Budakeszi a főváros és a budai hegyek ölelésében szépen meghúzódó település. A két Árpád-kori falucska, Alkeszi és Felkeszi összeolvadásából született, mai arca – a településpolitikának köszönhetően is – híven tükrözi múltját. A török hódoltság után betelepült német családok házaiból álló négy-öt párhuzamos hosszú utca jelenti ma Budakeszi rendkívül értékes, és szerkezetében szinte tökéletes épséggel fennmaradt történelmi településközpontját. A falut körülölelő hatalmas erdőségek – Vadaspark, máriamakki magaslat, a híresen jó levegő – miatt már száz éve tért hódított a falusi turizmus. Szemereki Zoltán, Budakeszi polgármestere, valamint Csutiné Schleer Erzsébet, Budakeszi főépítésze arról szól, hogyan teszik településüket otthonossá az ott lakók és a letelepülni vágyók számára.
– Budakeszi rendkívül hagyománytisztelő település, ezért különösképpen vigyázunk rá, hogy túlságosan nagy hatás ne érje, hiszen annak káros szociológiai, építészeti és kulturális következményei lehetnek – mondja Szemereki Zoltán polgármester. – Megemlíthetném erre az 1946-os kitelepítést. Az elmúlt negyven évben a fővárosi lakásszerzés jogi nehézségekbe ütközött, így az agglomerációs települések begyűjtötték az értelmiséget. Ennek köszönhetően Budakeszin az iskolázottsági szint rendkívül magas: a 18 éven felüliek hatvannégy százaléka érettségizett, a 25 év felettieknél pedig harminc százalékos a főiskolát-egyetemet végzettek aránya.
– Mi minden kell ahhoz, hogy az emberek otthonuknak érezzék azt a települést, ahol élnek?
– Négy nagyon fontos kritériumot tudnék erre említeni: az első természetesen az, hogy mindenki olyan házban, lakásban éljen, amely megfelel az elvárásainak, amelyben jól érzi magát. Másodszor, hogy a munkahelye, a gyermekintézmények ne legyenek túl távol otthonától. Harmadrészt egy településnek biztosítania kell lakói számára a szabadidő kellemes eltöltésének lehetőségét is. Végezetül minden település lakói elvárják, hogy helyben megvásárolhassák a számukra szükséges termékeket. Úgy vélem, Budakeszi mind a négy említett kritériumnak megfelel.
– Milyen módon tudja az önkormányzat befolyásolni az építkezéseket?
– Öt évvel ezelőtt indult el a Virágos Budakesziért mozgalom, amely arra sarkallja az embereket, hogy ne csak lakásukat, házukat tartsák rendben, hanem tágabb környezetüket is. A nyugat-európai gyakorlat szerint a kisvárosok utcáit gyakran teljes egészében lebetonozzák, mi azonban arra törekedtünk, hogy a betonozott sávok között zöld, füvesített, virágokkal beültetett részeket is hagyjunk.
Budakeszin a településfejlesztési bizottság a – 90-es évek elején kiírt egy pályázatot, miszerint százezer forintot lehet nyerni, ha a tulajdonos a ház homlokzatát az eredeti stílusban állítja helyre. Ez évente ugyan csak egy-két épületet jelent, elsősorban az ízlés- és szemléletformálás miatt mégis fontosnak tartjuk. Ebben kiváló partnerünk a település főépítésze, aki közel tíz éve befolyásolja szépérzékével a település arculatát.
Budakeszin 1993-tól meghatároztuk az általános, a részletes, és a rehabilitációs rendezési terveket, előírva bizonyos kötöttséget a homlokzatmagasságra, beépítési százalékra, tetők dőlésszögére, burkolásminőségre. Ezek megkövetelése pozitívan befolyásolja a településképet. Ezen túlmenően a mezőgazdasági céllal létrejött, majd a hetvenes években üdülőzónaként működő vékony, nadrágszíj-parcellák élettérré alakítására is ki kellett dolgoznunk egy koncepciót: 1500 négyzetméterben definiáltuk a minimális teleknagyságot, amelyen építkezni lehet. A telkek jobb eladhatósága érdekében törekedtünk arra is, hogy a még nem beépített területeket is közművesítsük.
