A volt üdülőtelep mára egy négyfős, dunai panorámás családi birtok színhelye, amelynek valódi pompáját a területet körülölelő ősfás kert adja meg. A sokat sejtető, kíváncsi tekinteteket vonzó kapu és a kert végtelennek tűnő macskaköves útja mintha egy mesebeli világba invitálná a látogatót.
Az egykori üdülőtelep új tulajdonosa néhány évvel ezelőtt azzal bízta meg Kuhn Andrást és feleségét, Méhes Andreát – tájépítész-építész párost –, hogy dolgozzák ki a nem éppen szokványos paraméterekkel rendelkező terület koncepcióját, és vele a kert tervét. Kuhn Andrást és édesapját már régóta ismeri a család barátja, az elmúlt tizenöt évben ez már a sokadik közös munkájuk, így, a bizalomnak köszönhetően, a tájépítész szabad kezet kapott.
Az impozáns kovácsoltvas kapu Zsezserán József munkája, amely nem érvényesült volna kellőképpen, ha a telekhatárra kerül. Ezért is pattant ki a tervezők fejéből az ötlet: megnövelik a kapu előtti területet, ami optikailag tágasabbá teszi a „közteret”. Így a kapu elé egy kisebb díszliget került, amely tavasszal valódi színfolt az utcában. A telekből lecsípett kis előkert sem hiányzik a kertből; hely volt elég, a kapu túloldalán gyönyörű kert látszik.
A tervezés folyamatába éppúgy beletartozik a ház kerten belüli pontos helyének meghatározása, mint a terület optimális szintezése, vagy a magassági pontok meghatározása. Itt fontos szerepet kapott a dunai kilátás és a hátsó terep összehangolása. Komoly tervezést igényelt a garázs és a forduló helyének kialakítása, hisz ez a terület egy emelettel, azaz két és fél-három méterrel lejjebb fekszik, mint a korábbi terep. A fennmaradt földmennyiség egy kreált domboldal táptalajává vált, amelynek tervezett íve a legtermészetesebben vezet a garázs tetején fekvő veteményeskerthez.
Nagy részben az eredeti növényzet, az ősfenyő, a hársfa, az erdei fenyő, a tuják egy része, a juharfa megőrzése eredményezi a húsz-harminc éves, beállt kert érzetét. Úgy él itt együtt az ősfa a fiatal, alig néhány éves növényekkel, mintha csak a természet ceruzája rajzolta volna a tájat.
A tulajdonosok kérése nyomán a tervezők arra törekedtek, hogy délies-mediterrán hangulatot árasszon a kert. Így a garázs mellé épített domboldalra olyan déli, meleg érzést adó szárazságimitáló növényeket ültettek, mint például az óriás jukka, apró és óriás varjúhájak, borókák, vagy a liget szépe. A sziklák tövében pont az ellenkező hatásra törekedtek, így ide vízkedvelő, vízimitátor növényeket ültettek: tűzliliomokat, sást, bőrlevelet.
A kert Pintér Andrásnak, az Irritol öntözőrendszer tervezőjének is nagy kihívás volt. A feladat nehézségét elsősorban a kert nem mindennapi méretei jelentették, valamint a terep. Ahogy haladunk a kaputól a házig, az egész gyepfelületet látni, és mivel az út és a ház egy völgyben fekszik, a legkisebb öntözési probléma is nyomban szemet szúrna. A kert adottságaiból adódóan az öntözőrendszer struktúrája is két külön egységre osztható: a kert alsó és felső részére. A dunai panorámára nyitott, alsó részen a helyben feltörő forrásvizet használják öntözésre. A vizet beépített ciszternába gyűjtik, a felső részen pedig fúrt kútból nyerik. Az öntözőrendszert 28 zónából oldották meg, a kert hat különböző pontjára kerültek vezérlési pontok.
A folyóparti pihenő pontosan tíz centiméterrel került a maximális árvízszint fölé, de az alsó gyepszintet így is minden évben elönti a Duna. Az építkezés folyamán, amikor a támfalakat építették, egy természetes forrásra bukkantak, amely jelentős vízmennyiséggel bír; az északi hegyekből érkezik a Dunába. Ez a jelenség Dunakeszire általánosan jellemző. A támfal mögött összegyűjtött vizet öntözésre és a kert díszítésére használják. A tájépítész ötlete volt annak a vályúrendszernek a kialakítása, amely a kert alsó részének látványos és esztétikus eleme, illetve újabb növények szerepeltetését is lehetővé teszi. A levendulamező alatt elrejtett tartály tárolja a természetes forrásból érkező vizet, ahonnan az öntözés is történik. A tartály túlfolyója vezet a három vízjátékhoz, amelynek kicsurgásainál olyan mocsári növények élhetnek, mint az írisz, a gólyahír, vagy a pénzlevelű lizinka.
A kert a tulajdonosok szívügye és büszkesége, a veteményeskert gondozása végképp a család privilégiuma. Ideális helye a kert azon pontja, amely a legnaposabb. Ezért is nő a napkollektor mellett a paprika, paradicsom, karalábé, málna és a fűszernövények, amelyek a bejárati útról nem látszanak, csupán takaró díszcserjesorral találkozunk. Speciális öntözőrendszer működik itt: az automatikus vezérlés felülbírálható, így egyenként szabályozható az ágyásokat érő vízmennyiség.
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások