra, aminek legfontosabb célja az volt, hogy a művészetet minden állampolgár számára elérhetővé tegye. Ma már számos országban (pl. Észak-Írország, Franciaország, Egyesült Államok, Kuba, Nicaragua) találhatók nagy számban olyan épületek, melyek homlokzatát neves vagy névtelenségbe burkolózó művészek alkotásai ékesítenek.
„Úgy gondoljuk, kezdeményezésünkkel egy nemzetközileg elismert koncepció meghonosítását segíthetjük elő, melynek nyertese a város és annak lakói. További célunk, hogy felhívjuk a figyelmet természeti értékeink megóvására, kifejezve ezzel a Főtáv, mint a környezetkímélő fűtési mód budapesti szolgáltatójának egyik legfontosabb törekvését” – fogalmazott a pályázattal kapcsolatban Balog Róbert, a Főtáv Zrt. szóvivője.
Festmények a lakóházak falain
Magyar valóság: az ember felkel reggel, hangulattól függően bekapcsolja a TV-t, a rádiót, vagy a kedvenc zenéjét. Kávé, zuhany, reggeli, szokásos reggeli felháborodás valami elképesztő bulvárhíren vagy politikai bakin, aztán csók a családnak, és indul a munkába/suliba. Útközben megcsodálja a lakóházak szürke házfalait (a reklámokon már rég átsiklik a tekintet), és egykedvűen megjegyzi, hogy egy csoport „alkotóművész” ismét rátette „kézjegyét” a frissen mázolt házfalra (tisztelet a kivételnek persze, vannak művészi graffitik is). A szürke falakhoz szürke égbolt is jár, kiadós esővel és széllel, mert miért is ne ázzon el az ember reggel… De lehetne ezt másképp is? Sajnos az időjárás befolyásolására (a környezetet súlyosan károsító „felhőoszlató” rakétákon kívül) még nem talált fel hatékony eszközt a tudomány, de a szürke házfalak ellen azért tudunk tenni.
A falfestészet („mural painting”) jellegzetes példa arra, hogy hogyan kapcsoljuk össze a kellemeset a hasznossal: a nyomasztó, komor házfalakra festett alkotások erősítik a közösségtudatot, új színt és érzéseket visznek a jellegtelen épületekre, turistalátványosságként szolgálhatnak, sőt a graffitik elleni harcban is bevethetőek. Külföldön számtalan remek példát találunk, itthon sajnos még nem mozognak olyan gyakran az ecsetek a házfalakon.
Falra vetett művészet
A falfestés (angolul „mural painting”) évezredekre tekint vissza: a franciaországi Chauvet-barlang falain több mint 300 falfestményt találtak, becsült koruknál (i.e. 33-30 ezer év) fogva az ismert legidősebb barlangfestmények a világon. Egyes egyiptomi sírhelyek, az ókori minószi paloták és a római Pompei falain szintén maradtak ránk lenyűgöző freskók és falfestmények.
A modern korban a falfestészet a mexikói „muralista” mozgalom hatására kapott ismét szárnyra. Az 1920-as évek elején a frissen alakult mexikói kormány művészeket kért fel arra, hogy a mexikói nemzet kulturális öntudatának felépítésében segítsenek műveikkel. Az elképzelés szerint a művészetnek minden állampolgár számára elérhetővé kell válnia. Így a mexikói muralisták vászonként a lakóházak, épületek falát választották a festményekhez.
A világ számos országában futhatunk bele elképesztő falfestményekbe, így Észak-Írországban több mint 2000 festményt tartanak számon, de számos amerikai nagyvárosban, valamint többek között Kubában és Nicaraguában is találkozhatunk neves (vagy éppen névtelenségbe burkolózó) mesterek festményeivel a házak és középületek falain.
A falfestmények nemcsak a művészet kiköltözését jelentik a közterekre, hanem gyakran mélyebb mondanivalót rejtenek magukban. Észak-Írország például híres a politikai üzenetet tartalmazó műveiről, míg Los Angeles és New York festményein az egyes etnikai közösségek kultúrája és társadalmi viszonyai jelentek meg bennük.
Lyon, a festmények városa
A francia Lyon városa több mint 150 hatalmas falfestményt rejt. Találunk köztük egész házat beborító művészi alkotást (a leghíresebb a „La fresque des Lyonnais”, egy 600 m2-es festmény, melyre 31 híres személyiséget – pl. a Kis Herceget, vagy Claudius római császárt – helyeztek el az alkotóművészek); és számtalan olyan, „szemet becsapó” (trompe-l’oeil, vagyis illúziószerű) alkotást, melyek olyan élethűek, hogy többen megpróbáltak már szó szerint „belesétálni” a festményekbe.