– Budakeszi idén megpályázta a városi rangot.
– A városi cím manapság két okból lehet vonzó. Egyrészt, ha ebből anyagi előny származik – Budakeszin a vállalkozók személyi jövedelemadója másfélszerese a kisvárosi átlagnak, nem ez motivált tehát bennünket. A másik ok már inkább, az, hogy jól kiépült intézményrendszerünk van, kiérdemeltük az ennek megfelelő államigazgatási státust is, például hogy az építéshatósági döntésekben önállósághoz jussunk.
– Ön szerint mennyire – és miért – érzik otthonuknak Budakeszit az ott élő emberek?
– Azt gondolom, hogy ha nem éreznék annak, akkor nem élnének itt, és nem növekedne évente körülbelül százzal a beköltöző új családok száma. A település népességmegtartó képessége miatt is megérett a városi rangra.
Csutiné Schleer Erzsébet, Budakeszi főépítésze a település fejlődéséről, szerkezetéről beszél:
– Mára a néhány évtizeddel ezelőtti párezres lakosszám tizenháromezerre emelkedett. Ezt a népességnövekedést új településrészek, új utcák születése kísérte. Az utóbb épült családi házak kiterjedt szövete erényeivel és hibáival együtt híven tükrözi a mai magyarországi magánerős lakásépítés teljes keresztmetszetét. A bölcsen végiggondolt, megtervezett és megvalósított otthonteremtéstől az ügyetlen alaprajzi és szerkezeti megoldásokat palástoló, múló divatú – pénznyelő – részlethalmozásig, a külső és belső terek jó arányú, takarékos, nemes anyaghasználatú harmóniájától az építtetői és műszaki tévedések szomorú-, és vígjátékáig minden megtalálható.
Magasabbra emeli a mércét a kritikus szem, ha az új épület a régi házak sorába, azok átalakításával vagy pótlásával épül. A történelmi faluközpontra vonatkozó rehabilitációs rendezési terv meghatározza az új építések főbb szabályait, alapvető, befoglaló paramétereit. Mindez a régi értékek mentése és az új értékek létrehozása érdekében történik.
A ma épületének nemcsak a mai életformát kiszolgáló alaprajzi rendjében, korszerű felszereltségében, de külső megjelenésével is őszintén vállalnia kell a kor építészetének sajátosságait. Hiszen egy élő utcaképben nincs szükség álságos díszletekre, kulisszákra. Ámbár az sem ildomos, hogy egy új jövevény úgy csöppenjen a törzsasztalhoz, hogy üdvözlésképp végigsértse a régi társaságot.
Ezért, ha egy történeti értéket hordozó utcaképben egy foghíj beépül vagy új köntöst kap, szükség van – a rendezési tervi szabályok keretein belül is – az építtető intelligens mértéktartására. Akkor is, ha ez gyakran ütközik gazdasági érdekeinek egyhangú érdekérvényesítésével. Ezt a jó tervező a gazdag fantázián kívül, kifinomult ízlésvilággal és építészeti alázattal tudja követni.
Az intenzíven fejlődő Budakeszin mindezekre továbbra is szükség van, hisz a régi rendezési tervek felülvizsgálata lassan befejeződik, amely újabb területek belterületbe vonását jelenti.
Az utóbbi öt évben benépesült Barackos lakóterület és a Kukoricás most kezdődő, lakópark jellegű, zártsorú beépítése után a falu nyugati határában lévő kárpótlási földek és a korábban víkendházas Makkosmária jelentenek majd idővel – a területek megfelelő infrastrukturális előkészítése után – újabb lehetőséget a lakóházak és üdülők építésére.
Hozzászólások