A Föld egyetlen város. Erdők, mezők voltak a helyén, mielőtt az ember igazán rákezdett építeni. Azóta minden, ami nem úttest, járda vagy víz, az háztető, éspedig az alapokkal megegyező nagyságú. Mennyi lehet az telekárban –
slakó jár-kel, ezzel mit sem gondol. A lába elé néz; kutyák, autók, tülekedés. Felötlik néha, hogy jó volna innen el, s ha egyszer sikerül neki valahogy kijjebb húzódnia, a város utánamegy. Távolabb, még távolabb vannak még a tanyák – ahol viszont nincs megélhetés. A városlakónak a háztető csak gond. Egyszer csak jelentik: beázás! Vita, hogy ki a hibás. Ki táncolt odafönt tűsarkú cipőben. Jön a tetőfedő, és besöpri a felújítási alapot. Rajta kívül csak a liftszerelő, az antennás fordul meg néha, egyszer egy kéményellenőr, egy macska. Az esővíz hetekig megáll, ha a szélfútta falevelektől eldugul a lefolyó. A tető évente egyszer érdekes, augusztus 20-án, a tűzijáték miatt. Így hát a háztető egyáltalán nincs kihasználva, pedig voltaképp az egyetlen még szabad tér a zsúfolt városban. (Cserepes tetőről itt most ne essék szó, bár az sem csak a tetőfedők boltja: az isten is napelemeknek teremtette őket.) Hanem ez a lapos, bádogszínű sivatag, ami föntről előtárul, ezzel volna mit kezdeni. Ha valaki olyan felső szinti lakáshoz jut, amelynek valamilyen kapcsolata van a tető egy darabjához, akkor némi fáradsággal és költséggel kertszerű, eleven zöldet tud varázsolni az ablakon kívülre, ami több, mint egy erkély, ahonnan csak integetni lehet. (Azért ne degradáljuk az erkélyt, nemcsak lomtár az. Látni olyat is, ahonnan a futónövény indái több tíz négyzetméternyi falat képesek beborítani. Lakótelepeket lehetne így befuttatni.) Az egyszerű városlakó, akinek adódott a közelében egy talpalatnyi háztető, miután végiggondolta, mit lehet csinálni, eljut a zöldtetőépítőkhöz, s látja, hogy ez az igazi: Parkosítani a házak tetejét, ez a lényege, óriási dolog. Ezt azonban csak nagyban érdemes csinálni, országos program kell hozzá, hitelkonstrukció, engedélyeztetések stb. Először is majd lesz erre egy hivatal, elnöke biztos lesz, hatpárti, de teteje – Addig is az egyszerű tetőlakó ha nem nyugszik bele a bádogsivatag látványába, nekiáll, lesöpri a tetőt, kijavítja a hibákat, repedéseket, hőálló festékkel lekeni, műfüvet borít rá, s az így kapott sima placcot ízlése szerinti zöldekkel betelepíti, kerti asztalt, nyugágyat rakhat középre, és aztán azt csinál, amit kint a szabadban: leül és rágyújt. Egy oázis, mondhatja maga elé – kint is vagyok, bent is vagyok. Figyelmeztetés: a szél itt SZÉL. Minden, amit itt tartunk, vagy legyen elég nehéz, vagy jól rögzíthető, mert különben ha a szél felkapja és az utcán valakit agyoncsap vele, akkor a városlakó a börtönbe megy. Ahol nincs tetőterasz.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások