Nógrád megye Magyarország legszegényebb régióinak egyike. Pedig nem szűkölködik természeti szépségekben, hegyek, lankák, patakpart, tavak, még egy valódi tengerszem is megbújik itt észrevétlenül. Hegyek között, völgyek között zakatol a kis piros vonat, karnyújtásnyira vannak a fák, csak a falu esik messze a vasútállomástól. Varázslatos nevű települések követik egymást: Szendehely, Berkenye, Diósjenő.
A „felhőbe hanyatló drégeli rom” nem az egyetlen vár a környéken, Nógrád község vára komoly turistalátványosság. A Börzsöny hegység dallamos csengésű neve puha fűvel borított hegyoldalakat idéz, vöröslő levelű őszi erdőt és boszorkányokat. A szó eredetileg egyébként valóban vöröset jelent. A hegy túloldala már majdnem Szlovákia, de mégis Pest megye; itt találhatók a gyermekkori osztálykirándulások kedvelt célpontjai: Kemence és Bernecebaráti. Az angol nagypapa és nagymama napjában többször is végigtolja Emilyt Bernecebaráti főutcáján. Történhet mindez azért, mert egy fiatal angol férfiú apránként egész családját ideszoktatta. Évekkel ezelőtt látogatóba érkezett hazánkba, de lakás, majd házvásárlás lett a vége. Leharcolt magyar építkezőknek szokatlanul csengő humorérzékkel és udvariassággal, merészen begyalogolt a magyar építőipar veszélyes erdejébe, és ami még ennél is meglepőbb, töretlen jókedvvel gyalogolt ki onnan. Mit sem törődve a belvárosi lakása felújítása során szerzett keserű tapasztalatokkal, elhatározta, hogy házat vesz magának, ahol szülei eltölthetik a nyári hónapokat.
{gallery}images/stories/verysimple/tervezo/f{/gallery}
Tervet készíttetett, ami majd egy évig pihent a fiókban. Az engedély lejárta előtt azonban újra előkerültek a rajzok. Elég volt csak egy pillantást vetni rájuk, és az építész máris látta, micsoda szamárságot követett el, amikor annak előtte tervezett. Sebesen módosított tehát, és így pompás kis vityilló kerekedett ki kezei közül. Még a beépített szekrények ajtaját is megtervezte, de meg ám! Az ifjú angol sem tétlenkedett. Kivitelezőt kerített, helyben dolgozó mestert, akinek ügyes keze munkájáról a faluban is meggyőződhetett. Hogy-hogy nem, az a másik ház máig sem készült el, az övé viszont következő nyárra új tetővel, ablakokkal, terasszal várta a közben világra jött királykisasszonyt. A ködös Angliából azután boldogan keltek útra a nagyszülők, hogy kezük munkájával rendbe hozzák a megviselt kertet, angol gyepet alakítsanak ki, és pompás virágokkal ültessék be a kivágott szőlő helyét, és a garázsban talált hatalmas dézsákat. Az építész is boldog volt, mert olyan lett a ház, amilyennek elképzelte, pedig a belső kialakítás, berendezés már teljesen a háziak munkája volt. Azóta, akárhányszor csak arra jár, felkapaszkodik a szemközti dombra, a pléh-Krisztus tövébe, és gyönyörködik testet öltött álmában.
Eddig a mese, és innen a valóság. Nem árulok el nagy titkot: e cikk írója egyben a ház tervezője is, ezért következzék most a tervezői vallomás.
Az épület részben kőből, részben vályogból épült, utólag hozzá-toldott, téglából készült, üvegezett tornáccal. A szobák ablakai ide nyíltak, tehát nem volt természetes szellőzésük. A valamikori konyhát is szobává alakították, az épülethez hátul a kertből megközelíthető nyári konyhát toldottak.
