Sokévi amerikai tartózkodás után költözött haza Bordán Irén színművésznő. hogy véglegesen marad-e, attól is függ, miként érzi magát itthon. amikor hát tavaly saját menedék keresésébe fogott, nem pusztán lakást, hanem fészket szeretett volna találni. Olyan helyet, ahol hosszú időre úgy rendezkedhet be, hogy ott otthon érezze magát.
– Három éve jöttünk vissza Amerikából, s először a húgomnál laktunk Piliscsabán. Jó testvérek vagyunk, de egy idő után mindkét család vágyott a szabadságra – mesél a színésznő. – Keresgélni kezdtem a környéken, s félig-meddig tudományosan vizsgálódtam. Beleszerettem egy finn faházba Máriaremetén, de nem vettem meg, mert erősáramú vezeték ment át fölötte. Nem sokkal később meglátogattam egy régi barátomat a Dunakanyarban. Sétáltunk a víz mellett, miközben ő arról mesélt, miért fontos neki ez a patak. Mire hazaértünk, már én is rajongással néztem a kanyargó vizet, félig lehunyt szemmel szívtam be az illatát a fölé hajoló fáknak. A barátom beszélt egy eladó házról, s mit ad Isten, amikor legközelebb böngészni kezdtem az újságokat, egyszer csak ráakadtam. Közben egy ingatlanközvetítő is felhívott, hogy „Irén, megtaláltam a házadat!” És leírta ugyanazt az épületet, amelyet addigra már belülről is láttam. Vagyis minden szál ide vezetett. Maga a tömege annyira nem tetszett, a fekvése és a kertje azonban igen. Elkezdtem kóstolgatni, kimentem reggel, megnéztem este, körbejártam délután, vizsgálva a fényeket. Megismerkedtem a szomszédokkal, végül letettem a foglalót. Azt hittem, minden rendben, amikor az egyik szomszéd elmondta, hogy három évvel ezelőtt kiöntött a patak, és a víz bent volt a kertben. Megijedtem, akkor éjszaka nem is aludtam, csak gondolkoztam, mit csináljak. Másnap felhívtam a tulajdonost, elmondtam, hogy mit hallottam. Megértő volt, vissza akarta adni a foglalót, de én mégis úgy döntöttem, megveszem.
Innentől kezdve Irén vállalkozókat hívott fel, árajánlatokat kért, munkásokkal tárgyalt. Rájött, hogy Amerikában
a munkásemberek becsületesebbek. Odakint soha nem akarták becsapni, a megbeszélt időben ott voltak. Itthon azonban állandó idegfeszültséget jelentett, hogy jönnek-e, készen lesz-e a munka időben, nem csapják-e be, nem lopják-e el az anyagokat. A kedves, megértő, segítőkész asszony így változott át szigorú munkafelügyelővé. Ma már csak úgy kér meg bárkit is munkára, ha ismeri, vagy valaki ajánlja.
A kerthez komoly gyökerek kötik a színésznőt. Sokáig falun élt a nagyszüleinél, lovakkal, bárányokkal, csirkékkel, libákkal, kacsákkal, kutyákkal és macskákkal. Na meg a földdel, amelyet műveltek.
Úgy emlékszik, az első lépéseket is a tarlón tette meg. A kert és a terasz ma is a kedvenc tartózkodási helye.
A belső térben letisztult, egyszerű formák uralkodnak. A nappali korábban két részből állt, a konyha és az ebédlő között nem volt átjáró, de a színésznő tágas terekre vágyott, szereti az átjárhatóságot. A konyhát és a fürdőt meghagyta a korábbi tulajdonos tervei szerint, a régen magtárnak használt padlást pedig szobává alakíttatta. Ablakokat nyitott az erdő felé, ahonnan árad be a jó levegő. A kocsibeálló fölött terasz született. A garázst átalakította relaxációs hellyé, szaunával, pihenőágyakkal, fürdőszobával. Az Ecserin talált egy csodaszép vaskályhát, azt is beépítették.
– Bent van a gáz a házban, de jobban szeretek fával fűteni. Az egyik kandallót úgy építettük meg, hogy a radiátorok is fűthetők vele. A hajópadlót tejszerűen futtattam be. Korábban a lányommal, most egyedül választottam ki a falszíneket, a függönyöket és az ágytakarókat. Úgy érzem, van érzékem hozzá, ráadásul szeretek álmodni. Egy ház belső tere mindig önmagunk kivetítése. A legtöbb térben látok fantáziát, mert merek álmodni.
Egy éve éltünk a házban, amikor kiderült, hogy az egyik szomszéd figyelmen kívül hagyva a kerti barlangrendszert, utat épített rá. Ráadásul a patakpartot is felparcellázták. Akkortájt el akartam innen menni, de a lányom meggyőzött. Maradtunk. Hálás vagyok érte mind a mai napig, amikor reggelente állok a kertben, és beszívom a jó levegőt. Vagy csak bámulom a rózsáimat, s arra gondolok, milyen jó itt élni.
– A színésznőt nem is annyira a ház építészete, mint inkább a kertje és a fekvése nyűgözte le. A különböző irányokba nyíló ablakok valamelyikén mindig árad be napfény
– A gyerekkori nyaralások emléke köszön vissza a falusias hangulatú szőrmék, kályhák, faburkolatok segítségével
– A konyha és az étkező között korábban vastag fal állt, de a kontinensek között ingázó színésznő szereti a szabad bejárást, ezért összenyitotta a helyiségeket
Kreatív ötletekre vadászol, érdekelnek a magazinnal kapcsolatos hírek? Csatlakozz a Facebook-közösségünkhöz!
Hozzászólások