Lyon-ban a falfestmények nemcsak esztétikai élményt nyújtanak, de történeteket mesélnek és mindenki számára elérhetővé teszik a művészetet. A helyi lakosok, vagy egyes kerületek történelmét jelenítik meg, kifejezik az innen származó, vagy itt élő emberek érzéseit, elképzeléseit, reményeit; minden szónál hitelesebben adják át a szemlélőnek a közösség örökségét az utókor számára.
Remek példa erre a „Musée Urbain Tony Garnier”, egy 30 falfestményből álló gigantikus sorozat. A „múzeum” különlegességét az adja, hogy az egyes festményeket egy korábban rosszhírű lyoni lakónegyed házainak falaira festették a művészek. Az eredetileg az 1930-as évekre elkészült lakónegyed Tony Garnier francia tervező elképzelései alapján húzták fel. Az 1980-as évekre azonban a negyed már súlyos problémákkal küzdött: a környéken általános volt a drogkereskedelem és a bűnözés. Mindez a falfestményeknek köszönhetően változott meg. Az elkészült festmények drasztikus hatást gyakoroltak a lakónegyedre: a környék felvirágzott, a lakók elmondása szerint pedig a festmények visszaadták az itt élő emberek önbecsülését, büszkeségét lakóhelyük iránt.
Gazdasági haszon
A házak falait beborító művészi festményeknek azonban nemcsak társadalmi és kulturális hatásai vannak, de lökést adhatnak a környék gazdaságának is. Egyes nagyvárosokban például turistaattrakciónak számítanak az alkotások, fizetett utakat szerveznek a megtekintésükre. A valós gazdasági haszon azonban nem ebben kereshető, inkább az adott környék fejlődésében, ami hatással lehet a helyi üzletek bevételeire és a helyi idegenforgalomra is.
A falfestmény egyre több látogatót vonz magához – nemcsak turistákat, de olyan, a művészetet szerető embereket is, akik máskülönben soha nem keresték volna fel az adott környéket. A megnövekedő forgalom hatással van a környező üzletekre, kávézókra is, míg a helyi önkormányzat úgy dönthet, hogy felújítja, szebbé varázsolja az adott környéket. Ez nemcsak a helyi lakosok számára lesz hasznos, hanem újabb vendégeket csábíthat ide.
A terjeszkedő graffitik ellen is kiváló eszköznek bizonyult a falfestmények bevetése. Több amerikai nagyvárosban (pl. Baltimore és Philadelphia utcáin is) a városvezetés sikeresen vette fel a harcot a házak falán burjánzó grafitikkel szemben, miután pályázatokon keresztül falfestő művészeket (sőt, graffiti művészeket) bíztak meg festmények elkészítésével.
Hiszem, ha látom – illetve akkor sem hiszem
John Pugh amerikai festőművész, a trompe-l’oeil („szemet becsapó”) falfestési irányzat egyik modern mestere.
A trompe-l’oeil falfestés során a művész szó szerint illúziókat fest: a megfelelő szögből nézve a képek „lelépnek” a falakról: a hatás elképesztő, sok embert megtévesztenek a valósághű alkotások. „A honolului Mana Nalu („A hullám ereje”) falfestményen egy évig dolgoztam 14 segítővel. A festmény befejezéséhez közeledtem már, amikor egyik nap egy tűzoltóautó fékezett le az utcán. Az autóból kiugráló tűzoltók fejvesztve rohantak, hogy megmentsék a kép előtt álldogáló kislányokat a látható módon mindjárt kitörő vízhullámtól. Néhány méterről vették csak észre, hogy a kislányok ugyanúgy a festmény részei” – meséli mosolyogva Pugh. A festőművész közel 30 éve alkot, napjainkban már Margo Mullen festőtársa segítségével. Elmondása szerint a trompe-l’oeil falfestmények nagy ereje, hogy a falra festett illúziók nemcsak elkápráztatják, de el is gondolkodtatják az embereket. „A festményeimet mindig olyan koncepció köré építem fel, mely az adott társadalom, vagy közösség történelméből, kultúrájából merít. Így a festmények arra ösztönzik a szemlélődőt, hogy elgondolkodjon az illúzió mögötti üzenetről, tartalomról is. Ez pedig társadalmi párbeszédhez, egyes régóta jelen lévő problémák megoldásához vezethet el”
Óh mondd, te mit választanál?
A kérdés tehát adott: miért is ne lehetne például Budapest is híres a házak falán tündöklő festményeiről? Miért ne érkezhetnénk hozzánk is turisták csak azzal a céllal, hogy égig érő festményeken keresztül ismerjék meg az ország – vagy egy közösség – történelmét, vezéralakjait, kultúráját, büszkeségeit? Természetesen támogatókra, szponzorokra, pénzre is szükség van ehhez, az ötletre nyitott városvezetés és a lakók beleegyezése mellett. De a lehetőség adott – már csak élni kellene vele.
Hozzászólások