Az aljzat vagy aljzatbeton a burkolatot (parketta, járólap, szőnyegpadló, PVC stb.) közvetlenül fogadó, szilárd, vízszintes betonréteg, ami általában 5–7 cm vastag. Feladata a terhek elosztása, a sík felület biztosítása, valamint a hőszigetelés/hangszigetelés és a padlófűtés csöveinek védelme. Az aljzat nem mindig betonból készül, régebbi technológiáknál ez vakpadló, salak vagy homokfeltöltés. Manapság a végleges burkolatok és az alattuk lévő ragasztó vastagsága elvékonyodott, így az aljzat szerepe egyre fontosabbak, mert a burkolásnál a korrigálásra már nagyon kicsi a lehetőség.
Forrás: freepik.com
Minden épület padlószerkezetének egyik legfontosabb eleme az aljzatbeton, a hosszú élettartam és a hibamentes burkolás szempontjából a megfelelő rétegrend kialakítása kulcsfontosságú. Ez határozza meg a padló stabilitását, hőszigetelését és tartósságát. de nem mindegy, hogy hol készül a burkolás: vannak talajon fekvő padlószerkezetek, és vannak födémen fekvő padlószerkezetek, amelyekbe hol hang- és esetleg üzemi víz elleni, hol hőszigetelést kell raknunk, és nem szabad megfeledkeznünk a vízszigetelésről sem. A rétegrend mindenütt más.
Aljzatkészítés talajon fekvő padlók esetén
A talajon fekvő padlóknál először készítenünk kell egy 25 cm vastag kavicsfeltöltést, tömörítve. Erre kerül a szigetelést tartó aljzatbeton, kavicsbetonból, ami (5)-6 cm vastag, majd az egy- vagy kétrétegű vízszigetelés. A vízszigetelés vastagsága, rétegszáma a talajviszonyoktól függ. Erre kerül a hőszigetelés, majd egy felületfolytonos technológiai réteg után – ami általában egy polietilén fólia (PE), a falaknál felhajtva a peremszigetelés tetejéig – az aljzatbeton, ami már általában esztrich beton. A hőszigetelés és hangszigetelés EPS szigetelés, de lehet ásványi szálas hőszigetelés is. A mai esztrich beton technológia már annyira fejlett, hogy a kész aljzatra egyből rakható a burkolat, természetesen ellenőrzés után. A szőnyegpadló és linóleum alá azért padlókiegyenlítést célszerű rakni.
Aljzat szintek közötti födémeknél
Az emeleti szintek közötti aljzatkészítés (vagy esztrichbetonozás) során az elsődleges cél egy sík, teherbíró, és a szintek közötti zajt elnyelő felület létrehozása. Mivel emeleten dolgozunk, kulcsfontosságú a födém teherbírásának figyelembevétele, ha a födém nem bír el nehéz betont, alkalmazzunk könnyűbetont (pl. polisztirolgyöngyös beton) a rétegrend alsó részében. Szintek közötti födémnél a rétegrend a következő: 1. a födémre lépéshangszigetelést kell fektetnünk, ami 2 cm vastag (ha vastagsági probléma van, akkor ne az aljzatbeton vastagságát növeljük, mert ez megterheli a födémet, hanem a hangszigetelés fölé tegyünk kiegészítő hőszigetelést, ami általában EPS szigetelés) 2. Erre kerül technológiai szigetelésként egy PE fólia, amely megakadályozza, hogy a beton vize elszökjön, és a szomszédos helyiségbe befolyjon. 3. Erre kerül a teherhordó aljzatbeton (Esztrich) 5-7 cm vastagságban, padlófűtés esetén a csövek felett min. 3-4 cm. 4. Burkolat: (hidegburkolat, parketta, szőnyeg). Vizes helyiségnél a rétegrend szinte ugyanez, de van egy fontos különbség: itt készítenünk kell egy vízszigetelést is, és erre rakhatjuk a hidegburkolatot.
Vakpadlós aljzat
Vakpadlónak tekintünk minden fa- és fa alapú szerkezetet, amely az aljzat és a padló között helyezkedik el. A tégla vagy fa födémre salakfeltöltés vagy homok került, ebbe ágyazták be a párnafákat, majd tették rá a vakpadlót, és szegezték rá a parkettát csiszolva, lakkozva. A múlt század közepéig nem létezett más lehetőség, mint a szegezés, ám a ragasztó előretörésével kissé háttérbe szorult ez a technológia munkaigényessége és drágasága miatt. Manapság már az aljzatbetonra ragasztják a parkettát. A vakpadlónak vannak előnyei és hátrányai is, utóbbiak közé tartozik, hogy 7-10 centiméterrel csökkenti a hasznos belmagasságot, zavaró lehet a padló mozgása, régi konstrukcióknál a mozgás okozta recsegő hang. Ezen hátrányok ellenére a vakpadlónak a mai napig is van létjogosultsága, sőt, a hátrányok többségét előnyre is lehet fordítani. Előnyei közé tartozik, hogy a ráfektetett parketta rögzítéséhez szeget, és nem ragasztót használnak, így a padló természetes, vegyi anyagoktól mentes lesz, száraz aljzatnak minősül. Természetesen bizonyos szerkezetek esetén van lehetőség a ragasztásra is. Hang- és hőszigetelés céljából például egyszerűen megoldható, hogy a gerendázat (párnafák) közé kőzet- vagy üveggyapotot, akár szigetelő habokat is fektessünk (ebben az esetben fontos, hogy a párnafák alatt is legyen szigetelés).
Régi lakások, házak felújításánál tehát jó választás a vakpadló. Nagy valószínűséggel a felújítandó helyiségben korábban is ez volt, ezért technológiai időt és pénzt is spórolhatunk, amennyiben ismét vakpadlót készítünk. A másik előnyt az jelenti, hogy lehetőség van vízpára elleni szigetelés beépítésére is. Fontos, hogy felújításkor a kibontott parkettát, vakpadlót meg kell vizsgálni, hogy történt-e gomba- vagy rovarkárosítás, mert ez esetben még nagyobb odafigyelést igényel az új anyag beépítése.
Vízszigetelések
A vízszigeteléseket két részre bonthatjuk. Az egyik a talajból érkező vizek, talajvíz, talajpára elleni szigetelés, ez a talajon fekvő padlóknál készül az üzemi víz elleni szigetelésekre, és minden vizes helyiségben. A vizes helyiségek szigetelése – az üzemi víz elleni szigetelés – manapság már kenhető szigeteléssel történik, és nem bitumenes lemezzel. A kenhető vízszigetelést az elkészült aljzatra és vakolatra kell felhordani. Ezekből készülnek cement bázisúak és több komponensűek is. Ne feledkezzünk meg a hajlaterősítésekről sem, az öntapadó hajlaterősítő szalag falon és padlón a fugacsatlakozások és sarokfugák áthidalására és szigetelésére szolgál, mint a kenhető szigetelések rendszereleme. Végül fontos tudnivaló, hogy a vizes berendezéseknél a szigetelést vigyük fel a vizes berendezés fölé, a kádnál, zuhanynál legalább 2 m magasságig, valamint a falakon a lábazatnál legalább 20-30 cm magasságig. A folyékonyfólia sűrű, egykomponensű vízszigetelésként akár hígítás nélkül is azonnali felhordásra kész a falszerkezetet károsító, zuhanyzás közben
kifröccsenő vagy beázás következtében terjedő nagy mennyiségű víz ellen. A talajvíz elleni vízszigetelések készülhetnek bitumenes lemezzel, PVC anyagú szigeteléssel és egyéb vízszigetelő anyagokkal. A vízszigetelésnek folyamatosnak kell lennie a megfelelő toldásokkal és csatlakozniuk kell a falak alatti vízszigeteléshez.
Hangszigetelés
Hangszigetelésként a kopogóhangok gátlására, más néven lépéshangszigetelésre lépéshangszigetelő lemezt kell beépítenünk a födémbe, ahol is a rugalmas lemezek megfelelően csillapítják a kopogó hangokat. A lemezek anyaga általában (EPS) polisztirol vagy ásványgyapot, amiből többféle kapható, lakásokba megfelel az alacsony terhelhetőségi lemez is. Lépéshangszigetelés készítésénél peremszigetelést is készítenünk kell: ez egy 5 mm vastag szegélycsík, amit a fal mellé kell elhelyezni, magasságát úgy szükséges kimérni, hogy a tervezett padlóburkolat síkján lógjon túl, amelyet a burkolat elkészülte után tudunk síkba vágni – ezzel elkerülve a hanghidak kialakulását. A hangszigetelő táblákra helyezzünk el PE fóliát, amelynek szélét a peremszigetelő szegélycsíkokra hajtsuk fel. Ez a technológiai szigetelés megakadályozza az aljzatbeton (esztrich) készítésekor a cementtej beszivárgását a szigetelőanyagba.
Padlókiegyenlítés
Padlókiegyenlítést, mint az előzőekben olvashattuk, bizonyos burkolattípusok alá szükséges tenni, illetve akkor, ha az aljzatbetonozás nem a legjobban sikerült. Ezek általában egy-két milliméter vastag, vízszerű, önterülő padlókiegyenlítők. Lakáson belül sokszor van burkolatváltás, és gyakori, hogy a különböző helyiségek burkolatainak felső síkjai nem futnak egybe, mert a burkolatok vastagsága nem egyforma: például a szobai szőnyegpadló 7 mm, a csaphornyos parketta 22 mm, a kőburkolat 20-25 mm. Mivel az egyforma burkolóanyagok vastagsága is eltérhet, szintkülönbség alakul ki, ezért az aljzatot is más-más magasságban kell elkészíteni. Ezt kezelendő, két dolgot tehetünk: megváltoztatjuk az aljzatbeton vastagságát, tehát a vastagabb burkolatú helyiségbe vékonyabb réteg kerül, a vékonyabb burkolatú helyiségben pedig magasabban készül. Így a burkolatok lerakása után azok felső síkja ugyanazon a szinten lesz, ahogy annak lennie is kell (ez nem mindig sikerül). A másik lehetőség, hogy ugyanazon vastagsággal készítjük az aljzatbetont, ekkor viszont padlókiegyenlítést kell alkalmaznunk.
Többféle önterülő padlókiegyenlítő kapható, többféle vastagságra alkalmasan. A padlókiegyenlítők csak a nevükben önterülők, öntés után még van vele dolgunk, a legcélszerűbb azonban ezt a munkát szakemberre bízni. A kiegyenlítés előtt az aljzatot elő kell készíteni, alapozni/kellősíteni kell. Amennyiben mégis magunk végezzük a munkát, figyelnünk kell jó néhány dologra: egy szobát egyszerre kell leönteni, azaz keverés-öntés-elhúzás, keverés-öntés-elhúzás, mindaddig folytatva, míg a szobával készen nem vagyunk. Közben nem célszerű sem ebédszünetet, sem egyéb szünetet tartani, mert az anyag megköt, és helyiségünk „táblás” lesz. Az elhúzásra azért van szükség, mert ez a lépés teszi vízszintessé a padlót, e nélkül bár szép sima lesz, de sem a sík, sem a vízszintes eredmény nem garantálható, az alapozó/kellősítő réteg elmaradásaként pedig repedezett, szinte kézzel felszedhető felületet kaphatunk.
Hozzászólások