{gallery}images/stories/verysimple/tervezo/a{/gallery}
Az előírások nem engedték meg a tető jelentős megemelését, így mindössze magasabb hajlásszögű új tető készült, megnehezítve a tetőtér kialakítását. Mivel nemigen maradt hely közlekedők létesítésére, minden szoba saját, belülről megközelíthető fürdőt kapott. A földszinten az üvegezett tornácot részben összenyitottuk a nappaliként használt szobával. A tornáccal szintén összenyitott tér a lépcsőfeljáróhoz vezet. Így mindössze egyetlen hálószoba ablaka nyílik továbbra is a zárt tornácra, de mivel ajtaja van a nappali felé is, könnyen átszellőztethető. A melléképületeket lebontva új toldalék épült a házhoz, amely a nagyméretű konyhát és egy új, fedett teraszt rejt. Innen külső lépcsőn át is megközelíthető az egyik tetőtéri hálószoba-fürdőszobaegyüttes.
Többekkel is konzultáltam az épület hőszigetelését illetően. A falakat beburkoltuk hőszigeteléssel, a nyílászárókat hőszigetelő üvegezésűekre cseréltük, és minden előzetes félelem ellenére a külső összkép kedvezőbb lett az eredetinél. Negatív előjelű tanulság azonban, hogy az alapos és feltétlenül szükséges hőszigetelés milyen mértékben „zárja be” a házat, amely hatást még fokozzák a kiváló hőszigetelésű ablakok. A kettő együtt – amennyiben nem kielégítő a falak talajnedvesség elleni szigetelése – tartós nyirkosságot eredményez a belső térben. A jó kis huzatos ablakok korában ez a probléma fel sem merült.
A toldalék szándékosan eltérő homlokzattal és alacsonyabb tetővel készült, utalva a hagyományos falusi építkezés „hossz-toldásos” jellegére. A hosszanti elrendezés miatt a funkcionális egységtől elkülönül a lakószobák traktusa, amely így a visszavonulás lehetőségét biztosítja. Fokozatos tehát az átmenet a nyáron elsőrendűen használatos szabad tér és a téli, meleg szobák között.
Az üvegezett folyosón kialakuló fényjátékokat előre nem „kalkulálták”, de a legszebb részletei a háznak. Általában sikerült eltalálni a helyiségek ideális méretét, és az ezzel arányos ablakfelületek nagyságát. (Nono, csak nem magamat dicsérem?) Érdemes volt az álló tetőablakok mellett dönteni, mert a belsőben térnövelő hatásúak, és hegyes orral is ki lehet nézni rajtuk.
Rájöttem, hogy mindig magamnak tervezek. Elképzelem, hogy az adott épületben jómagam hogyan élnék szívesen, ezt ötvözöm a megrendelő igényeivel. Ez persze ellentmond annak az építészeti kánonnak, hogy bele kell helyezkedni a megbízó élethelyzetébe, és ennek alapján kitalálni, mi is lenne számára a legjobb. Azt hiszem, az alapvető emberi igények nagyon egyformák. Meggyőződésem, hogy kis kertes házban és belvárosi lakásban ugyanaz a humánus lakókörnyezet kialakítható. Akkor örülök, ha egy idő után magára hagyhatom a megrendelőt, ha kiveszi a kezemből a stafétabotot, és befejezi, amit elkezdtem. Ha azonban a megbízó nem érzi a tervet magáénak, nem tud azonosulni a szellemével, soha nem lesz képes rá, hogy érdemben hozzátegye a magáét, pedig ettől válik egy lakás otthonná. Jelen esetben némi építészbaráti segítséggel sikerült harmonikus belső tereket létrehozni, olyanokat, amelyekben még a szakember szigorú szeme sem találhat kivetnivalót. Hadd hízelegjek magamnak azzal, hogy ehhez az inspirációt az épület kialakítása, az építészeti koncepció, a létrejött terek adták.
Zöldi Anna építész
1987-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Posztgraduális képzés keretében színdinamikai szakmérnöki diplomát szerzett 1992-ben. 1992-95 között a BME Rajzi Tanszékén dolgozott doktoranduszként, színdinamikai témában végzett kutatást. Néhány éves tervezőintézeti gyakorlat után magántervezőként tevékenykedett, az évek során elsősorban az élhető lakókörnyezet kialakítása felé fordult a figyelme. Jelenleg elsősorban belsőépítészeti munkákkal, bútor-, szín-, illetve lakóépület-tervezéssel foglalkozik. A tervezés mellett hosszabb ideig tanított művészettörténetet különböző lakberendező-iskolákban. Tel.: 30/435 805
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások