Brunner Mártát a Vágó István-féle vetélkedő háziasszonyaként ismerte meg az ország. Akkor még kevesen tudták róla, hogy emellett több musical főszereplője is. Azóta színészi alakításai miatt is egyre inkább a rivaldafénybe került. Édesanyja szintén színész, Vajda Márta, a Tenkes kapitánya című egykori népszerű tévésorozat gyönyörű Veronikája, leányának első számú kritikusa. Brunner Mártának szerencsések voltak az utóbbi évei. Ahány szerep, annyi nagy sikerű alakítás: Szabó Magda Csajághy Laurája, a Csárdáskirálynő Szilviája, a János vitéz Iluskája. Mindig nyújt valami mást, valami újat. Jelenleg a Vörösmarty Színház közönségének kedvence. Naponta ingázik Székesfehérvár és lakóhelye, a Pest melletti kis település között, ahol kedvesével, és annak egész családjával lakik a budai hegyekre néző szép családi házukban.
– Lassan három éve lakunk itt, Budapesttől néhány kilométerre, barátom, Gábor szüleivel és testvéreivel osztozva egy családi házon. Sokan meglepődnek ezen a szokatlan felálláson, pedig bátran ajánlhatom mindenkinek. Gáborral ugyanis egy összetartó családi közösségbe csöppentem bele, s ez a családi együttlakás már összeköltözésünk óta tart. Akkor még csak közösen béreltünk egy házat a Római-parton, majd amikor lakásvásárlásra került a sor, mi sem volt természetesebb, mint hogy együtt keressük tovább az új közös otthont is. Nem volt egyszerű, mire rátaláltunk. Egy évvel korábban ugyan láttuk már ezt a házat, de nem találtuk jónak a beosztását. Kerestünk tovább. Sok hirdetésnek utánajártunk, mígnem egyik sikertelen háznéző körútunk után elkeseredetten üldögéltünk, és a páromnak emlékezetébe villant ez a ház. Kijöttünk még egyszer – szerencsére addig nem kelt el – , végigjártuk, gondolatban osztottuk a helyiségeket egymás között. Egészen jó ötleteink támadtak, és az a lehetőség, amit korábban nem láttunk meg benne, abban a pillanatban egészen kézenfekvőnek tűnt. Gáborral kinéztük magunknak a ház kertre nyíló hátsó részét, az ikrek később beköltöztek középre, a szülőké pedig a felső, utca felőli lakás lett.
– Befelé jövet már mutattad az állataidat, két kutya és jó pár macska. Kihagytam közülük valakit?
– Amikor ideköltöztünk, még több állatom volt. Még több macska, sőt nyulaim is voltak. A kert végében, a faházikóban volt egy komplett nádfedeles, háromlakásos nyúlház, két nyulam lakott benne, és tíz kis nyuszi. A nyúltartásból azonban problémák adódtak, így elajándékoztam őket.
– Három évvel ezelőtt költöztetek ide. Mi változott azóta?
– Nagyon sok minden. Hiányosságaink ugyan még vannak, de amit látsz, az már a mi ízlésünket tükrözi. A kivitelezők Gábor szülei voltak, mi válogathattuk a színeket, a burkolatokat, a csempéket. A régi tulajdonosok nem használták ezt az alsó részt, a gyerekeiknek konditermet akartak itt kialakítani. Nagy fantázia kellett hozzá, hogy amikor először beléptünk ide, belelássuk jövendő otthonunkat. Képzelj el egy sötét helyiséget, piros linóleummal leborítva! A konyha és a fürdőszoba helyén egy fallal leválasztott ablaktalan lyuk volt. Nem sok lehetőségünk maradt az alakítgatásra, hiszen az alapterület nem több hatvan négyzetméternél. Feszesen kellett terveznünk, a kis tér miatt nem szabdalhattuk fel a teret. Amit lehetett, mindent megnyitottunk, így került egy légtérbe a konyha és a nappali. Vágattunk több ablakot is, így például a konyhán keresztül reggeltől estig végigsüt a nap a lakáson.
– Nagyon mozgalmas az életed, délelőtt próba, énekórák, este előadás. Gondolom, örülsz, amikor végre hazaérsz és ellazítasz. A lakás kialakításakor gondoltatok arra, hogy a rohanó életmódot valamiképpen ellensúlyozzátok?
– Számomra a nyugalmat a kert jelenti. Létszükségletem, hogy ne csak a lakásban éljek, hanem az életterem meghosszabbíthassam a természet felé. Ma már el sem tudom magam képzelni városlakóként. Az állataimnak is szabad levegő kell, és nekem is szükségem van rá, hogy ne csak a szomszéd ház falát lássam az ablakon át.
– Hol nőttél fel, városon vagy vidéken?
– Sok helyütt. Laktam a Balatonnál, Szegeden és Pécsett. Panelban és társasházban. Nem egyértelműen vagyok tehát városi vagy vidéki lány. Amikor a fővárosba költöztem, Budán, a második kerületben vettünk egy lakást, ami ugyan kertre nézett, de nagyon sötét volt, ezért nem éreztem jól magam. Sikerült Budakeszin viszonylag olcsón bérelnem egy házat, de csak rövid ideig lakhattam ott, mert eladták, és vissza kellett költöznöm a kis budai lakásba. Ez olyan traumát jelentett, hogy szó szerint belebetegedtem.
– Szép a kert is. Így vettétek, vagy már a ti munkátok eredménye?
– Ez az egész terület csak egy használhatatlan emelkedő volt, a kerítés melletti szörnyű kecskeóllal. Rengeteg földet elhordtunk, hogy kialakuljanak ezek a teraszok. Mi építtettük meg a lépcsőket is, a bokrokat pedig úgy válogattuk össze, hogy mind méretben, mind színben hangulatosak legyenek. Számomra minden évszakban csodálatos a kert, és el sem tudom képzelni, hogy az ajtón kilépve ne a kertbe jussak, ha kinézek az ablakon, ne a kertet lássam a madarakkal.
– Egyszerű, de nagyon hangulatos a lakásotok. A színeket hogy válogattátok össze?
– Imádom a kék színt, régi lakásomban is ez dominált, a konyhánk tehát ezért kék és fehér. Benne a bútor adott volt, ezt még a budai lakásomból hoztam magammal. Szerencsére éppen befért, az pedig már Gábor anyukájának nagyszerű ötlete volt, hogy az utolsó elemet készítessük el egy asztalossal. Ezzel tudtuk lezárni a konyhát, és elkülöníteni a nappalit. Nem szeretem a túl színes dolgokat, a nappaliba ezért is került fehér járólap. A parkettát praktikum szempontjából vetettük el, mert a kertből mi egyenesen a nappaliba lépünk be, és ide még Dalma kutyám is bejárhat. Sokan ridegnek tartják a bőrt a lakásban, de mi nem tartozunk közéjük, ezért is választottunk a nappaliba bőr ülőgarnitúrát. A fekete nyomasztó, a fehér meg nagyon kényes, ez a napsárga azonban kellően vidám, éppen hozzánk való.
– Mindenhol van valami kis csecsebecse.
– Nagy részük premierajándék, mindegyik mesél valamiről, másik része viszont utazási emlék. Szenvedélyes utazók vagyunk, nemrég jártunk Szardínián, Torontóban, Hollandiában, ezek a tárgyak mind-mind erről árulkodnak. A falon van kedvenc fotónk is, a Word Trade Center tetején állunk. Történelmi pillanatok, szeptember 11-e előtt készült három nappal. Sok-sok emlék, és ahogy végignézünk a polcokon, minden utunk megelevenedik.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások