Valljuk be, mindnyájan szeretjük a csodákat. Szeretjük azokat a lakásokat, amelyekből a szemünk láttára születik új otthon. Ha pedig mindez nem magazinból másolt, hanem személyesen alakítgatott enteriőrré lesz, jó adag kreativitással, „csináld magad” lelkesedéssel, amit akár mi magunk is meg tudnánk csinálni, végképp a szívünkbe fogadjuk.
A panellakás felújítására feszes tempót diktáltak az adásvétel körülményei az újdonsült tulajdonosnak, Vikinek, aki kisfiával költözött az ingatlanba. Mindössze három hónap alatt kellett gyerekbaráttá, kényelmessé alakítania jövőbeni otthonukat, tudván, hogy a cél érdekében saját munkaerejét is jócskán bele kell tennie. Szívesen vállalta, és jó szemmel, sok ötlettel meg is fűszerezte.
A költségtakarékosság szempontja is fontos szerepet játszott döntéseiben. Ahhoz például, hogy szép, egybefüggő, az intenzív használatot is jól bíró padlóburkolatot kapjon, legalább középkategóriás, minőségi anyagot szeretett volna. Szerencsével talált olyan kiváló lapokat a fürdőbe, amit másodosztályúként forgalmaztak, az eredeti ár feléért, és a konyha metrócsempéjéhez is harmadáron sikerült hozzájutnia. A szakmunkákat mesterekre bízta. – Mivel nagyon konkrét elképzeléseim voltak a leendő lakás hangulatáról, a bútorok nagy részét már keresgélés közben sikerült összegyűjtenem. Sokat magam újítottam föl. Szerencsésen jött ki, hogy akkor még részmunkaidőben dolgoztam, jutott rá időm, és az is, hogy a szüleim is nagy segítségemre voltak – teszi hozzá Viki, megmagyarázva, miként tudták teljesíteni a három hónapos „futamidőt”. Műhely gyanánt a szülői ház kertje szolgált, ahol munka után lopott időkben és hétvégeken is lehetett dolgozni. Az öreg íróasztalra – amelyet a család barátjának régi házából akartak szanálni – rá sem lehet ismerni, így, hogy elegáns új színt kapott, kis földgömb gombjai pedig egyenesen Londonból érkeztek. A tükörkeret ugyancsak a barátoktól jött, egykor nyitható előszobaszekrény egyik szárnya volt Viki barkácsáruházban kapható vizes bázisú festékekkel szeret dolgozni, könnyebb így a munka és az eredmény is környezetbarát. Kivétel a lakás egyik legizgalmasabb darabja, amely visszafogottságában is meghatározza a teret: a sárga tálalószekrény. Régóta porosodhatott már valahol, amikor Viki édesapja rátalált az interneten. Saját készítésű krétafesték került rá, amelyet wax-szal kezeltek. Ha jól belegondolunk, az eddig felsoroltak is derekas elfoglaltságot jelentettek, a két igazán bátor munka azonban a kanapéhuzat megvarrása és az elavult konyhabútor felújítása volt. Kanapéból egy igazi dizájn darab nem olcsó, és nem is fért volna bele a keretbe, ezért döntött úgy Viki, hogy varr egy új, mosható kárpitot. A lehetőségek szabta szűk kereteket pozitívan élte meg, próbára téve és izgalmas kihívások elé állítva kreativitását. Bátran álmodó lakástulajdonosunk azonban nem szereti az állandóságot, nem szívesen kötelezi el magát például a tárgyak rögzítésével sem, és azt is el tudja képzelni, hogy egy idő után mostani szeretett darabjait mások váltják fel.
Hozzászólások